Gyapjúból varázslat – Csodálatos kézműves tárgyakat alkot a zalaegerszegi Nikitscher Bernadette

Nikitscher Bernadette legnagyobb szenvedélye az alkotás. Nemcsak szőnyegeket sző, hanem készít gyapjúképeket, csodálatos ékszereket és kiegészítőket is. Mikor beléptem a kis üzletébe, akkor is éppen tűnemezeléssel készített aprócska virágokat. Bernadette harminc éve foglalkozik kézművességgel – helyi arcok sorozatunkban az alkotásról és a kézzel készített tárgyak értékéről beszélgettünk.

Hol tanultad ki a szőnyegszövést?

- Tudni kell rólam, hogy mindig is érdekeltek a kézműves szakmák. Korábban is sokat horgoltam, kötöttem, ám a szőnyegszövés technikáját egy kedves ismerősömnél láttam először. Ő nagyon szerette ezt csinálni – készített falvédőket, szőnyegeket – engem pedig teljesen magával ragadott ez a világ. Hamar meg is kértem, hogy mutassa meg hogyan csinálja! Akkoriban a zalaegerszegi Ifjúsági házban tartottak különböző szakköröket, így kerültem Török Etához, aki végül segített elsajátítani az alapokat. Természetesen ezek után is folyamatosan fejlesztettem magam. Nagyon tetszett maga a technika, illetve szerettem, hogy felhasználhatunk olyan alapanyagokat, amelyeket más kidobna. Először gyapjúval dolgoztam, hiszen ez a szövés alapja, ám később elmentem egy kissé más irányba is. Rengeteget kísérleteztem, hogy rátaláljak arra, hogy mi a legjobb színben, mintában, dizájnban és praktikumban. Ennek már harminc éve, s úgy tűnik a szenvedély kicsit sem lankadt.

A mai világban, amikor különböző áruházakban könnyen, olcsón és gyorsan is hozzájuthat az ember divatos szőnyegekhez, mennyire van igény az egyedi darabokra?

- Eleinte én is attól féltem, hogy a kínai és az indiai lenyomja a magyar termékeket, ám úgy látom a kézművesség egyre népszerűbb. Az elején nem volt könnyű, rengeteget jártam kézműves vásárokba, hogy megismerjék a munkáimat, ám ezeknek hála rengeteg kapcsolatot sikerült kialakítanom. Az a tapasztalatom, hogy van egy visszatérő réteg, akik kifejezetten elégedettek és igénylik az egyedi munkákat.

Azért nem egy könnyű fizikai munka a szőnyegszövés…

- Valóban, rengeteg mindenre figyelni kell! Egy kolléganőm egyszer azt mondta, talán még egy kicsit matematikusnak is lennünk kell. Elsőre talán nem is gondolná az ember, mennyi számolással jár. A fizikai részéről pedig még nem is beszéltem: ha valaki ezt 7-8 órában csinálja, az tényleg nagyon kemény. Dolgozom hagyományos paraszt szövőszéken is, ott is valóban feszíteni, húzni kell…

A polcokon és a falon lévő képek arról árulkodnak, nem a szőnyegszövés az egyetlen kézműves elfoglaltság, amit szívesen csinálsz.

- Jól látod! Szerintem egy embernél nagyon fontos, hogy olyan 5-6 évenként megújuljon. A szövés ugyebár három évtizede velem van, e mellet nagyjából öt éve elkezdtem gyapjúnemez képeket készíteni üres óráimban. Tavaly el is végeztem ehhez egy tanfolyamot. Az alap, a vizes és a tű nemezelést is csinálom, utóbbival készítek például különböző egyedi ékszereket is. Nemrég gondolkodtam ezen: már vagy több százat elkészíthettem ezekből!

Nem semmi! Ha minden igaz alapító tagja vagy a Göcseji Kézműves Egyesületnek is. Mesélsz erről egy kicsit?

- Két éve alakítottunk az egyesületet, melynek én lettem az elnöke. A tagok között sokféle ember van; kézműves, iparművész, satöbbi. Mivel ők nem népművészek, kellett egy egyesület, ahol az ő eladásaikat, munkájukat is segíthetjük. A cél: a göcseji kézműves hagyományok megőrzése, népszerűsítése, valamint a kézművesek szakmai fejlődésének biztosítása. Egyébként egy igazi baráti társaságról van szó. Jelenleg 27-en vagyunk, járunk kiállításokra, vásárokba. Idén négy kiállításunk lesz: Zalaegerszegen, Balázsfán, Gyenesdiáson és a tervek szerint Keszthelyen vagy Hévízen. Nemrég nagy öröm is ért bennünket: tavaly beadtunk egy pályázatot, amivel nyertünk némi anyagi támogatást. Ez bőven elég egy ilyen fiatal egyesületnek ahhoz, hogy még több helyen megjelenjen, s többen megismerhessenek bennünket.

Ha jól tudom, workshopokat is szoktál tartani. Hogyan zajlik egy ilyen foglalkozás?

- Általában, ha valakinek megtetszenek a munkáim, felveszi velem a kapcsolatot. Egy napba belefér az anyag, illetve a szövőszék ismerete, de ezután élesben is belevágunk. Amondó vagyok, hogy az ember csak úgy tanulja meg a dolgokat, ha csinálja. A résztvevő kiválaszthatja a mintát, az anyagokat, a nap végén pedig büszkén nézhet rá a saját munkájára. Nemcsak a szövéssel, hanem a nemezeléssel kapcsolatban is szoktam foglalkozásokat tartani, főleg gyerekekkel. Készítettünk már virágokat, kisangyalokat, ékszereket. Imádják csinálni, én pedig nagyon szeretem a gyerekeket!

Úgy tűnik, szívesen megosztod a tudásodat másokkal!

- Bizony! Mindig örömmel tölt el, ha valakinek utat nyithatok egy új hobbihoz. Amire még nagyon büszke vagyok, hogy a fiam, aki most 30 éves, már öt éves kora óta sző. Akárcsak én, ő is minden munkájába beleteszi szívét-lelkét. Jelenleg régésztechnikusként dolgozik, de úgy tűnik ő fogja tovább vinni a családi vállalkozást…