A tavaszi udvar meghálálja a gondoskodást

Minden tavaszi munkálatnál figyelembe kell venni, hogy – a közelmúltbeli esőzés ellenére is – nagyon száraz a föld, kezdi a beszélgetést Simon Ferencné és Csókás-Simon Orsolya, a keszthelyi Oázis Kertészet két tulajdonosa. – A télen beültetett balkonládák s bennük a fenyőfélék, örökzöldek, erikák és árvácskák most nagyon szépek, a tavaszi kankalinok viszont a hideg miatt károsodtak – ad helyzetképet Simon Ferencné, hozzátéve: most lassan elindul a muskátliszezon. – Nagyon fontos, hogy a balkonládákba a tervezett növényeinknek leginkább megfelelő földkeveréket tegyünk. A teraszra már kivihetjük a leandereket, de a citrusféléket még ne, várjunk addig, amíg megszűnnek az éjszakai hidegek. Fontos, hogy visszametsszük, letisztítsuk ezeket a növényeket, s ajánlott a permetezés is pajzstetű ellen. A veteményeskertben ilyenkor a tavaszi finomabb talajmunka következik, s az úgynevezett kis magvúak – vagyis a sárga- és fehérrépa, a cukorborsó és a burgonya – vetése, amit a felmelegedéssel követ a kobakosoké, a tökféléké és az uborkáé.

A beszélgetésből is kiderült, hogy például a balkonokra egyre kevesebben akarnak árvácskát ültetni, a többség inkább megvárja, amíg picit jobban felmelegszik az idő, s akkor inkább muskátlit visz. A tavaszi balkonnövényeknél egyébként ma az új trend, hogy minél színesebb legyen a láda, és ehhez a célhoz van is miből választani, például a petúnia- és a kanálajakfélék vagy éppen a cseppecskék sokaságából. Simon Ferencné kiemeli: az utóbbi években ismét „divatba jött” a kertészkedés, sokaknak fontossá vált, hogy maguknak termeljék meg a zöldségeket, gyümölcsöket s persze a fűszernövényeket. Csókás-Simon Orsolya hozzáteszi, ma már a mediterrán növények is jól érzik magukat Magyarországon, hiszen szinte sosincs tartósan –10, –15 foknál hidegebb, ezért például a datolyaszilva is egyre népszerűbb, amelyből a személyes kedvence a mag nélküli változat, amely ízében vetekszik az ananásszal vagy a naranccsal. S egyre többen keresik például a fügét, a gránátalmát és a pampafüvet is. Édesanyja pedig a kányabangitákra hívja fel a figyelmet, amely egy nagy családot jelöl, például a labdarózsa is ide tartozik, de számos örökzöld növényt is találni a „mezőnyben”. Ezek közös jellemzője, hogy szinte mindent kibírnak, éppen ezért akik megismerik, elégedetten nyugtázzák, hogy jól döntöttek, amikor kiültették.