A kivégzésére várt, de érdekelte egyáltalán? Folyton elaludt a katona!

A középiskolások, egyetemisták 30 százaléka egy héten legalább egyszer elalszik órán, és az autóvezetők 31 százaléka aludt már el vezetés közben. Súlyos balesetet, végzetes szakmai hibákat is okozhat a kialvatlanság. S képzeljünk csak el, hová vezet, ha egy diktatúrában elalszik a katona az őrségben... Aki elolvassa a zaol.hu oldalon rendszeresen publikáló neurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta, a Keszthelyen praktizáló dr. Gedeon Zoltán alábbi írását, a fiktív történeten keresztül az alvásproblémák egy speciális változatát ismerheti meg.

Pak Hajun hanyatt feküdt a priccsén a Phenjanhoz közeli, szigorúan őrzött katonai börtön elkülönített részlegén. Egy hete volt bezárva, ítéletének végrehajtására várt. Nem sok jóra számíthatott, és a rossz hírre Észak-Koreában nem kell sokáig várni. Az országban nemrég, csak két nappal a tetten érés után, száz másik hajóskapitány jelenlétében végeztek ki egy halászhajó-kapitányt, aki a nyílt tengeren nyugati rádiót hallgatott. Bizonyítéknak elég volt a legénység feljelentése. Vajon mire számíthat ő, aki elaludt őrségben? Ráadásul a demilitarizált övezetnél.

Éjjel-nappal távcsővel kellett figyelni a két kilométer széles, kopár sávot, mióta 2013-ban a hadiállapotot ismét kihirdették. A ’18-as közeledés ellenére ma is csak a legmegbízhatóbb katonák teljesíthetnek itt szolgálatot. Ő pedig kudarcot vallott. Igen, meg is érdemli a halált. A több mint egymillió katonából éppen ő vált méltatlanná a bizalomra. Horkolt, mikor rátaláltak. Még arra is méltatlan, hogy az ország örökös elnökétől, Kim Ir Szentől kapjon büntetést. Hogy az Atyai Vezér már nem él, nem enyhíti szigorát. Pedig annyira figyelt, le nem vette a szemét a távcsőről. Igaz, hetek óta álmos, fáradt volt, de ez nem lehetett ok. Orvoshoz sem ment, nem akarta, hogy esetleg kivegyék az őrcsapatból. Most ráadásul gyávának is tartják, mert amikor az ítéletet felolvasták, összeesett.

– Keljen fel, Pak! –üvöltött rá a katonai ügyész.

A rendfokozatát már nem is használták. Annyira zaklatott lett, hogy összecsuklott, mozdulni sem tudott. Az őrök emelték fel, alig bírták tartani.

– Megint alszik – hallatszott hátulról, a kivezényelt sorkatonaság soraiból. Soha nem volt fegyelmezetlenség a bíróságon, de mindenki érezte, a gúny most megengedett. Nevettek.

Pedig nem aludt, mindent hallott, de nem volt képes mozdulni. Aztán felengedett, megtartotta magát. A zárkáig, majd a börtönbe is már a saját lábán ment, de méltóságát nem tudta megőrizni sokáig. Esténként hallucinált. Rémisztő, fenyegető víziói voltak. Megjelent a Nagy Vezér gerillaként, a Japán elleni harcokban, véresen, erőtől duzzadón, és ráüvöltött: Gyáva vagy, Pak! Meg kell halnod, Pak! Ez a hallucináció visszatért. A dzsucse, az Atyai Vezér által alkotott vallási filozófia alapján a vízió akár jelenés is lehetett. Nem, tényleg nem tudta eldönteni, valóság vagy rémkép, amit lát. Vinnyogott megaláztatásában, az őrök megvetették. Egyikük sem volt még éles bevetésen, de tudták, ha Dél-Korea ismét betör, büszkén vállalnák a hősi halált a hazáért, a Kim családért.

Később a nemtörődömségéért gyalázták. Pak az udvaron, séta közben elaludt. Csak ment körbe, és unalmában már aludt is. Ennyire nem érdekli, mit tett, ennyire nem számít neki, milyen veszélynek tette ki az országot. Nem érdekli a halál. Hát milyen ember ez? Ember egyáltalán? Nyilván dél-koreai ügynök. Tudták ők, milyen erős fegyver a szabotázs, évekig tanulták. De a hadseregben? Árulás.

Aztán kezdődött minden előröl. Újra meggyőződtek róla, hogy Pak gyáva. Milyen érdekes, pedig szinte egyformák voltak. Érezhették volna úgy, hogy egy közülük. A haja ugyanúgy három centisre volt vágva, mint mindenkinek a hadseregben. (Civilben is csak öt centiméter volt engedélyezve, ahogy a nőknek is tizennyolc hajviselet közül kellett választaniuk. ) Egyenruhában voltak, vékonyak, feketék, középmagasak. De Pak csak külsőleg volt egy a sok közül. Valójában gyáva volt és gonosz. Kifigyelték, hogy reggelente sokszor mozdulatlanul fekszik, de a szeme nyitva, és figyel. Szólnak hozzá, de nem válaszol, szidhatják, de nem szól vissza, pedig neki már mindegy, akár meg is tehetné. Fekszik, néz, és a szemében az a mérhetetlen rettegés. Rossz volt látni. Rossz volt látni a gyáva embert meghalni.

Tong Yejun börtönorvost ekkor vezényelték az intézménybe, itt is, mint másutt, meg kellett vizsgálnia az elítélteket. Tong nem volt bátor ember, a katonaságot sem maga választotta, de lelkiismeretesen ellátta a feladatát. Mindig hosszan elbeszélgetett a rabokkal, mielőtt megvizsgálta volna őket. Felvette az anamnézist – ő így mondta. Kínában a keleti orvoslás mellett nyugati gyógyítást is tanult. Nagyon megbízható elvtárs volt, ezért is kerülhetett sor a külföldi tanulmányútra. A dzsucse szerint nem volt szükség külföldi tanulásra, ahogy semmire sem, ami nem észak-koreai. Egy-egy kivétel azonban mindig akadt. Tongot megbízhatósága, honfitársaihoz képest nagy nyitottsága, szakmai tudása, és nem a bátorsága vitte rá, hogy kihallgatást kérjen a Koreai Néphadsereg Legfelsőbb Főtábornokától, a Nagy Utódtól. Kihallgatást kért, és kapott.

– Kedves Kim Dzsong Un elvtárs! Kérlek, kegyelmezz meg egy halálraítélt katonádnak, Pak Hajunnak! Nem gyáva, nem kötelességszegő ügynök, hanem beteg.

– Milyen betegségben szenved ez az ember? – kérdezte a marsall, mire az orvos elmagyarázott mindent, töviről hegyire. Az ország vezetője, a dinasztia legfiatalabb sarja nem hiába volt a „A Koreai Munkapárt elnöke, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Államügyi Bizottságának elnöke, a Koreai Néphadsereg Legfelsőbb Főtábornoka, a tisztelt Kim Dzsong Un elvtárs” , értett ő mindent.

– Nem kaphat kegyelmet. Ha így van is, mint mondod, halála áldozat lesz, elrettentő erő, mely fokozza az éberséget katonáink körében.

Az éberség szót, az orvos távozása után is, még sokáig ízlelgette. Kettős értelmén, később, az esti lovaglás során is szórakozottan kacarászott.

– Az észak-koreai orvosnak a történetben igaza volt – mondta dr. Gedeon Zoltán. – Pak viselkedése egy ritka, de világszerte létező betegség tüneteit mutatja. A katona narkolepsziában szenvedett. A betegség jellemzője a krónikus fáradtság, a váratlan, legtöbbször monotóniára megjelenő alvásbetörések, melyek leküzdhetetlenek, ellenállhatatlanok. Ezért aludt el a katona az őrségben és a börtönudvaron. A bíróságon azonban más mechanizmus alapján esett össze, ott nem is volt olyan ingerszegény a környezet, mint az őrségben. Erős érzelmi hatásra úgynevezett kataplexia alakult ki nála, az izmok működésképtelenségével járó állapot, amely ép tudattal jelentkezik. Ez a narkolepszia egyik jellemző tünete, ugyanúgy, mint az alvási paralízis, amely az ébredést követően lép fel. Szintén az izmok működésképtelensége és éber tudatállapot jellemzi. Mindkét állapot spontán megszűnik. Az észak-koreai katonánál fellépő hallucinációk szintén a narkolepszia tünetcsoportjához tartoznak. Általában elalváskor jelentkező, sokszor ijesztő, valósághű, többnyire vizuális hallucinációk.

A nakolepszia hátterében egy, az agyalapi mirigy által termelt hormon, az orexin hiánya áll. A hormonszint csökkenése a hormontermelő sejtek autoimmun eredetű pusztulása miatt következik be. Diagnózisa az anamnézis alapján alváslaborban történik. Kezelése pszichostimulánsokkal, és SSRI, SNRI antidepresszívumokkal lehetséges, tette hozzáa főorvos, és felhívta a figyelmet arra, hogy a betegség nem keverendő össze az alvási apnoé szindrómával, ahol a horkolás mellett éjszakai légzéskimaradások jelentkeznek, a garatfal izomtónusának csökkenése miatt. És messze nem keverendő össze a krónikus fáradtsággal, amely az elégtlen alvásmennyiségből adódik, s amelyről már szó esett, emlékeztetőül: a középiskolások, egyetemisták 30 százaléka egy héten legalább egyszer elalszik órán, és az autóvezetők 31 százaléka aludt már el vezetés közben. Ha tehát fáradtak vagyunk, vagy elalszunk napközben, nem a narkolepszia az első, amire gondolnunk kell.

Híres narkolepsziás volt Winston Churchill és Gesztesi Károly. Százezer emberből 25-50 fő küzd narkolepsziával, bár minden valószínűség szerint magas a fel nem ismert betegek aránya. Magyarországon mintegy 5000 ilyen beteg ember él. A nőket és férfiakat egyaránt érintő betegség fiatal felnőttkorban jelenik meg, és a történetbeli beteggel ellentétben gyakrabban túlsúlyos embereknél.

Sorozatunk korábbi részei:

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/nem-vagyok-eleg-jo-neki-ha-ezt-gondolod-tenyleg-nincs-eselyed-5101072/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/ratetolvaltak-a-feher-hatsojara-hogy-feketeseggu-5083144/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-igazi-ferfi-sohasem-zokog-5057707/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/tul-erosen-nyomult-csak-a-ver-latvanya-tette-helyre-5017159/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/oltaskerdes-eletunk-fontos-donteseit-mi-akarjuk-meghozni-de-mi-alapjan-4994587/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/szeretod-van-mi-a-gyerek-meg-csak-uvolt-hat-ez-lenne-az-anyasag-4954279/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/megoltek-az-anyamat-a-92-eves-mar-nem-szamit-embernek-4925680/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/soha-ne-bizz-meg-bennuk-az-emlekeink-atverhetnek-4901719/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/alexa-vetkozz-meddig-engedelmeskedunk-kritikatlanul-a-parancsnak-4880884/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-boldogsag-ajtaja-4819261/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-szerelemrol-a-negyedik-piller-a-test-4799086/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/ismet-a-szerelemrol-mi-kell-az-igazihoz-4786762/