Tatai Öreg-tavi Nagy Halászat – pillanatfelvételek a vizek városa turisztikai élménylehetőségeiről

Az eseményre az ország számos pontjáról érkeztek halfőző mesterek, akik a térségükre jellemző halászléikkel, sült halaikkal, s egyéb ételkülönlegességeikkel várták a vendégeket. A nagy halászat, amely már húsz éves múltra tekint vissza, látványhalászattal kezdődött, majd a kifogott halak piaci árusításával folytatódott. A Kastély téren három napon át tartottak a szórakoztató programok, melyeknek az újjászületett, s az idén először látogatható tatai Esterházy-kastély adott reprezentatív hátteret. A gyönyörűen helyreállított kastéllyal tovább bővült a vizek városának turisztikai látványossága, ami eddig is több, egyedülálló néznivalóval vonzotta a hazai és a külföldi turistákat.

A város közepén lévő Öreg-tó önmagában is festői látványosság, amely bővül a partján lévő várral, s a város más, a vízpart mentén létesült épületével. Az Öreg-tó kétségtelenül Tata egyik legnagyobb vonzereje, bár a városban még további négy tó is kellemes kikapcsolódást nyújt, ezért is nevezik Tatát a vizek városának. A közel 250 hektáros Öreg-tó azonban, a világ legfontosabb vízi élőhelyeinek védelmére született nemzetközi Ramsari-egyezmény hatálya alá is tartozik, mert ez Európa egyetlen olyan városi tava, melyen az őszi és téli hónapokban vadludak és más költöző madarak tízezrei találnak átmeneti menedéket.

A tó történetéről azt olvashatjuk, hogy Magyarország egyik legidősebb mesterséges tava, amely még a honfoglalás előtt született az Által-éren épített völgyzárógát megépítésével. A tavat a középkorban is használták, és folyamatosan bővítették, a hozzá tartozó mocsárrendszer a Tatai vár védelmét szolgálta. Tata a 13-14. században mezővárossá nőtt, a tó körüli javak és a város Zsigmond, majd Mátyás király birtokai voltak. Mohács után, a török időben Tata fontos végvár volt. Kétségtelen, a várkastély Mátyás alatt élte fénykorát, melyről a humanista Bonfini ezt írta: „Úgy gondolom kétségtelenül ez a legnagyszerűbb vár. Falai ronthatatlanok, hatalmas töltés fogja föl a völgy vizeit, megállítja és hétezer lépés kerületű tóvá alakítja. A várat kettős bástyafal és várárkok védik. Dúsan aranyozott ebédlők, pompás hálótermek sora, gerendázatos mennyezetüket aranyozás és faragványok ékesítik.” Később, Dzselalzade Musztafa török történetíró ekként rögzíti tatai élményeit: „A gonosz gyauroknak ezen a vidéken még egy Tata névű égig érő fallal körülvett erősségük is volt, melyet minden oldalról kellemes ízű víz vett körül, minden oldalon tulipán és rózsaliget környezett: melynek minden zuga hasonló a paradicsomhoz.”

A török hódoltság vége felé, a Kara Musztafa nagyvezírrel az élén, utoljára Bécs ellen induló oszmán csapatok 1683-ban elfoglalták és felrobbantották a várat. Két évvel később végleg keresztény kézre jutott az erődítmény, ekkorra azonban romos állapotú és 1699-ben lebontásra ítélték a várat. Ez azonban 1704-1705-ben kuruc kézen volt, majd a tatai uradalommal együtt 1717-ben szolgálati jutalomként, Krapf József tulajdonába került. Tőle vásárolta meg 1727-ben a galánthai gróf Esterházy József országbíró, s egészen 1945-ig az Esterházy család tulajdona maradt. A vár maradéka, bástya rendszere és feltárt falai hangulatos, látogatókat vonzó műemlék, amely most kiegészült a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében felújított Esterházy kastéllyal. A kormány uniós forrásokkal kiegészülve, mintegy 2,4 milliárd forintot fordított a kastély megmentésére és eredeti formában történt megnyitására.

Gróf Esterházy József országbíró a birtok fejlesztésével, az elmocsarasodott vidék lecsapolásával, és telepes jobbágyok betelepítésével kezdte birtoka megújítását, a kastély csak később épült fel. Először a Rákóczi-szabadságharc idején romossá vált, egykori királyi vár helyén álmodta meg Esterházy Miklós a kastélyt, amelynek tervezője a tatai uradalom építésze, Fellner Jakab volt. A gróf korai halála miatt, az 1760-as évek második felében a vár szomszédságában épült fel a kastély, amelynek munkálatai 1770-ben fejeződtek be. A gróf rövidesen vendégül láthatta az uralkodót is, mert 1809-ben Napóleon francia császár Wagramnál győzelmet aratott, s I. Ferenc császár és király az udvarával együtt menekülni kényszerült. Az uralkodó a tatai kastélyban töltötte a békekötés előtti hónapokat és 1809 október 14-én, itt írta alá a schönbrunni békét.

A tatai uradalom és a kastély igazi virágkora 1867 után kezdődött, amikor a hely a Monarchia társasági életének központjává vált. Esterházy Miklós József gróf kiváló lovas, számos verseny győztese volt, s egyben a Lovas Egylet tagja, a bécsi Jockey Club megalapítója, a nagy falkavadászatok házigazdája volt. A főnemesi család saját ménessel is büszkélkedhetett. Lóversenypályák épültek Tatán, derbiket rendeztek és itt állították fel azt a tréningtelepet, ahol a főúri istállók lovait, zsokékból kiöregedett angol trénerek készítették fel a versenyekre. A várost a „magyar Newmarket”-ként emlegették az angol mintára szervezett lovassport központja okán.

Mivel korábban is vendégül látták a tatai kastélyában az uralkodót, így kerülhetett sor arra, hogy I. Ferenc József császár és király egy diplomáciai célú, nagyszabású, II. Vilmos német császárral közös hadgyakorlat helyszínének választotta Esterházy Miklós József tatai birtokát, szálláshelyként pedig a kastélyt vették igénybe 1897 szeptemberében. A második világháború után a kastély teljes kifosztását a szovjet városparancsnok akadályozta meg, később kórházat rendeztek be a falai között, amely ma, az idei járványkorlátozások feloldását követően újra régi fényében, élmény alapú kiállítással várja a látogatókat. A jelenlegi berendezés a grófi család környezetét idézi fel, az ő történetükről mesél.

És a tatai látványosságoknak még nincs vége, hiszen a tél is tartogat programokat. Öreg-tó leeresztett vízű medre – a tó vízének leeresztése a nagy halászat idején kezdődött – ugyanis olyan különleges madár-pihenőhely, melyet a város szinte teljesen körülvesz. Európában egyedülálló módon, a városba ékelődő tó medre nyújt pihenő-és éjszakázó helyet elsősorban az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak, és sok más vízimadár tízezrei számára az őszi-téli vonulásuk idején. A vadludak minden év novemberében visszatérnek, hogy a telet itt töltsék, és február végén, március elején visszainduljanak északi költőhelyeik felé. Ezek a madarak, és persze még a sok más vízimadár tízezrei tették a tatai Öreg-tavat európai hírűvé. A madárvonulás azonban már egy másik történet…