Így neveld föld nélkül, csak vízben a növényt!

Szégyellem bevallani, de a benti virágok tartásának tudora elsősorban a férjem, habár az utóbbi években az ő példáját látva magam is egyre jobban kitanultam ezt a „mesterséget”. Mostantól ketten harcolunk otthon minden egyes négyzetcentiméterért, ha megtetszik valami új cserepes virág. 

Hogyan találtunk rá a hidrokulturális növénytartásra? Tudom, ez olyan utópisztikusan hangzik, holott manapság nemcsak az űrhajón termesztenek speciális tápfolyadékkal, illetve vízzel ehető növényeket, hanem a sivatagos vagy kevés termőfölddel rendelkező országokban is lassan ez az egyetlen megoldás. Az üvegházas növénytermesztésnél nem ismeretlen fogalom a módszer. Ha valaki nagyüzemben szeretne növényt termeszteni, az olvasson utána, hogy milyen feltételeket és segédeszközöket kíván a hidropónia, illetve továbbfejlesztett változata, az aeropónia. Mi egyelőre maradunk az egyszerű szobai verziónál. 

Az utóbbi évek lakberendezési trendjében ugyancsak népszerű a föld nélküli, vizes módszer. Előnye, hogy a kezdő kertészek könnyen boldogulnak vele, nem kell mindig az átültetéssel koszolni, az öntözésnél csupán az elpárolgott részt kell pótolni. Nem utolsó szempont az sem, hogy kevésbé támadják meg őket a kártevők. Utóbbi megfontolásból a sugáraráliákat állítom vízbe, mert már nem bízom abban, hogy a földben hemzsegő és leveleken tobzódó pajzstetvektől olyan könnyen megszabadulok. 

Az irodában lévő buzogányvirágnak (dieffenbachia) külön története van, hogy miként lett vízi növénnyé. A költöztetést picit megsínylette az otthon dédelgetett példány, magyarul letört a magasabbik ága. Az első kétségbeesés után a munkahelyen találtam egy kisebb befőttesüveget, abba állítottam bele, hogy meggyökeresedjen. Úgy gondoltam, majd valamikor átültetem, ám olyan jól érzi magát ebben a közegben, hogy nem térek vissza a virágföldhöz, csupán nagyobb üveget hozok majd neki. 

A hétvégén férjemmel átépítettük a galériát a hamarosan érkező kismacskáknak. Ez a játszótér kialakítását és a növénysarok átrendezését jelentette. A fent említett előnyök és a látvány miatt ide már sokkal több virág került föld helyett csupán üvegbe. A szobai futóka tehát örökre vízben marad a függő kaspóban, az üvegben gyökereztetett lándzsavirág társaságában. A konyha keletre néző ablakában néhány napja kinyílt a korallvirág, valószínű, hogy őt sem tesszük már földbe. 

Az elején elég egyszerű befőttesüveget választani, ebben jól látjuk a víz szintjét. Persze a lakás stílusához, a berendezéshez passzoló dekoratív üvegpalackokat is vehetünk, vagy vázákba helyezhetjük a virágokat. Arra ügyeljünk, hogy később a súlyuk ne húzza le őket. 

Aki már gyakorlottabb, az nevelőedényt és kaspót szerez be, illetve hidrogélt vagy agyaggranulátumot helyez az üvegbe, cserépbe. A kisebb átmérőjű, alig fél-egy centis agyagszemcsék megkötik a nedvességet, a nagyobbak jobb szellőzést biztosítanak a gyökereknek. A 3-6 hónap alatt lebomló granulátumok folyamatosan adagolják a szükséges tápanyagot. 

Öntözéskor célszerű eső- vagy szűrt, lágy vizet használni, így elkerüljük, hogy lerakódjon a vízkő, s a növény is jobban érzi magát a lágy vízben. Ha nem használunk granulátumot, akkor rögzítsük a virágot, illetve ugyanúgy tápoldatozzuk havonta, mintha földben tartanánk. 

Végül egy igazi antikvár gyöngyszem. Ha valaki szeretne régi szakirodalmat keresni, talán még megtalálja ­Günther Khüle Szobanövények föld nélkül című, 1982-ben kiadott könyvét, amiben sok hasznos tipp olvasható. Ebből is látszik, tényleg nincs új a nap alatt, csupán a trendek ismétlődnek újra és újra.