Már érzi a tavaszt a krumplicsíra

Általában a papírra vetett sorokhoz készül az illusztráció, ezúttal azonban a fotóra kéredzkedett zöldségek inspirálták az írást. Mert miként lehetséges, hogy mogyorónyi, diónyi gumók mindenféle plusztápanyag nélkül 50-70 centi hosszú szárat növesztenek spájzhidegben, töksötétben, egy rideg műanyag vödör barátságtalan mélyén? A kamratakarításkor talált vödörben lévő gumók megérezhették a közelgő tavaszt… 

Ha alaposan szemügyre veszünk egy krumpligumót, láthatjuk rajta az apró pöttyöket, amelyek valójában miniatűr csomók, ezekből hajtanak ki a gyökerek, a szár, a levelek. Ideális esetben persze a földben, s majd csak a lombozat magasodik a talaj fölé. A krumpli azonban mégsem gyökérzöldség, hiszen a gumó nem a gyökér, hanem a szár megduzzadt, földben kifejlődő része. 

Egy aggódó kertbarátunk éppen a minap kérdezte: megehetik-e a krumplit, ha az már elkezdett hajtani. Azt olvasta ugyanis, hogy ilyenkor mérgező. A szakirodalom is foglalkozik a kérdéssel, többnyire azt javasolják, hogy ne essünk kétségbe, ilyenkor vastagabban fogjon a hámozókés. Közben persze gondolhatunk arra is, hogy a csíra a gumóból táplálkozik, így feléli a benne lévő tápanyagot, tehát egy erősen kihajtott, fonnyadozó krumplit már nem igazán érdemes megenni. Azzal szerencsére sokan tisztában vannak, hogy a megzöldült burgonyát nem szabad felhasználni. 

Az időnap előtti csírázás megfelelő tárolással megelőzhető, késleltethető. Az ideális hely a célra a hagyományos pince, de ennek híján megteszi a fűtetlen kamra, a szellőzővel ellátott kamraszekrény, lépcsőház. A tárolási hőmérséklet maradjon 10 Celsius-fok alatt, a burgonyát mindig védjük a fénytől, ha kell, takarjuk le, de biztosítsuk a szellőzést. 

Hamarosan eljő viszont az idő, amikor mi magunk akarjuk csírázásra rávenni a krumplinkat. Bár jómagam használok a saját készletből is, minden évben új ültetni való vetőburgonyát vásárolok – naná, hogy a keszthelyi fajtákból –, amit a szakemberek szerint egymást követő négy évben el lehet vetni, biztosan megőrzi a minőségét. 

Ha azt akarjuk, hogy már korán újkrumplit tehessünk az asztalra, próbálkozzunk meg az előcsíráztatással. A gumókat világos, 10-12 fokos helyiségben 1 vagy 2 soros rétegben helyezzük el, például egy ládában. Kiültetés előtt egy héttel pár centi komposzt- vagy tőzegréteggel feltölthetjük és beöntözhetjük a ládákat. Kiültetésnél a csírás végükkel felfelé rakjuk a fészekbe vagy az árokba a krumplit. Csak azt kell előcsíráztatni, amit újkrumpliként akarunk felhasználni.