Milyen a tipikus szingli? – Zalaegerszegen a népességen belül viszonylag sokan vannak

Több férfi, mint nő

A szerző két tanulmányt készített a szinglikről. Ezekből kiderült, hogy a köztudatban kialakult képpel szemben hazánkban a szinglik között több a férfi, mint a nő, ami azonban abból is adódhat, hogy a vizsgált korcsoportban eleve több férfi volt, mint nő.

De kit is tekintünk szinglinek? Erre több definíció létezik. Mint a kutató írta, a szinglik fogalmának meghatározásában fontos kiindulási pontot jelentett Utasi Ágnes, az első magyarországi szinglikutatás végrehajtójának 2004. évi felmérése. Utasi azokat a 30–40 év közötti, magasan iskolázott és képzett személyeket sorolta a szinglik közé, akiknek nem volt állandó párkapcsolatuk, a munkaerőpiacon az átlagosnál előnyösebb helyzetben voltak, átlagon felüli keresettel rendelkeztek, szabadidejüket változatosan töltötték el, illetve magukat anyagilag függetlennek tartották. Az említett kutatás azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy 90 százalékuk vágyik párkapcsolatra és a későbbiek során gyermekre is.

Dr. Rövid Irén ugyanakkor azokat sorolt szinglik csoportjába, akik a két népszámlálás idején a 20–39 éves korcsoportba tartoztak, még nem kötöttek házasságot, nem éltek tartós párkapcsolatban, nem született gyerekük, és egyedül éltek a háztartásban. Ezek alapján 2011-ben 201 ezer szingli élt hazánkban, 62 ezer fővel több, mint tíz évvel korábban. A 20–39 év közötti nőtlen, hajadon családi állapotúak 12 százaléka számított szinglinek. Míg 2001 és 2011 között csökkent, 2011 és 2016 között a mikrocenzus adatai szerint nőtt a házasságon és az élettársi kapcsolaton alapuló háztartások aránya Magyarországon (a szinglik száma 2016-ra 188 ezer főre apadt), mégis tíz háztartásból hármat 2016-ban is csak egy személy alkotott. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy egy másik kutatásban a szerző a 40–49 éves gyermektelen, egyedül élő, tartós párkapcsolattal nem rendelkező személyeket is szinglinek tekinti, az ő számuk folyamatosan emelkedett, 2016-ra megközelítette a 63 ezer főt.

Területi különbségek

A Pillanatfelvétel a szinglikről – A szinglik általános és területi jellemzői a népszámlálási adatok alapján című tanulmányában dr. Rövid Irén rámutat, hogy 2011-ben a szinglik több mint 70 százaléka Budapesten, a megyeszékhelyeken, illetve a megyei jogú városokban élt. Arányuk a 20–39 éves nőtlen, hajadon családi állapotú népességből a fővárosban volt a legmagasabb (23%), a községekben pedig a legalacsonyabb (5%). A szinglik 40 százaléka legfeljebb érettségivel, további 40 százaléka egyetemi, főiskolai diplomával rendelkezett, ami jóval magasabb, mint a 20–39 éves nőtlen, hajadon népesség átlaga. A felsőfokú végzettségűek aránya a nőknél magasabb volt, mint a férfiaknál. A szinglinépességen belül arányaiban a legtöbben Zala (40%), a legkevesebben Komárom-Esztergom megyében (20%) rendelkeztek egyetemi, főiskolai diplomával.

A tanulmány érdekes megállapítása az is, hogy a szinglik aránya a 20–39 éves nőtlen, hajadon családi állapotú népességen belül Zalaegerszegen magasnak számít.

Hogy érzik magukat?

Másik tanulmányában dr. Rövid Irén a szinglik érzelmi állapotát, élettel való elégedettségét veszi górcső alá a 2016. évi mikrocenzus adatai alapján. E tanulmányban már megkülönböztet fiatalabb (20-39) és idősebb (40-49 éves) szingliket. Míg a 20–39 évesek átlagosan a 20-as éveik elején, addig a 40–49 évesek annak vége felé költöztek első alkalommal önálló lakásba vagy házba. A fiatalabb korcsoportba tartozók némileg későbbi életkorban kezdtek el először rendszeresen dolgozni, mint az idősebbek.

A havi nettó átlagjövedelem szempontjából is jelentősek a különbségek a szinglik két korcsoportja között. Ugyanis a 20-as és a 30-as éveikben járó szingliférfiak magasabb, a velük egykorú szinglinők alacsonyabb nettó jövedelemmel rendelkeztek, mint a 40–49 évesek. Foglalkozásuk rendkívül sokféle. Míg az idősebb szingliférfiak esetében a lakatos, addig a fiatalabbaknál a szoftverfejlesztő található az első helyen. Mind a 20–39, mind a 40–49 éves szinglinők közül bolti eladóként és általános irodai adminisztrátorként dolgoztak a legtöbben.

Ami az elégedettségüket illeti, mind a 20–39, mind a 40–49 éves szinglik 2016-ban elégedetlenebbek voltak az életükkel, mint az ugyanezen korcsoportokba tartozó házas családi állapotúak. A 20–39 éves szinglik ezzel szemben a jövedelmi helyzetükkel elégedettebbek voltak a házasoknál, ami talán azzal is összefügg, hogy a szinglik között arányaiban többen rendelkeztek felsőfokú iskolai végzettséggel, ami magasabb fizetéssel járó munkahelyet jelenthet a számukra. Bár az élettel való átlagos elégedettség a szinglik mindkét korcsoportjában elmaradt a házas családi állapotúakétól, a fiatalabbak elégedettebbek, az idősebbek elégedetlenebbek voltak, mint a 16 éves és idősebb népesség. Zala megyét olyan vonatkozásban emeli ki a szerző ebben a tanulmányban, hogy a 20–39 éves szinglik között a megyeék rangsorában legkevésbé a zalaiak voltak elégedettek az életükkel.