Hat évtized az órák világában

Elég, ha a világon egyedülálló, földön járó toronyórára gondolunk, ami az ő közreműködése nélkül nem lehetne a megyeszékhely éke. 

Pedig a véletlenen múlt a pályája kezdte, mert nem órásnak akart tanulni, de a kurrensebb szakmákhoz vezető kapuk nem nyíltak meg előtte, így lett a pajzsszegi fiú­ból órás. Szakmunkás-bizonyítványát 1965-ben szerezte, az iskola vége előtt fél évvel már kézbe vehette, mert az országos szakmai tanulmányi versenyt megnyerte. Kézzel esztergálta ki egy arany Ome­ga karóra tengelyét. A hajszálvékonyságú alkatrész meg­győzte a vizsgáztatókat a diák felkészültségéről. Ezt az órát is láthatjuk a városi hangversenyteremben január 8-ig látogatható tárlaton. És további közel háromszázat, az elmúlt 60 év termését. Ketyegésük, az idő múlását jelző gongütések, bim-bamok, kakukkolások nem hallatszanak, mert akkor nehéz lenne megmaradni a falak között, pedig mindegyik szerkezet most is képes mutatni az időt. Egy kivételével. A Tavannes Watch zsebóra darabokban kelleti magát a tárló üvege alatt, a számlapján 4 óránál sérülés jelzi a repeszt, amit a szíve felett az ingzsebben pihenve felfogott, így mentve meg tulajdonosa életét az I. világháborúban. Több szerkezetbe Preisz József lehelt életet. Végigszemlélve ezeket időben, térben bejárjuk Európát, a világot. A legnagyobb szerkezet egykor francia kastélyt díszített, szomszédja a londoni Big Ben toronyórájának hangját másoló falióra, az aranyfüsttel bevont óra szépségével kel versenyre a cári szalonokból érkezett barokk óra a hozzávaló díszes tükörrel, míg egyszerűségében is elegáns a fekete dobozos, Napóleon korabeli asztali óra. Ez korelnök, az új időket pedig a kvarcórák garmadája jelzi. A két korszak között sorakoznak a mechanikus szerkezetek: szovjet, német, svájci, japán, cseh vagy épp a magyar ipar produktumai. Ezenkívül javításhoz használt eszközök sokaságával is megismerkedhetünk. 

Preisz József 60 évet töltött az órák világában, és úgy látja, lejárt az ideje a mesterségének. Az okosórák már csak nevükben azok, és nem a régi mesterekre vár a reparálásuk, mondja. A tucat kvarcórákat pedig nem érdemes javítani, mert az elemcsere is többe kerül, mint amennyiért az egész szerkezetet adják. Léteznek persze most is márkás mechanikus időmérők, sőt egyre kelendőbbek, pedig ezekért már több százezret vagy épp sok milliót is kérnek, ezek viszont nem romlanak el, mosolyodik el némi szomorúsággal.