Palántaszezon 14-fajta paradicsommal

Minden éven vásárolok a piacon a nagyra nőtt és már virágzó palántákból „előleget” is, hogy majd korán tudjunk saját termésű paprikát és paradicsomot harapni a zsíros kenyerünkhöz. Legtöbbször csalódtam, ezek a növények, ha egy kicsit korábban is, de többnyire keveset teremtek. Mint kiderült, naná hogy én vagyok a hibás, mert mindig a legnagyobbat, a legmutatósabbat választottam ki, amelyik már virágzott, sőt, kispaprika vagy paradicsom is ékeskedett a levelei között. Ezek a növények viszont determináltak, és a jelek szerint már befejezték a növekedést. Annyi termés várható tőle, amennyi virág és bimbó látható rajta, s nagyjából egyszerre és gyorsan leterem. A szakember tanácsa: válasszunk inkább apróbb, zömök, még fejlődő példányokat. 
 

A palántanevelő tavasz mindig rejt meglepetést. Tavaly például pánikba estem, úgy véltem, túl lassan nőttek a paprika- és a paradicsomtanoncok. Ijedtemben kunyeráltam pár izmosabb példányt a barátaimtól, de úgy látszik, a palántákra is érvényes a mondás, hogy az utolsókból lesznek az elsők: nyár derekára a saját nevelésű, kis mokány növendékek utolérték a vendégeket. Az idei év bizonyára a „tarkabarka palántaszezon” néven vonul majd be a biokertész-krónikánkba. A hagyományosan Zsuzsánna napján vetett palánták lassan már tűzdelésre várnak, a magbörzén zsákmányolt speciális keszthelyi nemesítésű paprikák, és paradicsomok is kidugták buksijukat a földből, sőt, az egy hete beszerzett méregdrága Tiger paradicsommagból is mind a 7 szem kikelt, a berhidai Jancsi paprikának viszont még van néhány napja a lustálkodásra. Bevallom, az utóbbit a neve miatt vetettem, fogalmam nincs, milyen, falusi fűszerpaprikára gyanakszom, de nyáron majd kiderül. 
 

Amiben igazán különleges ez az év, hogy elfogadtam és elültettem a 14-fajta paradicsommagot, a pirostól a sárgán, a lilán, a bordón, a kéken, a zöld csíkoson át a feketéig; a koktéltól, a fürtöstől a gömbölyűn át a trottyosig. Pedig még a nyáron is tudományosan megalapozva vallottam: a paradicsom legyen piros! A gyümölcsök, zöldségfélék piros színét ugyanis a likopin adja, amely hatékony antioxidánsnak számít, véd a tumoros betegségek ellen, csökkenti szervezetünkben a rossz koleszterinszintet és jó hatással van a szívműködésre. A pálfordulás oka: volt szerencsém megkóstolni a Jánkán a sárga paradicsomot, ami nagyon ízlett, ráadásul kevésbé savas, mint a piros, így jóval többet fel lehet belőle falni akár gyümölcsként is. Igaz, likopin nincs benne, viszont sárga zöldség- és gyümölcstársaihoz hasonlóan bővelkedik karotinoidokban és bioflavonoidokban, amelyek szintén erősítik az immunrendszert, a szívet, a látást. Amúgy minden színnek van valamilyen előnye: a kék és a lila színű termés az öregedést lassítja, a zöld erősíti a látást, a csontokat, a fehér többek között a koleszterinszintre van jó hatással. 
 

Állítólag a mostani hét a legideálisabb a paprika-, a paradicsom- és a padlizsánmagok elültetéséhez, a szakemberek szerint ugyanis 8 hét kell, hogy kipalántázható állapotba kerüljenek. Káposztaféléknek elegendő 6 hét. Én az egyszerű, boltban beszerezhető palántaföldhöz fertőtlenítő- és serkentőszerként keverek őrölt fahéjat, tűzdelésnél perlitet, hogy lazább legyen a föld. Vegyi anyagok helyett csalánból, kamillából és fokhagymából készített növényi trágyalével táplálom.