Aranymosók a Mura folyón

Mindezt Ribarics Zoltántól, Horváth Rolandtól és Stummer Kornéltól, a Murai Rafting Vízitúra Egyesület elnökétől, illetve tagjaitól tudtuk meg, akik a Mura folyón hódolnak kedvtelésüknek, s ha igény mutatkozik rá, szívesen tartanak bemutatókat is az érdeklődőknek. Mindenük a Mura, s a határfolyó, valamint a hozzá kapcsolódó ősi mesterségek, az aranyász, a fazekasság és a kosárfonás népszerűsítése érdekében pályázati forrásból egy kézművesházat is létrehozott az egyesület Molnáriban. Itt beszélgettünk a fiúkkal.

– Már gyermekkoromban rajongtam a Muráért, amit akkor még nem volt könnyű megközelíteni, lévén természetes határ Magyarország és Horvátország között – idézte fel Ribarics Zoltán, aki vízitúra-vezető vizsgával rendelkezik és elvégezte a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata által szervezett vízimentő tanfolyamot is. – Irigyeltem a határőröket, akik bármikor gyönyörködhettek a folyó és a táj szépségében. Az évek múlásával már horgászni és fürödni is mehettünk a folyóhoz. Tutajon kilométereket eveztünk, itt tanultam meg úszni, így a Mura olyanná vált számomra, mint másnak a Balaton. Nagyon sok szép nyári emlékem fűződik hozzá. Az egyesület 2014-ben alakult meg, azóta szervezünk vízitúrákat a folyón, melyekkel szeretnénk megmutatni az ide látogatóknak Murafölde szépségét és értékeit. Az évek során több hozzám hasonló gondolkodású emberrel kerültem kapcsolatba, akiken keresztül a folyó sokszínűsége is megmutatkozik. Közéjük tartozik az aranymosó csapat, amely az ősi aranyász mesterséget gyakorolja.

Ribarics Zoltán hozzátette: az arany köztudottan a legértékesebb és legritkább fémek közé tartozik. S hogy mit keres a Murában? A tavaszi hóolvadás, a nagy esőzések hatására megduzzadó folyóvizek újra és újra szállítják a hegyekben keletkező aranyat, amit a kavicszátonyokra raknak le. Így van ez a Mura esetében is, ennek tudható be, hogy a folyó ősidők óta a horgászok, halászok, a kosárfonók és az aranyászok hasznára vált. Ezek közül az aranyászok voltak a legzárkózottabbak, idegent nem engedtek maguk közé, a mesterség apáról fiúra szállt.

– Aki aranymosásra adja a fejét, annak nincs könnyű dolga, mert a szakirodalom szegényes, az öregek pedig nemigen beszélnek a szakmai titkokról – vette át a szót Horváth Roland, aki azt is elmondta: a kézi aranymosás nem engedélyköteles, s törvény sem szabályozza, hol kell leadni a folyóból kinyert aranyat. Azaz mindenki azt kezd vele, amit akar. – Nekem egy jó barátom vetette fel, hogy aranyat kellene keresni, mert a Mura folyóban van. Én persze nevettem rajta, először azt mondtam, hagyjuk a francba, mert ha van is benne, nagyon kevés. Addig-addig nyüstölt, hogy megvettem az első mosótálam, és elkezdtek jönni a sikerélmények. Előbb csak pár szemcse csillogott a tál oldalán, aztán több és egyre több. Elkapott engem is az aranyláz…

Stummer Kornélt szintén egy barátja „vitte a bűnbe”, nála 2010 novemberében kezdődött a szenvedély és azóta is tart. Sőt, egyre erősebb.

– Az őrtilosi Mura-szakaszon találtam az első aranyszemcsém – idézte fel ő is a kezdeteket. – Idővel tökéletesítettem a tudásom, s mivel nemcsak az aranymosás izgat minket, hanem mindhárman szeretünk evezni is, innét jött az ötlet, hogy ha már úgyis jönnek hozzánk vízitúrára, akkor miért ne mutathatnánk meg vendégeinknek az aranymosást?

A gondolatot tett követte.

– Vannak érdeklődők, most is ketten várnak arra, hogy elvigyem őket aranyat mosni – hallottuk Stummer Kornéltól. – Változó az érdeklődés, a nagy többséget nem izgatja ez a dolog, csak egy kisebb, szűk réteget. Ez sem véletlen, hiszen a Murából sem félkilós aranytömböket emelünk ki, sőt. Nagyon sziszifuszi, aprólékos munkával lehet csupán félgrammnyi aranyszemcséhez hozzájutni, amihez igen sok iszapot kell megmozgatni, tehát az aranymosás nemcsak türelemjáték, de kemény fizikai munka is.

Mint megtudhattuk, a Mura aranya az Alpokban keletkezik, az áradások onnét szállítják a keletkező aranyszemcséket akár több száz kilométeres távolságra is – minél hosszabb ideig sodródnak a vízzel a szemcsék, annál inkább szétaprózódnak. Emiatt Magyarországon, a Murán homokszemnyi, milliméteresnél kisebb méretű aranyszemcsék találhatók csak. A folyó felső részén viszont lehet találni aranypelyheket is, ami a szemcsék és a rögök közti frakció.

– A murai aranymosást ferde deszkalapon, „padon” végezzük, amire úgynevezett fogófelület kerül; ezek régebben rovátkák voltak, mostanában pedig valamilyen szövetanyag, a dunai aranymosók például az orosz katonai kabátok pamutposztó bélését terítik a deszkára – folytatta Kornél. – De ezt megelőzi még az úgynevezett aranynézés, amikor az ember kimegy a folyópartra és felbecsüli, van-e esély aranylelésre. Erre ugyanis számos jel utal, a régiek azt mondták, az aranynak vannak „árulói”, a föveny pirosas, illetve lilás-feketés elszíneződése. Ezt a vörös gránát és a magnetit nevű ásvány okozza. Az arany és az említett két ásvány úgynevezett ásványtársulásban fordul elő, tehát ahol utóbbiak vannak, ott jó eséllyel lesz a sárga nemesfémből is. Az aranynézést a régiek egy tállal vagy aranymosó lapáttal végezték. Ez még nem nagy dolog, de maga a mosás már igen. Ugyanis ez gyakorlatilag abból áll, hogy adott esetben egész nap lapáttal merjük fel a parti fövenyt a padra, ahol vízzel átmossuk azt. A padra helyezett posztó a lemosódás után megfog egy olyan koncentrált anyagot, amely sok nehézásványt tartalmaz, az előbb már említett magnetitet, vörös gránátot és közte az aranyat. A nap végén ezt az avatatlan szem számára kupacnyi homokot átmossák még egyszer, és a tálban, vízben finoman mozgatva elválik az arany a többi elemtől. Ez bizony sziszifuszi munka, aki nem ért hozzá, az akár kiöntheti a vízzel és a homokkal az aranyat is.

Ugyan én már 6 éve foglalkozom aranymosással, de állítom, hogy még mindig tanulom.

Azt már Roland mondta el, hogy a kinyerhető arany mennyisége rendkívül változó. Van olyan partszakasz, ahol „komoly” mennyiségű nemesfém lelhető fel, de indokolt az idézőjel, mert ez a terület általában csak 3-4 lapátnyi. Általánosságban elmondható, hogy egynapos kemény munkával olyan fél–1 grammnyi, 22 karátos arany nyerhető ki a Mura dél-zalai szakaszán – a megfelelő technikával. Ennek értéke az arany világpiaci árán 8–9 ezer forint.

– Tehát aki ebből akar meggazdagodni, az jobb, ha neki se áll – szögezte le végül Ribarics Zoltán egyesületi elnök. – Persze, csak ha az anyagi gazdagságra gondol. Akinek viszont az eszmei is számít, azt szeretettel várjuk…