Háziállatok és gyerekek együttélése a családban

2022.05.01. 11:00

Nyugodt kutya jól viseli a „nyaggatást”

„Cuki” videókkal árasztják el a közösségi médiát azok a családok, ahol az egészen kicsi csecsemő és a házi kedvenc együtt él. A baba fejét nyalogató macska vagy a közös tálból ivó totyogó és kutya láttán az idősebb generáció tagjai valószínűleg felszisszennek. Van-e ok az aggodalomra?

Arany Horváth Zsuzsa

A csecsemők a felnőttek félelme, előítélete nélkül, ősbizalommal, érdeklődéssel fordulnak a háziállatok felé

A gyermeknevelési szakemberek, pszichológusok és etológusok egyetértenek abban, hogy háziállatot tartani alapvetően örömforrás mindenkinek a családban. Ha újszülött érkezik a családba, mégis sokan döntenek úgy egészségügyi szempontok mentén, hogy az állatoknak nincs helye egy ideig a lakásban. Mások épp ellenkezőleg vélekedve, a lehető leggyorsabban hozzászoktatják a korábban teljes figyelmet élvező kutyákat, macskákat ahhoz, hogy mostantól osztozniuk kell a gazdi szeretetén egy még fontosabb élőlénnyel. 
Az is sokszor hangoztatott tény, hogy a gyerekeket a kis­állatokkal való foglalatosság számos olyan tapasztalattal látja el, ami jó hatással van a személyiség fejlődésére. Igaz, ehhez el kell jutni bizonyos gondoskodási szintre, addig a simogatás, a bőrkontaktus vált ki ugyanolyan kellemes, az ősbizalmat erősítő érzést a kicsikből, mint a szülő-gyerek skin-skin (bőr-bőr) kapcsolat. 

Feltétel nélküli szeretet.

Azért, hogy az együttélés a házi kedvenc számára is élvezhető legyen, figyelembe kell venni pár lényeges alapelvet. A legkisebbek is érdeklődéssel fordulnak a kisál­latok felé, előítéletek, felnőttfélelmek nélkül. Az állat simogatása, érintése terápiás értékű, relaxáló hatású és stresszoldó a gyermeknek is. De ha például korábban elhanyagolt állattal kerül kapcsolatba, veszélyeknek van kitéve a kisgyerek. Ugyanis a bezárt kutyák könnyen agresszívvá válhatnak. „Mivel az állatok sokkal érzékenyebbek a zajokra és a szagokra, így a zaj- és légszennyezésre, egy túl erős inger, például petárdadörrenés az egyébként is feszült, ingerlékeny állatokból támadó viselkedést, akár epilepsziás rohamot is kiválthat” – olvasható az internetes szakirodalomban. Az odafigyelő, gondoskodó környezetben élő kutyák stressztűrőbbek, toleránsabbak, így a gyerekektől „elszenvedett nyaggatást” is jobban bírják. Ha kialakítottuk a szabályokat, azt a gyermeknek is be kell tartania: amikor az állat eszik, nem ölelgeti, ha alszik, nem ugrál rajta, ha megsimogatta, kezet mos. 

Little,Dog,With,Owner,Spend,A,Day,At,The,Park
A háziállatok öröme vigaszt nyújthat a sérelmek feldolgozásakor.
Forrás: Shutterstock

A háziállatokkal való értő együttélés az életben is hasznos személyiségvonást alakít ki, ilyen a felelősségtudat és a rendszeresség. A gyerek megtanulja megérteni más élőlény jelzéseit, saját igényeit is háttérbe szorítja, így kialakul benne a szempontváltás képessége, ami az empátiának, a másik lelkiállapotába való beleélésnek az alapja. Továbbá a feltétel nélküli elfogadás tapasztalatával is megismerkedik a gyerek. A környezet általában feltételek teljesülése alapján dicsér vagy jutalmaz, a háziállat ezzel szemben feltétel nélkül „szeret” és „ragaszkodik”, adott esetben pedig segíthet megvigasztalódni a kisgyereknek egy-egy szülői kritika, kényszerű vagy igazságtalan korlátozás, illetve az iskolai sérelmek elszenvedése után. 

Ha simogatta, utána mosson kezet.


A háziállatok még a környezettudatos neveléshez is hozzájárulnak: ha a gyerek szereti a háziállatát, a segítségével megtanul odafigyelni a környezetére, rájön, hogy az állatoknak is lehet fájdalmat okozni. Így nemcsak a sajátját, de a vadon élő állatokat sem fogja bántani. 
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!