A kiskertek jótékony hatású primadonnája

Még szerencse, hogy annyi azért termett, ami az uborkasavanyításhoz kellett, de a tökfőzeléket már a morzsolt bolti kaporral ízesítettem. Marie-Luise Kreuter, az általam nagyra becsült német újságíró és biokertész a Dél-Európából és keletről származó fűszernövényt a kert primadonnájaként jellemezte, amely általában könnyen, szinte magától, emberi beavatkozás nélkül is remekel, ám néha minden különösebb ok nélkül megmakacsolja magát és allűrjeivel megkeseríti a kertész életét.

Pár éve még ritkítani kellett a sárgarépa és a petrezselyem sorából, mert nem hagyta élni az apró zöldségeket. Teljesen kiebrudalni persze sohasem szabad, hiszen a kapor szinte minden zöldségnek jó szomszédja. Erős illatával félrevezeti a káposztalepkéket, a levéltetű-csemegét kedvelő fürkészdarazsakat, lebegőlegyeket ellenben odavonzza. Az édeskömény és a koriander közelében viszont rossz helyen van, virágporaikkal kereszteződhetnek, aminek a végén hibrid magokat kapunk.

A nagykönyv szerint napos helyre kell vetni, hiszen mindenekelőtt illóolajokat kell majd képeznie. Zsenge, ízletes leveleit frissen mártásokba, salátákba, halakhoz, főzelékek ízesítéséhez használhatjuk. Fagyasztva ugyan veszít az ízéből, de feljavíthatjuk szárított, morzsolt kaporlevéllel.

Ha a kertben újból előáll a kaporözön, bőven szedek a magjából, hisz ugyanolyan értékes, mint a növény többi porcikája. A kaporillóolaj antiszeptikus hatású, bővelkedik ásványi anyagokban, nyomelemekben, vasban, mangánban és kalciumban. A magjóból készült tea segíti az emésztést, a kapros borogatás az izomfájdalmakat enyhíti, a népgyógyászat húgyúti fertőzésekre javasolja (a kapormagot rakjuk vászonzacskóba és tegyük a forró fürdővízbe). Csecsemőknél hasfájás, puffadás, sőt csuklás esetén is jó hatású a kapormagtea. A kismamák igyanak kaporteát édesköménnyel, ánizs­maggal, s a hatóanyagok az anyatejbe kerülve segítenek a nyugtalan, hasfájós kisbabán.