2022.05.22. 15:00
Márpedig itt tó lesz: kerti tavak házilag
Egyszer egy biológus ismerősöm előadásán hallottam, hogy a harmonikus, tökéletes kertben minden állat számára van bőven rejtek- és élőhely. A teljes kompozícióból tehát nem maradhat ki egy apró vagy éppen méretesebb tavacska sem.
Kezdő hobbikertészek vagyunk a férjemmel, de azt már most tapasztaljuk, hogy a családi ház környezetének csinosítását sohasem lehet abbahagyni. Legelőször a grillpartikhoz építettünk raklapokból takaros kis pavilont, aztán a méheknek, bogaraknak telepítettünk levendulákat. Az akácfák alá ugyancsak pihenősarok került sok virággal, és persze odúk a madaraknak, etető a mókusoknak (állandó mogyoró-utánpótlással). Egy kiszáradt tuskóból „tündér- és manóház” született sziklakerti növényekkel körülvéve, az ugyancsak kiszáradó meggyfát visszavágtuk és padokkal vettük körül, tetejére nádból húztunk árnyékolót. A fa láthatóan jól érzi magát, azóta kihajtott. A kert sarkába méhlegelőt neveltünk készen vett magkeverékből. E mellé többemeletes rovarhotel került, ahol még akadnak bőven kiadó helyek.
Nos, a méhlegelő mégsem lett olyan tökéletes választás – talán nem volt megfelelő a fűkeverék –, így tavasszal újragondoltuk az egészet, és némi megvilágosodás után férjem kijelentette, márpedig itt tó lesz a dzsungel helyett. Csak a tavaly ültetett, mára töméntelen virágot ontó seprűzanót menekült meg. A terület tehát új arculatot kapott, ahova ezúttal sziklakerti évelőket, méheket csalogató virágos cserjéket válogattunk.
Azonnal szerelmesek lettünk egy lila rododendronbokorba, az lett a sarok királynője. Mellette kettő, tavasszal virágzó, a rózsafélék családjába tartozó japánbirs, azok közé pedig az abszolút könnyen megjegyezhető nevű lapickás rekettye került. A rekettye távolabbról az aranyesőre hasonlít, ám közelebbről szemügyre véve aranysárga virágai más alakúak, pillangósak, akárcsak a zanóté.
A növények kaptak egy kis marhatrágyát az elején, majd az ültetés után vörös fenyőkéreggel (mulccsal) vettük körbe azokat, a kontrasztot pedig egyszerű, mosott mészkővel értük el. A sziklakerti növények – kőtörőfű, pázsitszegfű, lángvirág – egy dombon magasodnak, remélhetőleg jól bírják az egyébként meztelen, szikes talajt.
A tó helyét a férjem kiásta, majd geotextíliát helyezett az aljára. Aki megkockáztatja, hogy a szomszéd macskája kihalássza a koi pontyot vagy az aranyhalat, az nyugodtan létesítsen halastavat, amihez 80-100 centiméter mélyre kell ásni, egyébként halak nélkül elég fél méter. Ezután következett a strapabíró tófólia, majd keretezésnek téglát, kavicsot használtunk. Ízlés szerint lehet akár kőlapokat, csempéket választani. A peremére növényeket, a vízbe pedig ültetőkosaras vízinövényeket érdemes beszerezni, mi egyelőre a vízi boglárkával próbálkozunk, de természetesen a mélyvízi tavirózsa is sokak kedvence.
Aki kevesebbet akar dolgozni a tavával, műgyanta vagy műanyag medencét szerezzen be, de mi a természetesség hívei vagyunk. A víz frissességét napelemes szökőkúttal biztosítjuk. A szúnyogok miatt pedig nem aggódunk, remélhetőleg táplálékul szolgálnak denevérodúnk leendő lakóinak.
