Portré

2022.01.23. 06:50

Tizennyolc év után hazajött a fiú - beszélgetés Kárász Zsolttal

Hány életet élhet egy ember? Hányszor kezdheti újra? Mennyire távolodhat el a gyökereitől? Van-e egyáltalán távolság a digitalizált 21. században?

Arany-Horváth Zsuzsanna

„Baráti, családias hangulatú, kedves tárgyak közegében érzem jól magam” Fotó: Pezzetta Umberto

Valójában ezekre a kérdésekre kerestük a választ a 38 éves Zsolttal, pedig csak az eddigi élete történetével ismerkedtem.

 

Két évvel ezelőtti tájékoztatás írja, az Egyesült Királyság budapesti nagykövetsége szerint reális 200-250 ezer Angliában élő magyarról beszélni, noha a regisztrációs adatok akkor 88 ezret mutattak. A brexit után több mint 90 ezer magyar nemzetiségű jelentkezett a regisztrációra: az EU-ból való kilépés után is Nagy-Britanniában szeretne maradni.

 

Kárász Zsolt néhány hónappal ezelőttig közéjük tartozott. Tizennyolc évig. Ami elég sok egy fiatal ember életében. Most meg a zalaegerszegi belvárosban működő vendéglátóegységben ülünk. A rövidke utca ugyanis a XIX. században még ezt a nevet viselte, derült ki a levéltáros barát, Bekő Tamás kutatásaiból. Őt kereste meg Zsolt, miután a helynek tradicionálisan egerszegi nevet szerettek volna adni.

 

- Egerszeg nem egy kocsmanagyhatalom, létezett a Kossuth utcán a nevezetes Fehérképi kiskocsma meg kávéház az Arany Bárányban - kapcsolódott a beszélgetésbe Bekő Tamás. - Ebben az utcában emeletes bérházak voltak, az iratokból tudjuk, 1903 előtt az utcza milyen nevet viselt, ami utalhat a lakók anyagi kondícióira. Ráadásul éppen ugyanitt főzött özvegy Takácsné a kifőzdéjében a XIX. század végén, erről korabeli újsághirdetés tudósít. Régóta kapnak enni e helyt az egerszegiek...

 

- Ezért jött haza? - kérdezem a Zalaegerszegen született, Nován felnőtt, a Csány-szakközépiskolában érettségizett, a keszthelyi egyetem idegenforgalmi szakán diplomát, majd többféle angliai sommelier-szakképesítést szerzett férfit, aki kellemesen decens inget visel.

 

- Nem egészen, de van része benne - mondja.

 

Körbenézek a zalai paraszti, kisvárosi lakás- és munkakultúra számunkra kedves tárgyaival megrakott, falainak szövegeivel, rajzaival mégis az angol pubok hangulatát idéző környezetben. A díszletek beszélgetőpartnerem és munkatársa útkeresését szimbolizálják?

 

 

- Az idegenforgalmi irányt már magam választottam, a családban volt előkép, Gellénházán kocsmát, a Balatonnál, Gyenesdiáson büfét vittek a rokonaim. Emlékezetes nyarat töltöttem Vonyarcvashegyen, jelképes összegért dolgoztam, barátokkal csináltunk büfét, kemény nyaralásnak számított, reggeltől vakulásig pörögtünk. A második nyár végén már nagyon erősen előjött bennem a gyerekkori vágy, Anglia.

 

- Honnan volt ez? 

 

- Egy ismerős fia járt kinn, rengeteget mesélt a kocsmákról, olyan érzékletesen, lelkesen, hogy gyerekként ittam a szavait. Hú, de jó lenne egyszer körülnézni ott! - álmodoztam.

 

- Aztán elhozta az élet? 

 

- Véletlen. Apám zalaegerszegi ismerősének az ismerőse kezdett el azzal foglalkozni, hogy odakint szerencsét próbáló fiatalokat vigyen Angliába, szállást, utazást intézve. Nem árult zsákbamacskát, amit vállalt, abban korrekt volt, munkát nem ígért senkinek, csak lakhatási lehetőséget, utána már magának kellett boldogulnia mindenkinek. Ezért jól jött némi alaptőke, amivel kihúzható volt az első fizetésig. A szüleim kérdezték, biztos, hogy akarom-e, ha igen, itt a pillanat.

Japán citromfüves Roku gin (hat fűszer felhasználását jelzi a japánul hatot jelentő szó) koktél készült fotótulajdonos: Kárász Zsolt

- Talajt fogni az ismeretlenben? Erős késztetést feltételez az önbizalomteli optimizmus. 

 

- Így van. 

 

- Hányat írunk ekkor? 

 

- 2004-et. 

 

- Járt azelőtt külföldön? Tudott angolul?

 

- Hogyne, a szüleimmel sokfelé jártunk a környező országokban nyaranta. Középfokú angolnyelv-vizsgám volt, az egyetemen szakmait is szereztem. De hát egy dolog a vizsga, egy másik a tényleges nyelvtudás. Kint derült ki, nagyon király, hogy tanultam, de ott az nem sokra lesz elég. A nyelvi környezet azért szerencsére sokat segít a kiejtés javításában, ha megvan a szókincs.

 

- Szóval egyszer csak ledobták Londonban. Talpra esett?

 

- Hú, nagyon élveztük az első heteket. Nem emlékszem egészen pontosan, összefolyik az első nap az izgalom miatt. Egerszegen anyámék feltettek a vonatra, és egyszer csak ott álltam egy londoni lakásban. Este későn érkeztünk a Lutoni repülőtérre, megkerestük a szállást, boltba mentünk, ittunk egy sört. Hatan laktunk viszonylag jó környéken, a hármas zónában Londonon belül, jó lakásban, pécsi fiúk lettek a lakótársaim. Mentünk, tájékozódtunk, jól éreztük magunkat. Kerestük a lehetőségeket, tb-kártyát váltottunk, befizettük előre az albérletet. Várakozás volt bennem, nem szorongtam az ismeretlentől. Húszéves voltam.

 

- Munkakeresés?

 

- Magyarok lakta házakba irányítottak bennünket, de velük nem volt túl nagy szerencsénk. Nem tartanak össze úgy, mint például a lengyelek. Ügynökségeken keresztül jutottunk pincérállásokhoz hotelekben. Lassan bedolgoztuk magunkat, látták, terhelhetők, megbízhatóak vagyunk, szerződést is hamar kaptunk. A Victoria pályaudvarra érkeztünk a déli Brixtonból, onnan mentünk metróval tovább a szállodákba naponta. Akkor még nem volt okostelefon, a tájékozódást térképpel oldottuk meg, a London A-tól Z-ig volt a bibliánk. Az ügynökség által közvetített helyeket előző este bejártuk együtt, hogy másnap reggel időben, rendesen öltözve odaérjünk.

 

tettek szert, igyekeztek angolokkal barátkozni, a magyarokat inkább kerülték. Az említett tapasztalatok miatt. Nyolc évig élt együtt a hat fiatal több lakásban London déli részén, ahol kedvükre való volt a multikulturalitás. Apropó lakás. Zsoltnak saját lakása is van Londonban, ami nagy szó, higgyék el. Az első egyéves szerződése a Kempinsky hotelben adott neki munkát, ahonnan ajánlással került a fiatalos, dinamikus bevásárlóutca, az Oxford Street közelébe, egy butikhotelbe. (Egyedi megjelenésű, a nagy láncok egységességét nélkülöző kisebb, elegáns szállóhelyek gyűjtőneve.)

 

- A pincér alatti szinten kezdtem, jó pénzért, lépegettem felfele a ranglétrán, nyolc év alatt a bár üzemeltetéséig jutottam. Tanulhattam náluk, sommelier- tanfolyamra küldtek, egy beszállító finanszírozta a tanulmányaimat, én csináltam a szálloda italrendeléseit, borokat mutattam be, rengeteg időt töltöttem a pincében a raktár miatt. A bárban supervisor voltam, azt szerettem a legjobban.

A felvétel a Moet Chandon francia pezsgőkereskedésnél készült az északkelet-franciaországi Champagne tartományban

- Aki már túl sok mindenhez ért, sokat is dolgozik...

 

- Így valahogy. Még így is volt bennem ambíció, ezért kerültem a Gordon Ramsay-étterembe a Regent's parknál. Bármenedzserként működtem, igaz, csak 6 hónapot, mert ez a fajta, agresszívnek, lenézőnek mondható viselkedéskultúra nekem nem jön be.

 

Japán étterem következett, a japán alkoholkultúra megismerésével. Blueskocsma volt az újabb állomás, üzletvezetői poszton. Hatalmas személyzettel is dolgozott, 16 kiszolgálópult tartozott a felügyelete alá egy gigabárban, ahol élő zene szórakoztatta a tömeget. Nagyon nagy tapasztalat. A harmincas- negyvenes középosztály jól szituált fogyasztóit célozták meg. Új helyet is volt szerencséje bejáratni, akadt köztük nyári terasz a Cityben, ebből is tanult. Mexikói stílusú étteremben 180-féle tequilát kínált.

 

- Ennyiféle italkultúra mellett mi a kedvenc?

 

- Minden. Ha hedonisták vagyunk, csináljuk komolyan - mosolya jelzi, igazat mond.

 

A felsorolás szinte predesztinálja az elfáradást, kiégést.

 

- A 180 centimhez lefogytam 65 kilóra, muszáj volt pihenni kicsit. Idehaza. Még a járvány előtt mentem vissza, de kezdődött a zárás-nyitás bizonytalansága. Megviseli a szakmát. És igen, hazaköltöztem.

 

- Magánéleti szál is sejthető ebben?

 

- Igen, de igazán jóban maradtunk azzal a római lánnyal... 

 

A zalaegerszegi invitáció régi baráttól, a hazai elit éttermekben pincérként megbecsült Vastag Balázstól érkezett. Ő meg azt mondta, miért ne. És most itt van, és itt teljesít a tőle telhető legjobb színvonalon.

 

Maguk estek neki a kifestésnek, s talán közben eszükbe jutott, amit a levéltárostól hallottak: "özvegy Takácsné kifőzdéje" 120 év távolából őket is kötelezi. A két pojáca név is felmerült, a jókedvű bolondozás kedvéért. Nyert az utcza, azért a wifikód őrzi a pojácás ötletet. Lakásélmény, otthonias, családias hangulat megteremtése a terv, azért van játszósarok az asztalok mellett. Közvetlenséget szeretnének sugározni, nem egyenruhában járnak, s akár le is telepednek a vendég mellé, ha kialakul a bizalom. Retró zene is felhangzik lassacskán.

 

-Kicsit még kettős az érzés, a lakás, a bankszámláim Londonban, angol a telefonszámom, az útlevelem, van letelepedési engedélyem, bár állampolgárságot nem szereztem. 

 

- Készült számvetés? 

 

- Nem agyalom túl. Nem vagyok oda a celebvilágért, de azért hiányzik a pillanat, amikor belép a bárba Johnny Depp...

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!