„Szél hozott, szél visz el…”

2022.05.21. 17:00

Holdbéli túraúton a kővel és sószemcsékkel borított horvátországi aranyszigeten

Pag Sziget. Dél felől közelítünk úti célunkhoz. Az autópályáról letérve 300 valahány méter hosszú híd vezet oda. Mintha más bolygóra érnénk. Holdbéli táj, fehér kő mindenütt, sehol egy növény. Pusztulat? Ide jöttünk nyaralni!? – képedünk el a látványtól, amely mégis megállásra késztet, elvégre nemigen téved más égitestre az ember. Mások is leparkolnak az út szélén, köveket gyűjtenek. Néhány darab márványra emlékeztet, rózsaszín árnyalattal. Jó lesz otthon emléknek vagy papírnehezéknek a teraszon.

MIHOVICS JÓZSEF

Pár kilométer után változik a táj. A védettebb helyeken bokrok, fák és füves pamacsok tűnnek föl, amelyek egy idő után legelővé változnak. Birkacsordák legelésznek rajtuk. 
A só és a sajt hazájában járunk, de mi lehet a kietlenség oka? A bóra nevű szél felhabosítja a tenger vízét s a felkapott sócseppeket szétteríti az egész szigeten, ahol azok a napon pillanatok alatt mindenre rászáradnak. A látvány félelmetes, ám egyben fenséges – lám, mire képes a természet! Hatalmas, nyitott sószobaként tekinthetünk rá, aminek különösen a légzőszervi bajokkal küzdők veszik nagy hasznát. 

Önkéntelenül is Szabó Lőrinc (1900–1957) Szél hozott, szél visz el című verse jut eszembe. A modern magyar líra nagy alakját az Adria szerelmeseként ismerjük, többször járt Fiumében és Abbáziában, de az egész keleti partvidéket beutazta, egészen a délen elterülő Raguzáig (Dubrovnikig). A szépséges költemény megzenésítve szívhez szólóan hangzik Koncz Zsuzsa előadásában: „Szél hozott, szél visz el…” 
 

Akár egy csipke a katedrális oromzatán


A pagi jelenség természettudományos magyarázata szerint a mikro-sócseppeket a Velebit-hegy láncai felől sodorja ide a bóra nevű szél. A tavasz előrehaladtával, a nyár közeledtével is úgy néznek ki a növények, de még az épületek is, mintha dér vagy zúzmara lepné el azokat. Mindennek oka a posolica. Így nevezik a horvátok a szél által gerjesztett képződményt, amelyet a morski dim (tengeri füst vagy köd) kifejezéssel is illetnek. A felkorbácsolt tenger hullámaiból finom nátrium-klorid-cseppek szabadulnak fel, ezek sodródnak tovább s új helyükön vékony réteget képeznek. Ez akár egy-két centi vastag is lehet, s hólepelre emlékeztet. A lerakódások olykor az elektromos vezetékekben is kárt okoznak, azok korrodálnak, rövidzárlatosak lesznek. Ezért száradnak el a levelek és a virágok. Kivéve az ellenállóbb fajtákat, így a tüskés szárú, tűzpiros virágú vadrózsákat. Ezeket a helyiek szerint már-már a kihalás veszélye fenyegeti, mert a turisták csokorszámra szedik őket. A megsózott fű kitűnő táplálékként szolgál a juhoknak, amelyek teje épp ettől igazi kuriózum. Belőle készül az ismert kemény sajt, amelynek ára a sonkáéval vetekszik. A kettő együtt fölséges eledel, hát még ha nyárson, pörgetéssel sült bárány- vagy birkahús kerül melléjük az asztalra. 

A pagi táj a mi szikes vidékeinkre emlékeztet. Természetes erdő alig akad, kivéve a kempingek területét, ahol a mediterrán vidékre jellemző aleppói fenyő zöldell. Védettebb helyeken a meleg lankákat kedvelő, lombhullató molyhos tölgy is föltűnik. Mégsem olyan holdbéli a táj!? Igaz, erdővel, fával mindössze a sziget 3,8 százaléka borított, viszont 86 százalék a legelő. Idehaza Zala erdősültsége 31 százalék fölötti, az országé is 20 százalék körül alakul. 
 

Pag városa – ahogy a neves építész 1443-ban megálmodta


A római korban aranyszigetnek hívták Pagot, főként az akkor még gazdag vegetációja miatt, nem kevésbé azért, mert tenger öleli körbe. Halban igen gazdag a vidék. Százféle kopoltyús él benne, rákfélék, kagylók, a puhatestűek közül a tintahal, a kalmár és a polip. Az egész táj az uniós Natura 2000 része. Bizonyos helyeken csak engedéllyel lehet búvárkodni, például Caska közelében, ahol római kori kereskedelmi hajó maradványaira bukkantak a víz alatti régészek. A hajó amforákkal megpakolva süllyedt el Krisztus előtt egy évszázaddal. Most a térség aranya a több mint ezer éve létező, még mindig működő sólepárló, továbbá a homokos strandok sokasága. A csendes öblök mellett itt található a partiturizmus fellegvára, a nyaranta meglehetősen zajos Zrče. A Novalja melletti hely népszerű a bulizni vágyó fiatalok körében, egyfajta horvát Ibizának tekintik. 
A sziget Kvárneró és Dalmácia találkozásánál fekszik. A két térség nemcsak földrajzi, hanem történelmi, etnográfiai határt is képez. Az idők során a törökök elől menekülő tömegek kerestek itt menedéket, akárcsak később, a második világháború idején, amikor szintén sokak mentsvárra lett az elzárt vidék. Állt Velence uralma alatt (innét az olasz neve Pago), meghódította Napóleon, s az osztrákoké is volt. A népvándorlás hozadéka az errefelé honos öt horvát nyelvjárás. 

Az ezernyi horvát sziget sorában ez az ötödik legnagyobb, de valamennyi közül a legtagoltabb. Északnyugatról délkeletnek terül el párhuzamosan a Dinaridákkal, amelyek Szlovéniától egészen Albániáig övezik a tengert. Területe 285 négyzetkilométer, partvonalának hossza 302 kilométer. Tagoltsági együtthatója 4,5, ami annyit jelent, hogy összkerülete ennyiszer nagyobb, mintha tagolatlan, kör alakú lenne. Állandó lakóinak száma – akik 24 településen élnek – nem haladja meg a tízezret. A többségnek a két kisváros, Pag (3800) és Novalja (3600) az állandó otthona. 
A sziget névadó települése, Pag reneszánsz ékszerdoboz. Magán viseli a 15. századbeli híres építész-szobrász, Juraj Dalmatinac alkotó szellemét. Az olasz-horvát tervező a szebenikói (šibeniki) katedrális megálmodója. A székesegyház az UNESCO világörökség része. Pag a mai napig megőrizte az olasz gotico fiorito (virágos, túldíszített gótika) megannyi elemét. 

A part menti övezetből szabályszerűen ágaznak el az utcák, az arányos homlokzatú lakóépületekkel. A székesegyház itt is elmaradhatatlan, a hozzátartozó ferencesrendi kolostorral. Egy másik kolostor, a Benedek-rend női tagjainak helyet adó építmény a Szent Margit nevet viseli. Lakói több évszázados recept alapján készítik a baškotin nevű tartós kenyeret vagy kalácsfélét, amit eredeti horvát termékként védettek le, holott olaszok sütötték először a hosszú útra induló tengerészeknek. Itáliából került az Adria eme partjára, a szerzetes nővérek az első kemencét 1540-ben kapták, azóta őrzik a sütés hagyományát. Baškotin nélkül elképzelhetetlenek errefelé a jelesebb összejövetelek. Teában vagy levesben áztatva is fogyasztható. Igazán fölséges fehér kávéval, netán prošek nevű desszertborral avagy travarica gyógyfüves pálinkával. A nyári szezonban akkora a kereslet iránta, hogy a kedvesnővérek nem győznek eleget készíteni belőle. A női szerzetesrend tagjait dicséri a másik pagi nevezetesség, a messze földön híres csipke, amely annak idején a bécsi udvarba is eljutott. Mária Terézia külön ilyen csipkeverő asszonyokat foglalkoztatott. 
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!