Helyi arcok

2022.01.16. 11:30

Dűnéken átmászva, hihetetlen forróságban teljesítette Abu Dhabiban a Spartan világbajnokságot Takács Péter

Talán még sosem volt nehezebb dolga a Spartan Race világbajnokság résztvevőinek, mint 2021-ben. A versenyre ugyanis egy igen nehéz helyszínt, az Abu Dhabiban található Liwa sivatagot választották. Azt pedig, hogy miért is nehéz egy sivatagi pálya a futáshoz, bizonyára egy laikusnak sem kell elmagyarázni…

Rákos Bianka

Takács Péter egy ukrajnai futamon Fotó: Spartan/Ukraine

Fotó: LeskoV.kiev.ua

Sokaknak, ha a Spartan Race kerül szóba, csak egy kemény futóverseny jut eszükbe, holott a valóság ennél sokkal összetettebb. Lényegében egy terepakadályfutás, ahol nem elég, ha valaki jó futó, hanem fejben is ott kell lenni. A dimbes-dombos terepeken rendezett versenyeken gyakran a helyszín földrajzi adottságai is plusz nehézség elé állítják az embert. A három legnépszerűbb táv az 5 kilométeres Sprint, a 10 kilométeres Super, és a 21 kilométeres Beast. A Hagyárosböröndről elszármazott Takács Péter főleg a legelsőben versenyez a félprofi, korosztályos kategóriában. 

 

A jelenleg Budapesten élő Péternek egy régi álma vált valóra, mikor tavaly két irányból is sikerült kvalifikálnia magát a Spartan világbajnokságra: egy direkt kvalifikációs versenyen, ahol a dobogón végzett, illetve a közép-európai bajnokság összetett 3. helyezésével. Helyi arcok sorozatunkban a szokásosnál is keményebb sivatagi versenyről, valamint a sport szeretetéről is beszélgettünk.

A Liwa sivatagban, a világbajnokság után Fotó: Facebook

Honnan ered a sport iránti szenvedélyed?

 

- A szüleimtől, főleg édesapámtól, aki nagyon szerette a focit. Vitt minket meccsekre, együtt néztük a közvetítéseket. A húgommal együtt gyakorlatilag belénk nevelték a mozgás iránti szenvedélyt. Aki tovább erősítette bennem a sport szeretetét, az az általános iskolai testnevelőtanárom, Käsz Ferenc. Általa szerettem meg a futást, jártam többek között, mezei futóversenyekre is, de a tollaslabda is nagy szerelmem lett. Utóbbiban siketült megyei és országos versenyekre is eljutnom. 

 

Milyen volt az első futóversenyed?

 

- A legelső egy iskolai verseny volt. Annak idején az osztályok mérkőztek meg, s közülük a legjobb három mehetett tovább a körzeti megmérettetésre. A legnagyobb örömömre én is továbbjutottam. Ez még csak amolyan szárnybontogatás volt, nem számítottam kiemelkedő futónak, amiben a genetikám is szerepet játszott. Nagyon vékony kissrác voltam, főleg hosszútávra „kódolva”.

 

Hogyan jött az életedbe a Spartan?

 

- Nagyjából 20 éves koromtól, egészen 26-ig nem is sportoltam. Így visszagondolva, kész döbbenet, hiszen a sport előtte és azóta is egyfajta keretet ad az életemnek. Elkezdtem a súlyzós edzéseket, később pedig személyi edző lettem. Tisztában voltam a Spartan létezésével, ám eleinte nem igazán hozott lázba, végül egy nálam edző ismerősöm meggyőzött arról, hogy kipróbáljam. Először 2019 tavaszán álltam rajthoz egy nagykanizsai versenyen. Sokak fejében a Spartanról az a kép él, hogy az emberek mocsárban dagonyázva vágnak át a pályán, de ez nincs így. A verseny nem arról szól, hogy sárosak legyünk. Egy megmérettetésen nagyjából egy-két olyan akadály fordulhat elő, ahol az ember vizes, vagy éppen sáros lehet, a hangsúly inkább a futáson van. Amikor az első Spartanon túl voltam, már tudtam: ez egy új szerelem. Egy átlagos futóhoz képest van rajtam egy kis plusz izomtömeg, így a hosszabb távokon nem vagyok olyan jó. Ezért versenyzem inkább a Sprint kategóriában, ahol sikerült nagyon szép eredményeket elérnem. 

Takács Péter egy ukrajnai Spartan versenyen Fotó: Spartan/Ukraine

 

Azóta mennyit teljesítettél?

 

35 versenyt, ha belevesszük a világbajnokságot is.

 

Ha már itt tartunk, hogyan jutottál el oda?

 

- 2021-ben részt vettem egy kvalifikációs versenyen, ahol a dobogón végzettek automatikusan kaptak lehetőséget a vb-n való szereplésre, illetve a közép-európai bajnokság összetett 3. helyezés is lehetővé tette számomra. 

 

Hogyan készültél fel?

 

- Az egész tavalyi évet versenyzéssel töltöttem, ám a vírushelyzet is megnehezítette a dolgot. Az általában áprilisban kezdő versenyszezon június elejére tolódott, így onnantól kezdve 16 futamon vettem részt, s három dobogós helyezést értem el. A vb-re való felkészülés egészéves folyamat volt. A futó edzéseket az edzőm, Zsíros Márk segítségével végeztem, míg az erőléti és ügyességi felkészülést egymagam. Ez nagyjából 1700 kilométer futást, s közel 200 súlyzós és ügyességi edzést takar. Mindezt munka, család és párkapcsolat mellett, ami nem könnyű. Júliusban sajnos combhajlító-szakadást szenvedtem, így sokáig nem voltam biztos az indulásban. Szerencsére nagyjából helyre jöttem, így másfél héttel a verseny előtt megvettem a nevezést (a Spartannál nem elég megszerezni a versenyre való jogosultságot, pluszban kell még fizetni érte – a szerző). 

 

Milyen volt a világbajnokság?

 

- Hihetetlen élmény. A Spartan történetében először rendezték meg sivatagi helyszínen, így senki sem tudta mire számítson. A táv 21 kilométer, ami – ahogy már említettem – számomra nem a legjobb, így a célom az volt, hogy a középmezőnyben végezzek. A versenyre viszonylag kevés alvással érkeztem. 10:30 kor kezdtünk, a lehető legmelegebb időben. Ahogy elindultunk, már éreztem, hogy ez lesz életem legnehezebb próbatétele. A homokba süppedt mindenki, ráadásul hiába tettünk meg 20-25 kilométert, olyan volt, mintha 30-35-öt futottunk volna. A verseny alatt két, nagyjából egy 20 emeletes ház méretű homokdombot is kifogtunk, így négykézláb mászva centiket haladva tudtunk csak felfelé jutni. Hallottunk olyan híreket is, hogy a szervezők homokfutókkal és dzsippekkel járják a helyszínt és szedik össze azokat a versenyzőket, akik rosszul lettek. Volt olyan, akit újra kellett éleszteni, ám úgy tudom nem lett belőle tragédia. Annyira megterhelő volt a szervezetnek, hogy a versenyzők nagyjából negyedének fel kellett adnia, köztük tapasztalt sportolóknak is. A profi kategóriában 2 óra az alapidő, a győztes viszont 2 óra 21 perc alatt ért célba. A második pályarészen már jól mentek az akadályok, a haladás viszont nehézkes volt, mivel a cipőm folyamatosan megtelt homokkal, s hiába ürítettem, szinte azonnal visszatelt. A körülményeket tekintve elégedett vagyok az időmmel, hiszen 4:43:44 lett, a korosztályomban a 38. helyen végeztem a 73 ból. Összetettben a 143. lettem 398-ból, s sikerült hiba nélkül teljesítenem a pályát. Ahogy átértem a célon, végigfutott a fejemben: nem biztos még egyszer elindulnék. Másnapra viszont pont az ellenkezőjét éreztem. A versenyen egyébként nagyon szép magyar sikerek is születtek.

A célvonalban Fotó: Facebook

 

Gondolom nem ez volt az utolsó megmérettetésed…

 

- Évről-évre máshová viszik a versenyeket, sokszor varázslatos helyszínekre. Imádok utazni, és új embereket megismerni, a Spartan által pedig rengeteg barátot szereztem. Már megvan a 2022-es versenynaptár, a tervem, hogy a közép-európai régióban versenyezzek, de többek között a brit bajnokság is számításba jöhet. A célom továbbra is a dobogóra kerülés, ám egyre nehezebb elérni, mivel a mezőny folyamatosan fejlődik. Bár nem vagyunk profik, de közel annyit edzünk, ráadásul a Spartan nem egy olcsó dolog. Akik ezt a sportot űzik nagyon elszántak…

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!