Gyökérzöldségek, már startra készen

A házigazda, a szőlőhegy egyetlen női vincellérje nem kis büszkeséggel közli, hogy a jól végzett veteményezésre koccintanak, s ha akarok, huzigálhatok ki magamnak a földből sárgarépát és petrezselymet. A tavalyiból persze, hiszen az idei még be sem bútorozta rendesen az ágyását. Naná, hogy huzigálok, hiszen a friss zöldség minimum dupla annyi vitamint tartalmaz, mint a boltban kapható, ráadásul összehasonlíthatatlanul finomabb is. Nekem ugyan még akad saját bioleveszöldségem konyhakészen betárazva a fagyasztóban, de az sem vetekedhet a frissen szedettel. 

Azt tudtam, hogy a sárgarépa a földben hagyva áttelel, de hogy olyan szép lombozatot növeszt, mint a Juhász-birtok szőlőskertjében, elég ritkaság. Az mondjuk nem árt, ha ősszel felkészítjük a téli kiképzésre, kilakoltatjuk mellőle a gyomokat, esetleg falevéllel, szalmával betakargathatjuk a sorát, mert a mínusz 20 Celsius-fokot valószínűleg megsínylené. No de ez az idei télen nem fenyegette, s a februári napsütést ráadásul friss hajtással köszönte meg. Ami egyúttal persze azt is jelenti, hogy lassan véget ér a felhasználhatósága, a sárgarépa ugyanis kétéves növény, az első esztendőben a gyökerét és a lombját növeszti, a másodikban szárba szökken, virágzik és magot érlel – a jó fajtákból érdemes szaporítóanyagot szedni. Ősi zöldségnövény, egy doktori értekezésben olvastam, hogy hazánkban Tessedik Sámuel vetett először sárgarépát (Daucus carota subs. savitus) úgy 1790 körül. Az idei elsőségre eséllyel pályázik Juhász Éva sárgarépa-veteménye is, akárcsak a szomszédos sorban a petrezselyem, amelynek a magja szintén a fagy kiengedése után a földbe kerülhet, s ugyancsak kétéves növény. Mindkét gyökérzöldségnél létkérdés a megfelelő mélységű és pihe-puha, porhanyós magágy előkészítése és a csírázáshoz szükséges nedvesség biztosítása – enélkül a mag hetekig „elfekszik”. Bálint gazda tanácsa az előcsíráztatás: az apró zöldségmagot keverjük össze nyirkos homokkal, tartsuk meleg helyen, hogy elkezdjen ébredezni a mag. A vetőbarázdát alaposan öntözzük be, hogy nedves, sőt sáros legyen. Nekem az előcsíráztatás nem áll kézre, a saját fejlesztésű módszerem viszont bevált: a 3-4 centi mélységű vetőbarázdákat jó meleg vízzel öntözöm be. 

A zellert viszont cserépbe vessük, méghozzá íziben, tudniillik nagyon lassan csírázik. Az edényét laza szerkezetű földkeverékkel töltsük meg, szórjuk a tetejére a magokat, vékonyan takarjuk be földdel. Spriccelve locsoljuk meg, fedjük le üveglappal vagy fóliával: magoknak a csírázás elején sötétre, melegre és párára van szükségük. Naponta spricceljük meg langyos vízzel, ha már kikelt a palánta, rakjuk világos helyre és vegyük le az üveglapot a cserépről. 

Ha már gyökérzöldség: ki ne hagyjuk a paszternákot! Sokan mondják, értékesebb, mint a többi gyökérzöldség, a népgyógyászat elsőrendű erősítőnek tartja, amellyel idős, legyengült, lábadozó betegeket gyógyítottak. A négy gyökérzöldségünk közül a paszternák az egyetlen, amelynek kizárólag csak a gyökere ehető, a levele emberi fogyasztásra alkalmatlan, még takarmánynak sem ajánlott – érzékeny bőrűek már az érintésénél is legyenek óvatosak. 

A legkorábban vethető zöldségfélék táborában élen jár a zöldborsó néhány „korai” fajtája. A Juhász-birtokon ez olyannyira korai, hogy a szőlősorok közt már 8-10 centisre nőtt az ősz végén vetett hüvelyes, de az idei első vetés is földben van már. 

biokertész

A sárgarépa a kertben a földben hagyva is áttelel, de tavasszal mag- szárat növeszt és magot érlel

Fotó: a szerző