Vándorpoloska a babon

Ugyan a krumplivirágon és a bogyókon már korábban észrevettem az ismeretlen rovargyülekezetet, a különböző nagyságú, más-más színű pettyekkel ékeskedő rovarokat. Ahogy az elsőkhöz hozzáértem, azonnal kiderült, hogy a poloskafajzatok ivadékai, olyan penetráns szagú folyadékot spricceltek a bűzmirigyükből. Nem csoda, hogy nincs az az éhenkórász madár, amelyik ráfanyalodna a poloskareggelire, így lényegében nincs ellenségük.

Ahogy a szakirodalomban a „körmükre néztem”, rádöbbentem, a sokat szidott zöld vándorpoloska, a Nezara viridula táborozott le a kertemben. Poloskáékkal ez idáig nem sokat foglalkoztam, kevés kárt okoztak, és van közöttük kimondottan hasznos faj is. A zöld vándorpoloska azonban szapora és mindenevő faj, növényi nedvekkel táplálkozik, szúró-szívó szájszervével megszúrja a növény levelét, szárát vagy gyümölcsét, belefecskendezi az emésztőnedvét, a folyóssá vált tartalmat pedig kiszívja. A megtámadott növény a szúrás nyomán megbarnul, majd megrohad, végül pedig elszárad. Különösen nagy kárt tehet a paradicsomban, babban, uborkában, de megtámadja a szőlőt, epret, borsót, szedret, rátelepszik a gyomnövényekre, fákra is.

Sajna a felnőtt zöld poloskák között ez idő tájt dúl a szerelem, a nőstények szorgosan rakják fehér vagy sárga tojásaikat a levelek fonákjára. Nyáron 5 nap alatt ki is kelnek a lárvák, amelyek felnőttkorukig ötször vedlenek, közben mindig más és más a nagyságuk, színük és mintázatuk.

Miattuk korán kelek, hogy a még dermedt poloskákat belepiszkáljam a gyűjtőedény ecetes, mosószeres vizébe. Napközben is többször kirontok a kertbe, és a szemem elé kerülő kispoloskákat már a levélen összenyomom, a zöldségről viszont előbb leveszem, hogy ne büdösítse össze. Az akció határozott fellépést igényel, mert a gyerek poloska ugyan még nem repül, de ha megmozdul a növény, vagy észreveszi, miben mesterkedsz, leveti magát a földre, aztán keresgetheted. A kifejlett példányt lekapom, és a földön taposom szét, szintén igyekezni kell, mert az meg huss, elrepül.

Egy biokertész-tanfolyamon védekezésül ajánlottak egy tejes receptet, amelynek 1/3 része tej, 2/3 része permetlé. A permetlébe tegyünk egy kis paprikakivonatot vagy erőspaprika-őrleményt és pár csepp mosogatószert, esetleg szappant. Vigasztalásul mondom, igaz, hogy a bioszerek nem adnak teljes védettséget, de az erős vegyszerek sem, azokra ugyanis már rezisztenssé váltak a rovarok. Ráadásul a poloskák gyakran az érésben lévő gyümölcsökben tesznek kárt, így csak a rövid élelmiszer-egészségügyi várakozási idejű kontaktpermetszerek jöhetnének szóba.

Több országban a csalinövényekre esküdnek. Ha a paradicsomot akarják megvédeni, pillangósokat, lóbabot, babot vetnek mellé. A csalinövényekről aztán össze kell gyűjtögetni a poloskákat, a nem étkezésre szánt növények esetleg kezelhetők kemikáliákkal.

Mindenesetre még azelőtt el kell távolítani a csaliültetvényt, hogy a lárvák szárnyas poloskává alakulnak, és átreppenek a féltve őrzött területre is. Kimondottan magyar módi: a kert egész területén nőjön néhány szál gabona, időnként vessük újra, mert csak a tejes érésben lévő szemek izgatják a poloskákat. Többen a szőrös disznóparéjt és a virágzó csalánt is ajánlják.