Téli napok – selejtezésre, szortírozásra és rendrakásra

Akkoriban a szülőktől való távol élést is valamiféle nevelésre használták a szállást biztosító intézmények, igaz, a szobarendbe sajnos beletartozott például a rockbandák plakátjainak mint dekorációs eszközöknek a tiltása. A nehezen beszerzett AC/DC-poszterünk ezért lakott az ágyneműtartóban. (Ettől még nem a pokolba vezetett a kollégisták útja…) 

Ettől függetlenül a fent idézett jelmondat igazságához nem fér kétség. Ha hagyjuk elszabadulni a lakást, a dolgok kifekszik maguknak a teret, egyre kevesebb helyet hagyva az őket használó lakóknak. Ha nem tartjuk karban a szekrényeket, tárolóhelyeket, egyszer csak eljön a pillanat, amikor önsanyargatóan drasztikus selejtezésre kell időt szánnunk. 

A hosszú téli délutánok, esték talán alkalmasak a műveletre: egy-egy zoknis fiókot a tévézés közben is újragondolhatunk. (Hajdan még stop­poltuk a menthető darabokat, nem hiszem, hogy ilyesmi túl sok helyen előfordul manapság.) A selejtezésben az is segít, hogy a szelektív hulladékgyűjtő szigeteken többnyire találunk ruhákat elnyelő konténereket. A kidobás, jótékony elajándékozás helyetti fázis a törlőrongykorszak, noha ezzel is óvatosan bánjunk, hegynyi tartalékra biztosan nincs szükség, főleg, hogy némelyik anyagfajta egyáltalán nem alkalmas portörlésre, felmosásra. 

A ruhásszekrények még csak-csak kikövetelik maguknak a velük való törődést, a kamra vagy spájz biztos nem ilyen szerencsés. Ha bele­gondolunk, mi minden képes meghúzni magát a polcokon, lejárt szavatossággal, beszáradva, élvezeti értékét vesztve, hát inkább gyorsan rácsukjuk az ajtót, megnyugtatva magunkat, „majd a jövő héten, ha több időm lesz”. Pedig épp a következő heti főzésnél jöhet a meglepetés: abban a hiszemben vagyunk, hogy van alapanyag, s valóban, ott van az a száraztészta, csak már biztosan nem érdemes feltálalni. És a négy évvel ezelőtti lekvár nem válik be, hiába a nagyi főzte, az érzelmi töltet nem menti a minőségromlást. 

Fokozott figyelmet ajánlhatunk a hűtőszekrény esetében, ahol szintén ügyesen tudnak rejtőzni a polcok hátsó felében a csonttá száradt sajtok, májkrémek, baconszeletek. Semmiképp se hanyagoljuk el, mert az ételek átveszik egymás szagát. Az át nem látszó ételdobozok ilyenkor már nem a barátaink, jól zárnak, de nem is látjuk, mi is penészedik bennünk. Inkább vásároljunk kevesebbet, elkerülendő a tartalékolás okozta pazarlást. (A mai árváltozások mellett persze az ember nagyon is hajlamos a felhalmozásra.) 

Nagyon jó szolgálatot tesznek viszont a tárgyak rendszerezését segítő rekeszek, kosarak, dobozok, hiszen ha egyszer sikerült kialakítani a kézreálló rendszert, azt már tényleg csak használni kell.