Nem vagyok elég jó neki! Ha ezt gondolod, tényleg nincs esélyed

Erről írt legutóbb dr. Gedeon Zoltán neurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta, s rámutatott: a sztereotípiák ennek ellenére hasznos dolgok, mert segítik a gyors eligazodást a világban, azt, hogy adott helyzetre időigényes elemzés és mérlegelés, a részletek megismerése nélkül tudjunk reagálni. A sztereotípiák ugyanakkor a szokatlan szituációkban tévútra vihetnek, erre is láttunk példát a pszichiátriai és pszichológiai problémákról, jelenségekről szóló sorozatunk előző részében. A keszthelyi főorvos arra is felhívta a figyelmet, hogy a sztereotípiák nem csak egy adott jelenség, vagy csoport tulajdonságaiból adódnak. Erről szól az alábbi írása.

– Ki tudja, mi az a mágneses fluxus? Megint csak az Ede? Mi lenne, ha más is megmozdulna néha? Nem hiszem el, hogy rajta kívül senki nem tudja.

Ede, a 17 éves gimnazista leengedte a kezét. Nem volt teljesen biztos benne, de volt egy elképzelése a mágneses fluxusról, ezért jelentkezett. Mióta elkezdődött a fizika fakultáció, tizenegyedikben, mindig jelentkezett, ha tudta, ha nem. Általában persze tudta, vagy ha nem, akkor is hozzá tudott szólni. Mindig jelen volt, minden órán aktívan vett részt. Mivel amúgy jó fej volt, az osztály sem utálta a strébersége miatt, másrészt gimnáziumban már amúgy sem volt sikk hülyének lenni.

Ede magas, sportos, mosolygós, nyugodt fiú volt. Volt humora, képes volt az öniróniára, nem tolakodott előtérbe, segített annak, aki kérte. Szóval nem volt „sok”. Szerethető volt. Barátai akadtak bőven, sosem unatkozott. Ami talán nem volt egészen kerek, hogy Ede nem talált barátnőt, nem tudott rájönni, hogy miért. A második félévben aztán történt valami. Hétfőn az osztályfőnök egy magas, vékony, jó alakú, sportos lánnyal érkezett az osztályba.

– Egy kis figyelmet kérek, gyerekek. Szeretném bemutatni az új osztálytársatokat, Vikit. Vidékről költözött ide, a mi vidékünkre, hogy veletek fejezze be a gimnáziumot. Fogadjátok szeretettel! Kérlek Viki, mondj egy pár szót magadról!

– „Viki” – szólt be valaki hátulról, elsütve a „Mutatkozz be, kedves Feri!” poénját.

– Horos Viktória vagyok, Sorkatüttösről. Eddig magántanuló voltam a sport miatt, de mivel válogatott lettem, naponta többször van edzésem, így be kellett költöznöm a kollégiumba, hogy tudjak naponta kétszer edzeni. Így a suli is belefér. Teniszezem.

– Hali! Éljen! Szuper! – hallatszott innen is, onnan is. A bemutatkozást néhány bátortalan, de vagánynak tűnni akaró füttyszó kísérte.

Ede érezte, hogy valami forró bizsergés önti el a tarkóját, majd az arcát, ami lángolni kezdett. Nagyon dühös lett magára ezért, majd haragja a lány ellen fordult. Mégiscsak ő hozta kellemetlen helyzetbe, a megjelenésével. A létezésével. A terem aztán elcsendesedett, a lány a padok közti sor túloldalán, Edével egy magasságban foglalt helyet. Ez nagyon zavarta a fiút, mert önkéntelenül vonzotta Viki szépsége. Ilyenkor kényszerítette magát, hogy elkapja a tekintetét.

Hamarosan, alig pár hét alatt Viki is felfigyelt Edére, tetszettek neki a srác okos megnyilvánulásai, gazdag szókincse, választékos stílusa. Viki is jó tanuló volt, nyitott, érdeklődő. Néha kérdezett Edétől, az anyagról, aki azt hitte, cikizi a lány. Kelletlenül válaszolt, nem akart túlbuzgónak tűnni. Egy magyarórán Viki elkapta Ede rajta felejtett tekintetét, aki lángvörös lett, olyan kínosan érezte magát.

– Mit nem értesz? – szólt oda durván a lánynak. Nem tudta elviselni a két tüzes barna szem átható sugarát. Okos, szép, válogatott sportoló, miért nem marad az övéi közt? Ide jön nagyképűsködni, vagy unatkozik, vagy miért avatkozik bele mindenbe?

– Semmit – válaszolt a lány sértetten –, vagyis semmit, amit tőled kéne megkérdeznem.

– Nyíltan sérteget – gondolta Ede, aztán elfordult, és ezek után különösen ügyelt rá, hogy ne kelljen beszélnie a lánnyal. Feltűnően kerülte, nem szólt hozzá, sőt, tőle szokatlan udvariatlansággal kiment a lány előtt az ajtón.

Mindeközben Viki magában kereste a hibát. Mivel bántotta meg, mit mondott, vagy csinált rosszul, hogy az osztály legjobb tanulója, a legmenőbb srác így bánik vele? Nem értette, de néhány virtuális pofon után ő is hátralépett. Elfoglalta az edzés, a tanulás, és a többiekkel is jó kapcsolatot alakított ki. Edéről szépen lassan valóban megfeledkezett. Ha felelt, nem figyelt rá, ha gondja volt, mástól kérdezte meg. Ennél komolyabban nehéz lett volna büntetnie. A fiú lassan másra sem tudott gondolni, csak őrá. Kezdettől fogva tudta, hogy Viki nem az ő súlycsoportja, és lám, az élet is ezt igazolta. A szép, sikeres lány átnéz rajta. Ede nem tanult rendesen, nem tudott összpontosítani, de aludni sem igazán. Nemhogy a mágneses fluxust, de lassan már az Ohm-törvényt sem tudta elmondani. Nem jelentkezett, nem beszélt.

– Ede, tudnál valamit mondani a kvantummechanika és a Nagy Bumm kapcsolatáról?

Ede a kérdést sem hallotta meg, annyira távol járt.

– Ede, ugye Stephen Hawking munkássága nem okoz gondot?

– Hebling? – riadt fel Ede. Az osztály röhögött…

– Na, na, na, csak semmi nevetés. Hebling professzor úr a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskoláját vezeti. Látom, Ede, foglalkozol a témával. Nagyon helyes, fiam, csak így tovább! Most kicsit indiszponált vagy. Talán nem is kell ennyit tanulni. Néha pihenned is kéne. Na, Kovács, próbáljon meg néhány értelmes gondolatot összeszedni Hawkingról!

Ede a sztereotípiák vesztese és haszonélvezője is egyben, mondta dr. Gedeon Zoltán, hozzátéve: vannak genetikailag kódolt, valamint az értékelő személy korábbi tapasztalataiból és személyiségéből, a helyzetből, illetve egyéb tényezőkből fakadó sztereotípiák is.

– Az idegen csoporthoz tartozó személyek ellenségként való azonosítása genetikalig kódolt tulajdonság. Ezt kísérletileg is alátámasztották úgy, hogy a random felmutatott, vegyes rasszmegoszlású embereket ábrázoló képek közül a színes bőrű egyének jellemzően a fehér, az europid rasszhoz tartozók az afrikai származásúakat látták fenyegetőnek. Ede és Viki kapcsolata másfajta sztereotípián alapul, lényegében egy önbeteljesítő jóslat, amit Ede idézett elő. Korábbi tapasztalataiból és a személyiségéből adódóan, a társadalom többségéhez hasonlóan ugyanis azt feltételezte, hogy aki szép, annak eleve csak kiváló tulajdonságai vannak, és csak nagyképű lehet. Úgy gondolta, a lány nem tekinti őt partnernek, ezért hiúságában sértve elfordult tőle, elutasítóan bánt vele. Viki pedig Ede érzéseit, gondolatait nem ismerve, csak a fiú viselkedésére reagálva fordult el tőle fokozatosan, majd negligálta, semmibe vette, így valóban azt a magatartást mutatta, amit a fiú eleve feltételezett róla. Az önbeteljesítő jóslatok sokkal nagyobb jelentőségűek, mint gondolnánk.

Érdekes, hogy Ede iskolai megítélése akkor is kedvező maradt, miután a teljesítménye romlott, ami az első benyomásból fakad. Az iskolában először pozitív kép alakult ki róla, amibe nem illett a későbbi gyenge szereplése, így ezt az információt a tanár annulálta, érvénytelenítette, nem vette figyelembe. Kísérletileg igazolható, hogy ha a vizsgálati alanyok egy csoportjának személyleírást olvasnak fel, melynek első felében jó tulajdonságok szerepelnek, a második felében rosszak, egy másik kísérleti csoportban pedig a tulajdonságok sorrendje fordított, akkor utólag azok, akik a jó tulajdonságokat hallották korábban, a személyleírásban szerepelő embert jó embernek, akik a negatívokat hallották először, rossz embernek írták le.

A sztereotípiák természetesen nem kőbe vésett dolgok. Megy a medve az erdőben, kezében a halállista. Odaér a rókához: „Meg kell halnod, róka”. A medve erős, kegyetlen állat, nincs mit tenni, a róka beletörődik, a medve széttépi. Ugyanígy jár a farkas, majd az oroszlán is. Mikor a nyúlhoz ér, ő megkérdezi: „Te medve, nem lehetne lehúzni arról a listáról”? „Dehogynem.”

A sztereotípiák elutasítása a nyúl esetében nagyon hasznos volt, és számos szituációban hasznos lehet, ez minden újítás, felfedezés alapja. Csak tudni kell, mikor kell elfogadni, s mikor elutasítani.

Sorozatunk korábbi részei:

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/ratetolvaltak-a-feher-hatsojara-hogy-feketeseggu-5083144/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-igazi-ferfi-sohasem-zokog-5057707/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/tul-erosen-nyomult-csak-a-ver-latvanya-tette-helyre-5017159/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/oltaskerdes-eletunk-fontos-donteseit-mi-akarjuk-meghozni-de-mi-alapjan-4994587/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/szeretod-van-mi-a-gyerek-meg-csak-uvolt-hat-ez-lenne-az-anyasag-4954279/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/megoltek-az-anyamat-a-92-eves-mar-nem-szamit-embernek-4925680/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/soha-ne-bizz-meg-bennuk-az-emlekeink-atverhetnek-4901719/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/alexa-vetkozz-meddig-engedelmeskedunk-kritikatlanul-a-parancsnak-4880884/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-boldogsag-ajtaja-4819261/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-szerelemrol-a-negyedik-piller-a-test-4799086/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/ismet-a-szerelemrol-mi-kell-az-igazihoz-4786762/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/meg-egyszer-a-szerelemrol-az-ellentetek-valoban-vonzzak-egymast-4765111/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/jonny-szerencseje-avagy-a-covid-es-a-szerelem-4750963/