Maszkos kertész a levendulásban

Töredelmesen beismerem, én voltam a szájmaszkos kertész. A levendulaültetvényt metszettem ugyanis, s a csapadékhiány miatt olyan szárazak voltak a bokrok, hogy a levágott ágakról minden mozdulattal valóságos levendulalevél-porfelhő szállt fel, amit a növény fölé hajolva folyamatosan és jó mélyen letüdőztem. Nemcsak a vírus fojthat meg, gondoltam, s arról beugrott, a maszk esetleg a port is képes távol tartani a légző berendezésemtől.

A diplomás kertészek egy része a levendulaültetvény őszi adjusztálásra esküszik, én aggódó típus vagyok, félek, a kései metszés végzetes lehet, hideg télben kifagyhat a levetkőztetett tő, míg a saját bozontos lombozata megvédi. Így inkább a tavaszi igazítást pártolom, ilyenkor a fás szár felett bátran visszanyeshetjük még az elöregedett és felkopaszodott levendulatöveket is. Fontos, hogy nyáron és ősszel a virágokat szárastól vágjuk le, ha szüretkor egy kíméletes, nem nagy mélységekbe hatoló fazonírozást is végzünk, nem követünk el nagy hibát. Igyekezzünk gömbformájúra alakítani illatos növényünk frizuráját. Ha nem metsszük rendszeresen és nem szedjük le róla türelmesen a virágokat, pár év múlva eldeformálódik a bokor. Ugyanakkora baj, ha túlzásba visszük a beavatkozást. A legfontosabb szabály: a fás szárba soha ne vágjunk bele, erős metszésnél is legalább 5 centi távolságot tartsunk. A francia levendula a legalsó, erősen fás részének sérülését nehezen tolerálja, sőt, az angol is gyakran zokon veszi. A fás szár felső részének piszkálása is veszélyes, bár életben marad a növény, de visszaveti a fejlődését.

A levendulabokor alakítását akár már cserepes korában elkezdhetjük: vágjuk vissza az új hajtásokat, az ág a metszés helye után elágazik. Minél kisebb korában kezdjük igazítgatni, annál tömörebb gömböt tudunk majd formálni. A népszerű levendulafajtáknak a harmadát, maximum a felét vissza lehet metszeni – ez segíti a bokrot fiatalon, egészségesen tartani, jobban viszont ne kopasszuk meg, mert a szárak elhalnak. Az is fontos, hogy hagyjunk elegendő zöld levelet az ágakon, mert ha túlságosan visszavágjuk, a növény nem éli túl. A levendula tavaszi metszésével már ne sokat totojázzunk, mert hamarosan ébredezni kezd, az ágak végén élénk zöld színben jelentkezik az új hajtás, ami április végén, május elején szárba is szökken – ezeket a szárakat már ne molesztáljuk.

Nem kell Tihanyig vagy Pannonhalmáig utaznunk, ha gyönyörködni akarunk az illatos lila virágtengerben, hiszen egyre több kiskertbe befogadták már, és Zalában is találunk levendulaültetvényeket. Mi a rózsák mellé testőrségnek választottuk, illatfelhőjükkel beburkolják a mellettük lévő növényeket, s ezáltal megvédik őket a hangyáktól és a levéltetvektől.

A levendula az ember számára is értékes gyógynövény, fő hatóanyaga az illóolaj (linalool, linalil-acetát), dúskál flavonoidokban, cseranyagokban, keserű anyagban, kumarinokban és több értékes természetes anyagban. A levendulaolaj antibakteriális, fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő, a teája idegnyugtató, görcsoldó és étvágyjavító.

A virágokat alvászavarok, nyugtalanság, fejfájás, idegi alapú gyomor- és bélbántalmak kezelésére is javallják. Fürdő-, és bedörzsölőszerként medicina a reumás fájdalmakra, idegzsábára. Illóolaját a szépészeti ipar sokféle készítményben használja, a levendulaolajat tartalmazó bőrápoló szerektől a kisbabákat sem kell félteni.

Nálunk nyaranta ünnepekre szánt szörp készül. A szárról lehúzott virágokat dunsztos üvegbe rakom és vízzel felengedem. Szeletelek rá citromot, teszek bele citromsavat, egy kis tartósítószert és gyakori kevergetés mellett hagyom néhány napig, hogy a virágból kioldódjanak a hatóanyagok. Gézen leszűröm, és összekeverem cukorral. A szárított virágot almához vagy más, kevéssé intenzív ízű gyümölcshöz keverve levendulaízű lekvárt nyerhetünk.