Biokertész

2021.04.18. 07:00

A gyümölcsfáink szinte északi-sarki kiképzésen vettek részt

Kimustrált fóliatakarókból összekészítettem egy túlélőcsomagot, ha majd éjszakai fagyokkal fenyegetőzik a meteorológia, este ráterítem a krumpliföldre, betakargatva ekként mind a 250 burgonyabokrot. A gyümölcsfákat nem tudom ekként bebugyolálni.

Fincza Zsuzsa

Hegyi „parasztbarack"

Fotó: Picasa

A múlt héten hajnalonta füstfellegek bodorodtak a környező domboldalakon, tán nem követte feljelentés az akciókat, hiszen a kétségbeesett gazdák védelmezték a szőlősüket és barackfáikat a fagytól.

A cseresznyefa a múlt heti fagyok után borult virágba, de ki tudja, még mi vár rá Fotók: A szerző

A szomszédom szombaton szomorkás sóhajtások kíséretében kijelentette, hogy soha többet nem ültet sem sárga-, sem őszibarackfát, mert akárcsak tavaly (és azelőtt és azelőtt és azelőtt…) az összes elfagyott, esetleg a mogyoróbokrok védelmében maradhatott épségben pár virág. Öreghegyi jó barátom szintén a kajsziját siratta, de „keresztet vetett” az öreg cseresznyefa termésére is, sőt, az almafabimbók boncolásakor is sok halott bibével találkozott. Egy mértékadó szaklapban azt olvastam, hogy az összességében 50 százalékos fagykár még nem tekinthető súlyosnak, betudhatjuk akár egy gondos termésritkításnak is. Nem vagyok megvigasztalva. Szívesebben ritkítgatnám saját kezűleg a termést.

Hegyi „parasztbarack„

Az igazat megvallva, nem is emlékszem, hogy az utóbbi tizenvalahány évben ne keserítették volna az életünket a tavaszi fagyok. Februárban ing­ujjra vetkőzve metszettük az almafákat, pár napja viszont szánkóval hozta a hímes tojást a húsvéti nyúl. Átbogarászva a sokévi meteorológiai jelentéseket, beigazolódott: kis hazánkban a tavaszi fagy szinte általánosnak mondható. A tapasztalatok szerint márciustól május végéig általában 14-20 olyan nappal kell számolnunk, amikor a levegő hőmérséklete 2 méter magasságig a fagypont alá süllyed. Talaj menti fagyok viszont még az első nyári hónap elején is előfordulhatnak.

A gyümölcsfák fagyra legérzékenyebb részei a kinyílt virágok, illetve az éppen kötődött gyümölcskezdemények a sziromhullás utáni 2-3 hétben. A szakemberek szerint teljes virágzásban mínusz 3-7 Celsius-fokos hideg után akár 50 százalékos fagykárra is számolhatunk, a virágzás végén már a –2,5 Celsius-fok, a kötődött gyümölcsöket pedig már a –1, –2 Celsius-fok is súlyosan károsíthatja.

A 100 éves körtefa virága

A napokban a kora tavaszi zimankófajtákból a „szállított” és a „kisugárzásos” fagy közül az előbbiben volt részünk. Az északról érkezett hideg lég­áramlat ellen a gyümölcsösben nem sokat tehetünk, legfeljebb a kertekben a szamóca védhető meg fóliás vagy fóliaala­gutas takarással. A szélmentes idő és derült égbolt esetén bekövetkező kisugárzásos fagy ellen viszont, ha összekapjuk magunkat, hatásosan védekezhetünk. A lényeg: a talaj a napsugárzás erejétől felmelegszik, éjjel viszont a hideg levegő hatására e hőmennyiség egy részét kisugározza. Minél kisebb a nappali felmelegedés és minél hidegebb az éjszakai lehűlés, annál gyorsabb a talaj hővesztése, vagyis nagyobb a fagyveszély.

Ezúttal is a legjobb védekezés a megelőzés. Már a gyümölcsfák ültetése előtt gondoljunk a kertészek életét megkeserítő fagyokra, s a fagyzugos területre eleve ne ültessünk gyümölcsfát. A tapasztalatok szerint a síkvidékek mindig fagyveszélyesebbek, mint a domboldalak, a déli lankákkal szemben a délkeleti, az északi és az északnyugati oldalakon egy-két héttel később virágoznak a fák, így nagyobb rá az esélyünk, hogy a fagyok után nyílnak ki. A fagy­veszélyes helyekre mindig később virágzó, fagy­tűrő fajtákat ültessünk. A fagyban is érvényes az általános szabály: a hidegnek az egészséges, jó erőnlétnek örvendő növények jobban ellenállnak, mint a tápanyag­hiányban szenvedők.

Kisugárzásos fagyveszélyben az első feladatunk: fokozni a talaj hőelnyelését és csökkenteni a kisugárzás mértékét. A legjobb módszer a takarás, ezt a veteményesben a bogyós cserjék, kisebb facsemeték esetében megvalósíthatjuk, nagyra nőtt gyümölcsfáink védelmében azonban rafináltabb módszereket kell kigondolnunk. Jó tudni, hogy a sötétebb talaj több hőenergiát képes felvenni és tárolni, mint a világos. A nedvesebb talajokban kevesebb a levegő, aminek a következtében nagyobb a hőelnyelésük, így jobb a hőtárolásuk és a hőelvezetésük is, ezért ajánlott a talaj nappali alapos megöntözése.

A levegő „melegítésének” ősi módszere a füstölés, kicsit modernebb változata pedig a ködképzés. Ráadásul ezzel nemcsak a léghőmérsékletet emeljük 1-2 Celsius-fokkal, hanem gátoljuk a kisugárzást is. Használhatunk nedves szalmát vagy más szerves anyagot, a környezetszennyező gázolajos nyesedékek, gumiabroncs égetését kerüljük, nagy valószínűség szerint az emberiség úgyis saját környezetszennyező magatartásának köszönheti a kedvezőtlen időjárási és éghajlati változásokat. A ködképzésre a szakboltokban vásárolhatunk ködgyertyákat, ez egy kicsit drágább, de mindenesetre kényelmesebb megoldás. Mindennek csak szélcsendes időben van értelme, amikor a füst vagy a köd vastagon borítja a védendő területet. Nagyobb ültetvényeken használatos a szélgépekkel végzett légkeverés, a finom porlasztású esőztető öntözés, az olaj- vagy koksz­tüzelésű kályhás fűtés.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!