A magyar bor dicsérete - beszélgetés Vaszily Zsolttal

Eleve elrendelés, vehetnénk kölcsön esetében a teológiai fogalmat, hisz egy Tisza-parti, bodrogközi településen, Ricsén született, pontosan 100 évvel később, mint Adolf Zukor, aki e gyönyörű tájról – mi több: erről a településről – indulva a hollywoodi Paramount Pictures alapítója, a filmvilág egyik meghatározó alakja lett.

Zsolt gyerekkora a falusi gazdálkodásban, a dinnye- és krumpliföldön, a kukoricásban, a babban, disznók, marhák, lovak között telt, ami megpecsételte sorsát. Azt mondja: beleszületett, belenőtt a mezőgazdaságba, sosem foglalkoztatta más hivatás.

Ez már a pályaválasztását is eldöntötte, jó tanuló lévén tanárai a sárospataki református kollégiumot, vagy a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnáziumot javasolták számára – de ő az akkor indult szőlészeti és kertészeti technikusképzést választotta, és ha már így döntött, szülei szőlőterületet vásároltak 1987-ben Tokaj-hegyalján, Sárospatakon, hogy legyen hol a szakmát gyakorlatban is művelni. A kis birtok – bár Zsolt idővel már nem dolgozott benne, mivel három évtizede Keszthelyre költözött – az idei év elejéig a család tulajdonában maradt: édesapja gondozta, művelte, „annak ellenére, hogy ő nem borivó, borkedvelő ember: sokkal inkább a szőlő és a munka szeretete miatt”.

Vaszily Zsolt pedig agrármérnök végzettséget szerzett kertészeti szakirányon, és ahogy megszerezte diplomáját, a Burgonyakutatási Központ intézeti mérnöke lett. Később a minőségügyi szakmérnök képzést is elvégezte, amely után a Pannon Egyetem minőségirányítási irodájának munkáját segítette, belső auditorként.

És itt egy kis életrajzi kitérő. Bár egy percig sem bánta meg, hogy élete így alakult, ifjú éveiben azért kacérkodott a vendéglátással, a szálloda szakkal. Ebből annyi maradt, hogy szeret – és tud is – főzni, és persze pontosan tisztában van azzal, melyik ételhez milyen bor passzol.

A szakember két évtizedet töltött el a Burgonyakutatóban, most pedig a zalai Huminisz Kft., egy magyar tulajdonú, agrár kutatásfejlesztő cég dunántúli vezetője, amellyel, mint mondja, „kinyílt a világ, hiszen most a növénytermesztés minden egyes ágazatában ott lehetek”, de persze büszke például a korábban általuk nemesített keszthelyi burgonyafajtákra is.

Mint ahogyan a szőlőműveléssel, borkészítéssel kapcsolatos tudására, tapasztalatára, amelynek elismeréseként előbb tagja, később egyik vezetője lett a Da Bibere Borlovagrendnek.

– Számos szőlőben dolgoztam a fő munkahelyem mellett, csöpögött az orromon a veríték nekem is – teszi hozzá, megemlítve: azon túl, hogy díszes ruhában felvonulnak különféle rendezvényeken, azért munkálkodnak, hogy Zalában a szőlészet, a borászat és az ehhez kapcsolódó kulturális és gasztronómiai rendezvények minél magasabb színvonalra lépjenek.

Megint egy kis – ezúttal történelmi – kitérő. Ez a megye a 19. századig, a filoxéravészig jelentős bortermelő vidék volt, még a császári udvarba is szállítottak innen „éltető nedűt”. Később pedig – finoman szólva – a téeszesítés sem segítette az ágazat talpra állását. Az elmúlt 30 év persze pozitív változást hozott, de Zala nem került úgy vissza a borvidékek térképére, mint például Szekszárd, Villány, Sopron, a Kunság vagy Tokaj.

Vaszily Zsolt azért pozitívumként említi, hogy ma már képzett, komoly tudású szakemberek egyre jobb s elismertebb borokat készítenek a megyében, de az országos trend sajnos itt is érvényes. Csökken a szőlőterületek mennyisége és ezzel együtt a hazai borfogyasztás is. Ma átlagosan évi körülbelül 21-22 liter körüli az egy főre jutó adat, szemben a 30 évvel ezelőtti 30 literrel. És bár Nyugat-Európában is csökkenő a tendencia, de azért ott még mindig 38-40 liter körüli ez az adat.

– Persze, nem a mennyiség a lényeg, hanem a kulturált borfogyasztás – szögezi le Vaszily Zsolt –, és ebben jelentős az előrelépés. Ugyanakkor számos problémával küzd ez az ágazat is az elmúlt évek ismert problémái miatt, mint például a munkaerő és az inputanyagok növekvő költsége, illetve hiánya, amihez sok helyen az alacsony szintű technológiai háttér is társul. Mégis pozitívan látom a magyar bor jövőjét, mivel egy ekkora országban ma mintegy ezer kisebb- nagyobb borászat működik, s bármerre megyünk, jobbnál jobb, finomabbnál finomabb borokat lehet kóstolni.

Vaszily Zsolt végül azt is elárulja, személyes kedvence – Tokaj- hegyaljai (és persze már zalai) lévén – a furmint és az olaszrizling, ugyanis mindkettő „egyedi ízvilágú, magasabb alkohol- és savtartalmú, igazi karakterbor”.