Frissen Zalából

2022.03.06. 07:00

Tavaszi virágpompa a zalai ártéri erdőkben

Hóvirág és tavaszi tőzike. Két olyan virágos növényünk, amelyek felé szinte mindenki pozitív attitűddel fordul. Szűzies fehérségük vonzza a szemet – főleg ott, ahol tömegében fordulnak elő –, de kedveltségükben vélhetően az is szerepet játszik, hogy a kikelet hírnökei­nek, vagyis a zord télből a napsütötte tavaszba való átmenet jelképeinek tartjuk őket.

Gyuricza Ferenc

Lelkes András virágzó tavaszi tőzikék közt

Forrás: Gyuricza Ferenc / Zalai Hírlap

A hóvirág Zala megyében számos helyen előfordul, a tavaszi tőzikével azonban már kevesebb helyen találkozhatunk. Az elmúlt napokban rengeteg olvasói fotót kaptunk, amelyek nemcsak azt erősítik meg, hogy környezetünkben számos helyen felütötték fejüket ezek a virágok, de a növények iránti, fentebb már említett viszonyulásunkat is jól jelzik. Mindezzel Lelkes András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre is egyetért, ugyanakkor azt is mondja: természeti környezetünk érzékelhető változáson megy keresztül. 

 

– Ennek egyik jele éppen az, hogy a hóvirág és a tavaszi tőzike virágzásának ideje is előbbre került – mondja. – A szakirodalom azt ugyanis március elejére teszi, ám az elmúlt két évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy már februárban tömegével találkozhatunk e két növénnyel, s már nemcsak időjárási szélsőségek között, hanem rendszeresen. Az utóbbi tíz-húsz év tehát már felülírta a szakirodalmat. 

 

Lelkes András mindennek igazolására konkrét példákat is említ. Mint mondja, botanikusok által ötven-száz évvel ezelőtt készített úgynevezett herbáriumi lapokon – amiken a növények virágzási idejét feljegyezték – a hóvirág és a tavaszi tőzike esetében rendszerint márciusi dátumokkal találkozhatunk. Ehhez képest idén már február közepén megindult a virágzásuk. 

 

– Írhatjuk ezt a globális éghajlatváltozás számlájára, de betudhatjuk annak is, hogy Közép-Európában élünk, ahol bár elképesztően jó a környezet ezeknek a tavaszi virágoknak, ám az időjárási szélsőségeknek is kitettek vagyunk, s ezek csak fokozódnak – magyarázta tovább a szakember. – Amikor a Mura és Kerka térségébe kerültem, az itteni emberekben még az a tudat élt, hogy a hóvirág és a tavaszi tőzike a nemzetközi nőnap virága. Ez továbbra is tartja magát abból a szempontból, hogy március 8-án nagy valószínűséggel még láthatunk belőlük, ám míg korábban akkoriban kezdett el bimbót hozni, most már inkább azt figyelhetjük meg, hogy arra az időpontra teljesen pompájában látható, vagy már elvirágzóban van. 

 

A természetvédelmi őr hozzáteszi, mindez persze helyfüggő, hiszen miközben az erdőt járjuk, egyes helyeken még bimbós állapotban lévő növényeket is találunk. Azt is leszögezi: bár a népi tudat azt tartja a hóvirágról és a tavaszi tőzikéről, hogy azok az első tavaszi virágok, ez valójában nem igaz. Vannak korábban virágzók – ilyen például a sokak által vadorgonaként ismert farkasboroszlán, amelynek jellegzetes illata akár száz méternyi távolságból is érezhető –, ám a felületes szemlélő azok mellett könnyen elsétál. 

 

– A hóvirág és a tavaszi tőzike valószínűleg azért örvend ilyen népszerűségnek, mert a kettő növény tekinthető az első tömegesen előforduló tavaszi virágunknak, s itt a tömeges jelzőn van a hangsúly – magyarázta tovább a szakember. – Egy erdő talaját szőnyegszerűen elborító hóvirág vagy tavaszi tőzike populációja ugyanis rendkívül látványos, aki azokban nem képes gyönyörködni, arra egyszerűen azt kell mondanunk, hogy nincs szépérzéke. 

 

Lelkes András hozzáteszi, hóvirág számtalan helyen előfordul Zalában. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az üde lomberdőket kedveli, de akár a harminc-negyven évvel ezelőtt épült árvízvédelmi töltések oldalában is előfordulhat tömegesen. A tavaszi tőzike már igényesebb növény, a természetvédelmi szakember úgy fogalmaz: egy fokkal üdébb, vizesebb élőhelyet kedvel. Megyénkben a lenti parkerdőben található a legnagyobb állománya, de Tormafölde és Lispeszentadorján között, Maróc és Bázakerettye térségében, Zalalövő környékén, vagy a Kis-Balaton nyugati részének ártéri erdőiben is felbukkan. 

 

– Egy időben azt tapasztaltuk, mintha szorulna vissza az állományuk, ennek is több oka volt – mutat rá a természetvédelmi őr. – Az ártéri erdőket egyre kevésbé járja át a víz, a fakitermelés miatt is csökkenhet az élőhelyük, de az is közrejátszhatott benne, hogy néhány évtizede még tömegével szedték ezeket a virágokat. A körülmények azonban változtak. A virág megtanult alkalmazkodni a megváltozott természeti környezethez, a védetté nyilvánításukkal időbeni korlátozásokat vezettek be a fakitermelők számára, vagyis a virágzás időszakában kímélniük kell az élőhelyüket, de egy pozitív szemléletváltásnak is szemtanúi lehetünk. Ma már egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy sétálni, nézelődni járnak ki az emberek az erdeinkbe, és nem azért, hogy leszakítsák a virágokat. Ebben bizonyára annak a technikai forradalomnak is jelentős szerepe van, amin a telekommunikációs eszközök tekintetében keresztülment a világ. Ma gyakorlatilag mindenki rendelkezik olyan okostelefonnal, ami fényképezőgép-funkcióval is rendelkezik, s egy jól sikerült fotón sokkal hosszabb ideig gyönyörködhetünk a virágokban, mintha leszakítjuk, s vázába tesszük azt. 

 

Lelkes András azt is elmondta, a hóvirág és a tavaszi tőzike az úgynevezett geofiton növények közé tartozik. Ezzel az elnevezéssel azon hagymás-gumós növényeket definiáljuk, amelyek a tél átvészeléséhez szükséges tápanyagokat föld alatti raktározó szerveikben tartalékolják. Ez egyben azt is jelenti, hogy akár jelentősebb mennyiségű csapadék nélkül is életképesek tudnak maradni. Életciklusuk is viszonylag rövid, alig két hónapra van szükségük, hogy kihajtsanak, virágba boruljanak, majd termést érleljenek. Ezt követően gyakorlatilag el is pusztulnak, csak áttelelő szerveik, a hagymák élnek tovább. 

 

– Ezek a geofiton növények jellemzően tavaszi virágok – magyarázta tovább. – Csapadékra is főleg ilyenkor van szükségük, s a fényigényüket is ilyenkor tudják kielégíteni. Bár a nappalok tavasszal rövidebbek, mint a nyári időszakban, ám éppen azért, mert a fáknak ilyenkor még nincs lombja, sokkal több fény jut az avarszintre. 

 

A természetvédelmi szakember beszélgetésünk során több alkalommal is felhívja a figyelmet arra, hogy mind a hóvirág, mind a tavaszi tőzike védett növény. A védettség pedig nemcsak arra vonatkozik, hogy tilos leszakítani, a hagymájának eltávolítását az élőhelyéről szintén tiltja a törvény. Ez utóbbi azért fontos, mert a növénynek szüksége van a folyamatos genetikai megújulásra, azt pedig a csak hagymáról való szaporodás nem képes biztosítani számára. Ha az a feltétel nem teljesül, hogy az állomány magról is szaporodjon, a populáció idővel satnyul, majd kipusztul. 

 

Lelkes András azt is megjegyzi, a hóvirág és a tavaszi tőzike mellett számos további virágos növénnyel találkozhatunk tavasszal az erdeinkben. Szinte velük azonos időben nyílik a kék csillagvirág, ilyenkor jelenik meg a kakasmandikó – ami megyénkben Csöde és Zalalövő térségében csodálható meg –, s hamarosan virágzásnak indul a kockás kotuliliom is, amit a zalai népnyelv kakukkvirágnak is nevez. Április végén, május elején pedig jön a nyári tőzike, ami értelemszerűen a tavaszi tőzike rokona, de még annál is ritkább növényünk. Ez utóbbi a nagyobb folyók ártereit kedveli, Zalában egyedül a Mura mellett van állománya.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!