Csodák csodájára misézés közben vérré vált a bor a Dráva menti kisvárosban

A település múltjának számos magyar vonatkozása akad. Az ottani barokk kastély tulajdonosai közt a Thuróczy-, az Erdődy- és a Batthyány-család neve is szerepel. Ez utóbbi família regnálása idejére datálódik a Szent Kereszt-kápolna, amelyben világraszóló csoda esett meg a 15. század elején. A történet a Szent Vér-ereklyéhez kapcsolható. Ennek fél évezredes múltját abból a folyamodványból ismerjük, amelyet Szécsi Tamás Vas megyei főispán 1512-ben küldött X. Leó pápának, kérve a búcsúkiváltság elnyerését. A leirat szerint az 1400-as évek elején (Eberhard püspök idejében, 1411-1420) a kápolnában szolgáló pap kételkedett a kenyér és a bor átlényegülésében, mígnem misézéskor a kehelyben lévő bor – hihetetlen módon – valóságos vérré változott. A halálra rémült atya nem merte folytatni a misét, s hogy a csoda minden nyomát eltüntesse, elrejtette a kelyhet a templom falában. A titkot csak a halálos ágyán árulta el.

Ekkor a Szent Vért díszes monstranciába (úrmutatóba, szentségmutatóba) foglalt üvegcsében helyezték el, s így őrzik a mai napig.

A pápa alapos vizsgálódás után – számtalan tanút hallgattak meg, akik csodás gyógyulásokról számoltak be –, egy 1513. április 14-i keltezésű bullában engedélyezte a szent relikvia tiszteletét. A leírások szerint ezen a napon maga az egyházfő vitte végig Róma utcáin a szent relikviát.

A horvátországi kegyhelyet hívők ezrei látogatják napjainkban, különösen úrnapkor, Tamás apostol és Szent Ilona ünnepén. A fő búcsújárás ideje szeptember első vasárnapja, az úgynevezett szent vasárnap, és az azt megelőző szombat. A hívek egész Horvátországból, a közeli Muraközből, sőt Szlovéniából is érkeznek, valamint Zalából és Somogyból. Egykoron gyalogszerrel vagy lovas fogattal keltek útra, manapság vonattal Varasdról, Zágrábból, illetve Gyékényesről Kaproncán át. A Letenye felől autópályán érkezők a határ túloldalán a második kijáratnál lehajtva folytathatják útjukat. A zarándokokat erősíti a tudat, hogy a világ közepén járnak, ugyanis a katolikusok szerint minden olyan helyet megillet ez a cím, ahol Krisztus vére található.

A Föld középpontja címhez számos más – hihető és kevésbé hihető – legenda kapcsolódik. A helyiek egy svájci művészettörténész és régész, dr. Erasmus Weddigen nevét emlegetik, aki a kilencvenes években egy nemzetközi régész- és restaurátorcsapat tagjaként többször járt a városban, amelybe visszatérő vendégként igencsak beleszeretett. Az ásatások aktív részeseként a körzőjét is használta. A tájnyelvben cirklinek nevezett mértani eszközt a földgömbre helyezve úgy találta, hogy az adott szélességi és hosszúsági körök mentén, egyenlő távolságra helyezkednek el a poliszok (világvárosok), akár a közelebb eső horvátországi városok (Varasd, Kapronca, Csáktornya és Varasdfürdő) mind egyaránt 20 kilométerre. Ugyanígy egyenlő távolságra található innen Bécs és Budapest, illetve Párizs és Athén. A helyiek ezen észrevételeket kőbe vésve, valamint táblát állítva adják tudtul az utazónak Ludbreg központjában, a Szentháromság téren. Ugyanott koncentrikus körökkel jelölik, hol található a kérdéses pont. Az egészre – ha igaz, ha nem – teljes turisztikai stratégiát építettek föl.

A tudós Weddigen a Föld másik (ellenkező) oldalán, ugyanazon körök mentén a csendes-óceáni szigetcsoport (a Pacifikum) parányi tagját szúrta ki, az Új-Zélandhoz tartozó Antipodest. S itt lép képbe a helyi ősi legenda, melynek főszereplője a település állítólagos névadója, Ludberga grófkisasszony, aki atyjától szőlőbirtokot is örökölt, s borát templomoknak, kápolnáknak, kolostoroknak adományozta. A vagyona miatt akarta elcsábítani egy gazdag gróf. Ezt látva a talpraesett és földöntúli erővel rendelkező Ludberga hirtelen felindultságból a kezében lévő fakereszttel olyan erővel csapott az uraságra, hogy a föld túloldalán vulkán formájában tört ki a szóban forgó kis sziget, Antipodes. A Dráva mentének eme pontján viszont sós vizű forrás tört föl a mélyből, amely ma is megvan.

Ám ezzel nincs vége a legendáknak; Thallóczy Lajos történész, a körmendi Batthyány-­birtok archívumkezelőjeként a 19. század vége felé több száz, a ludbregi nagybirtokhoz kapcsolódó iratra lelt. Szerinte a hely Lodbring keresztes lovagtól kapta a nevét, aki a távoli Burgundiából települt ide. Egy másik, sokadik – a lehető legegyszerűbb – feltételezés szerint a horvát „lud breg” (bolond domb) kifejezésben keresendő a helységnév eredete.

Misztikus csodák, legendák városa, a világ központja Ludbreg… Erre építve minden év április 1-jén tartják a világ közepe napját, amikor is – vendégcsalogatóként – bor csordogál a város szökőkútjából.