Repülő korsók, zsigeri munkaundor

Érezte már úgy, hogy a munkahelyén semmilyen feladathoz nincs kedve, csak megúszni szeretné a napot és kihúzni onnét a lábát? Volt már morcos vagy durva az ügyfelével, a gondozottjával, a betegével, a tanítványával, a vevőkkel? Imádkozott, hogy csak pár órára meneküljön meg a kiszolgálásuktól, a kezelésüktől, az oktatásuktól? Lélekelemző sorozatunknak, melynek egy-egy jelenséget, mentális problémát, betegséget bemutató történeteit dr. Gedeon Zoltán keszthelyi pszichiáter, neurológus, pszichoterapeuta írja rendszeresen a zaol.hu oldalra, most ez a témája. Történetének főszereplőjével, a görög rendőrrel ne akarjunk találkozni…

– A húsvétot is a nyakamba sózták! Ezekre, a korcsokra, nyomoroncokra persze nem lehet. Ez a vége, ha minden fogyatékost felvesznek a testülethez – káromkodott keserűen Adrastos.
– Miért csinálod? Szerelj le! – válaszolt Theron, a járőrtársa.
– És akkor ki fogja csinálni? Ma sem tudják kiállítani a szolgálatot. Kétszáz órám van, és még csak a hónap közepe. Szerinted?
– Hol érdekel az téged? Az az ő bajuk. Majd ha nem lesz emberük, talán hamarabb észreveszik magukat.
– Igaz, végül is tökmindegy. De menjek vissza buszt vezetni? Valamiből élni kell....

– Christos Anesti!
– Alithos Anesti.

Ahogy a járőrkocsi lassan végiggördült a körmeneti tömeg mellett, a lehúzott ablakon át gépiesen köszöngettek. Adrastos lassan harminc, Theron húsz éve volt rendőr Korfun. Ahogy megérkeztek a kijelölt helyükre, és leállították az autót, Adrastos azonnal elaludt. Társa tudta, hogy iszik, de most nem látta másnaposnak. Felébredve azonban még rosszabb volt.

– Fáradt vagy, Ad? – próbált segíteni.
– Miért hagytál aludni? Az egész város ezt látja – mordult vissza Adrastos.
– Lazíts már! Menjünk, szabaddá kell tenni a teret!
– Majd a korsók szabaddá teszik, ha a fejükre esnek.

A húsvéti ünnep egyik fénypontja, a korsódobálás csak rendőri segítséggel volt kivitelezhető. Az emberek nagyszombaton 11 órakor vízzel teli korsókat dobálnak le a házak tetejéről és az emeletetek erkélyeiről. Talán, hogy nagy legyen a fesztivál, talán evangéliumi eredete miatt – „Te Uram, támadj fel! Őket megsemmisítem, mint agyagedényeket.” – ki tudja, de több évszázados szokás ez. Hogy ne legyen baleset, a járókelőket és a bámészkodókat biztonságba kell terelgetni. Utálatos munka.

– Mit akar itt, öreganyám? Meg akar dögleni? Majd jól a fejére küldenek egy korsót, aztán annyi. De tudja mit? Én leszarom. Na, húzzon már arrébb! – lépett akcióba Adrastos.

A következő lépésnél egy negyvenes, puhány családapán akkorát taszított, hogy az a földre esett. Már fordult volna tovább, mikor Theron megfogta a karját.

– Kin akarod leverni? Tehet erről valaki? Csak turisták...
– Igen, tehetnek. Miért van még az a kormány hatalmon, amelyik éhbért fizet, halálra dolgozat, nem enged szabadságra, és nemhogy egy rohadt plecsnit nem ad, ami nem kerülne semmibe, hanem még útmutatást sem, hogy mit tegyek?! De ha valami rosszul sül el, vihetem a balhét egyedül. Tudod miért? Mert hagyják. Igen, ez az ünneplő tömeg hagyja. Ha nekik ez így jó, akkor én mit finomkodjak velük? Rendnek kell lenni, oké, mert erre esküdtem, de hogy kedves is legyek, azt már ne várják el!

Ki tudja, meddig folytatódott volna a monológ, ha a rádió meg nem szólal.

– Fiúk, ugorjatok át a White House-hoz, valaki épp most pattintja le a lakatot Durell palettájáról.
– Na, erről beszélek – dühöngött Adrastos –, csak mi létezünk?
– És ha mi sem? El tudod képzelni, mi lenne itt?
– Mert így mi van? Kevesebb a bűnözés? Nagyobb a rend? Ne áltasd magad! 

Míg az autó vijjogott, csúnyán összevesztek. Ez korábban nem lett volna elképzelhető. Mikor pályakezdő volt, Theron idealizálta a főnökét. Mindent meg akart tanulni, amit Adrastos tudott. Ő képviselte a higgadt realizmust, aki mindig tudta, mit kell tenni, meddig szabad engedni, és hol van a határ. A kompetenciájuk határa. Ha a lelkesedés, vagy a túlbuzgóság hibás döntésre, elhamarkodott intézkedésre vezette volna, az öreg profi szakértelme, mértéktartása megóvta ettől. Döbbenetes volt érzékelni, hogy fordult a kocka, Theron volt a józan kettejük közül. A vitában már Theron feleségénél, Adrastos válásánál, a láthatásnál, az alkoholizmusnál tartottak, mikor Ipsosban óriási tömegbe futottak bele. Mint kiderült, a BL csoportkörében érdekelt Chelsea látogatott Athénba a Panathinaikoszhoz, csak az angol B-közép megállt egy kicsit hangolni a szigeten. Mivel a húsvét Corfun leginkább a görögöket vonzza, sikerült összeakadni az athéni ultrák egy kisebb csoportjával. 

A város közepén ment az ordítozás. Törtek az üvegek, reccsentek a csontok. Iszonyú hangzavar, mocskos beszéd, káromkodás töltötte be a sétányt. Theron megragadta a gumibotját, megtapogatta a sprayt és a fegyverét, mielőtt ki akart volna szállni. Legnagyobb meglepetésére azonban elöljárója belebámult a tömegbe, majd elfordította a kormányt. Gázt adott, és eltűntek egy mellékutcában.

– A kiégést, ami írásunk főszereplőjét, Adrastost is elérte, a kezeletlen vagy rosszul kezelt, tartós munkahelyi stressz okozza. Nagyon komolyan kell venni, nem véletlen, hogy 2019-ben az egészségügyi világszervezet, a WHO felvette a betegségek és rendellenességek hivatalos jegyzékébe – mondta dr. Gedeon Zoltán.

Írásának főszereplője, Adrastos úgy gondolja magáról: pótolhatatlan a rendőrségnél. Fiatalabb korában valószínűleg lelkesen, tökéletességre törekedve igyekezett feladatait ellátni. Terhelhetőségét és szorgalmát felettesei ki is használták, s egyszer csak a munka és a bizonyítási kényszer minden más elé került: háttérbe szorította a magánéletet, a hobbit (ha volt egyáltalán), beférkőzött a szabadidőbe, uralni kezdett minden gondolatot. Aztán kimerítő mókuskerékké vált, képtelenné téve a hajdan kiváló munkaerőnek számító és elkötelezett férfit feladatai ellátására. A kiégett ember keserűsége ott van a korfui rendőr minden tettében, mondatában. Az szól belőle, amikor dühös csalódottsággal beszél a kormányról, bántón leöreganyámozza az idős hölgyet, modortalan a kollégájával, cinikus – mindennel és mindenkivel baja van. 

A kiégés ezt teszi: az embert minden idegesíti, szétfeszíti, ami a munkájával kapcsolatos. Kezdetben csak elégedetlenség jelentkezik, majd gyötrő szorongás, ami végül teljes érdektelenségbe, apátiába fullad. A kiégés gyakran fizikai panaszokat okoz, például magas vérnyomást, izom- és fejfájást, alvászavart és szívproblémákat. Szenvedélybetegséghez is vezethet, Adrastos az alkoholba menekül, ami persze csak ront a helyzetén.

A kiégés (burnout) szindrómával a hetvenes évek óta foglalkoznak a szakemberek.

Több definíciója van, Ayala Pines és Elliott Aronson így írja le: hosszú ideje fennálló, érzelmileg igénybe vevő helyzetek miatt kialakuló fizikai, érzelmi és mentális kimerültség. Eleinte szűk csoportra korlátozták a fogalom használatát, úgy hitték, csak a segítő foglalkozásúakat érheti utol, például a szociális gondozókat, nővéreket, orvosokat, tanárokat. Ők veszélyeztetett csoportokat alkotnak, mint ahogy a tűzoltók és a rendőrök is, de ma már elfogadott, hogy a burnout bárkit érinthet. 

A hajlamosító tényezők közé tartozik a perfekcionizmus, a túlzottan pesszimista világ- és önszemlélet, a szuperérzékenység, az A-típusú személyiség, valamint a hipochondria. Ezt dr. Füredi Júlia szervezetpszichológus, vállalatikultúra-szakértő írja a 2021-ben kiadott Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább? című könyvében, amely a kiégés jellemzőit veszi sorra és a kilábalás mikéntjéről szól. 

A felépülés hosszú folyamat, de már a kiégés első jelénél érdemes belevágni, ha kell (és érdemes) orvosi/pszichológusi segítséggel. Az első lépés a pihenés, annak elérése, hogy az alvás jó minőségű legyen, aztán jöhetnek a további megküzdési stratégiák: a mozgás, a szabadban folytatott tevékenység és még számos önsegítő lépés az új rituálék kialakításától egészen addig, hogy pszichológiailag biztonságos munkahelyi közegben létezhessünk. Fontos ezen az úton is a fokozatosság és a türelem, de el kell indulni, mert a kiégés akár öngyilkossághoz is vezethet.

Sorozatunk korábbi részei: