Hogyan segít nekünk a hipnózis és a meditáció?

Néhány olvasó most biztosan felkapja a fejét, hogy ugyan miért akarna bárki szuggerálni valakit, meg hogy hókuszpók az egész, ne adj- isten misztikus szertartás. A hipnózis története több mint négyezer éves, első írásos említése egyiptomi papirusztekercsen olvasható. Orvosi, egyetemi képzéseken tanítják, tehát mindenképpen olyan eszköz, olyan megváltozott tudatállapot, amikor fogékonyak vagyunk a mondhatni normális, szokásos gondolkodástól eltérni. Szakemberek állítják, a páciensben visszaáll a harmónia, amikor teljes az összhang test és lélek között, s a gyógyulás útjára lépünk. Sok esetben hatékony a pszichoszomatikus betegségek gyógyításában, kapaszkodó akkor, amikor már nincs testi elváltozás, csupán a szorongás és a fájdalom. Ugyancsak fontos a kliens gyógyulni akarása s nem utolsósorban az őszinteség. Hegedüs Barnabás gyógymasszőr végzettsége mellett tanulta meg ezt a módszert 2014-ben, egy amerikai cég által szervezett tanfolyamon kapott nemzetközileg elismert bizonyítványt. Mint mondja, hazánkban még mindig nincs kultúrája a hipnoterápiának. Barnabáshoz eleinte felnőttek kopogtattak be, aztán felkérésre barátjának cukorbeteg kisfián segített. Így született a mesekönyv, a képzeletbeli kiserdőnek így lett egyre több lakója, Bagoly Barnin kívül például megismerhetjük Bagoly Brúnót, Csiga Csengét vagy Egér Emesét.

- Azt tudtam, hogy a gyerekek képzelőereje nagyon erős, kifinomult, ám figyelmüket sokkal nehezebb lekötni – avat be a részletekbe a szakember. – Kevés gyerek van, aki tíz percnél tovább egy bizonyos dologra tud fókuszálni. Ezért számukra jobb a mese, a történet. Barátom kisfiának megírtam tehát a történetet, majd hozzá meditációs hanganyagot készítettem, hogy ellazulhasson, relaxációs állapotba kerüljön. Aztán rájöttem, számos más problémával, kihívással is szembesülnek a fiatalok, így íródtak további mesék és meditációk, s lett végül összesen tizennégy. A könyv mellé kifestőkönyv készült, ugyanis színezés közben még egyszer felidézhetik az adott témát, bátorságot gyűjtve legyőzik félelmeiket, megértik a folyamatokat. Az illusztrációkat Kovács Krisztián készítette.

- Visszatérve a hipnózisra, mi történik egy ilyen foglalkozás során? A páciensekben azért ott a félelem, nem szeretnének teljesen „meztelenek” lenni.

- A hipnózis egy féléber tudatállapot, végig kommunikálunk egymással. Én elindítom az úton, aztán átadom a vezetést a kliensnek, ő láttatja velem azt, amit nekem is látnom kell. Ha elakad, kérdezek, próbálom ráirányítani a figyelmet arra a gyökérproblémára, ami a gyógyuláshoz szükséges. Amikor kikapcsoljuk az elmét, akkor felszínre kerülnek olyan emlékek, érzések, amelyeket addig még magunk elől is elrejtettünk. Ez természetes, hiszen úgy védekezik az agy, hogy nem mindenre emlékezik. Egy ilyen foglalkozáson nemcsak a gyermekkorba térhetünk vissza, hanem időben sokkal régebbre is. Sokan persze elzárkóznak ettől a kérdéstől, de nem kell ahhoz hinni a reinkarnációban, hogy megtaláljuk az adott problémára a választ. A mostani énünkkel dolgozunk, a regresszióban nem felejtjük el, hogy jelenleg kik vagyunk valójában. Még egy előző halálra is könnyebben emlékezünk így, s dolgozzuk fel, mert nem vagyunk annyira érintettek. A terápiának talán az a lényege: úgy éljük meg újra ezeket az emlékeket, hogy közben kijavítjuk, átértékeljük, a helyére tesszük a dolgokat. Ez egyfajta rendrakás az életünkben. Tulajdonképpen megnézzük a tüneteket, a betegséget kiváltó igazi, mélyebb okokat.

Azt se felejtsük el, hogy fontos a bizalom kiépítése köztem és a kliens között, ehhez szükségesek az első bemutatkozó beszélgetések. A pszichológus a gyermekkorba, a születéshez vezet vissza, mi egy kicsit tovább megyünk. A hipnózis során a test nem, csupán az agy dolgozik, kizárunk minden környezeti ingert. Becsukott szemmel, zavaró hangok nélkül mélyebbre mehetünk.

- Mitől félünk leginkább?

- Bármi lehet a félelem vagy a szorongás tárgya. Volt páciens, aki a víztől, más a repülőgép zúgásától, hangjától összeszerezzent, vagy nem mertek autóba ülni, holott egyiküknek sem volt sokkoló emléke az adott helyzettel kapcsolatban. Érdekes jelenség az is, hogy többet gondolunk bele, mint ami valójában a problémánk, tehát saját magunkat hitetjük, kápráztatjuk el. Jóval több inger ér minket, mint 30-40 évvel ezelőtt, talán ezzel magyarázható ez a jelenség. A média és az internet ontja a különféle információkat, amit nagyon nehéz szétválogatni hitelesség szempontjából. Ezzel kialakíthatunk magunknak további pluszbetegségeket, tüneteket.

- A mindennapi történéseket nézve és a környezetünk beszámolóit figyelve manapság mintha többen szoronganának. Valóban igaz ez?

- A bezártságot, a veszteséget nem mindenki viselte könnyen az utóbbi időben, ezt látjuk. A depresszívebb hajlamúak, a befelé fordulók sokkal érzékenyebbek, lelkileg jobban megviseli őket az adott helyzet. A hipnózis azért jó, mert ezáltal felszabadul a lélek, megváltozik önmagunkhoz és másokhoz a viszonyunk, kinyílik a világ. Úgy engedjük el a problémákat, káros szenvedélyeinket, hogy közben feltárjuk az okokat. Ne feledjük, világunk egyensúlyra törekszik, ahogy magunk is.