Már a bútorokon is a pasztellszínek hódítanak

A szorgalmas és lakberendező vénával megáldott háziasszonyok felkészülten reagálnak a tavasz közeledtére. Előkeresik a szekrényekből a félretett lakástextileket, s pillanatok alatt frissítik fel a szobákat élénk függönyökkel, terítőkkel, párnákkal. A vendégek ámulnak, mivel azt hiszik, megint újak a bútorok, megint festettek, megint új tapétát raktak a háziak.

A lakberendezési divat persze azért van – ahogy a ruhadivat is –, hogy ezt a cselt igyekezzen felülírni. Amikor pédául már minden lakásban a barna-fehér uralkodott, akkor jött a fenyőbútorok diadalmas bevonulása, amikor pedig rusztikus fabútorokkal, nehéz kárpitokkal vettük körül magunkat, akkor bekukkantott a minimál, vele a skandináv hófehérség.

A falak színezése a hajdani hengerelt mintázatok után átcsapott a hófehérbe, tojáshéjszínbe, ekrübe, ami átadta a helyét az eltérő színű szobafalaknak. A fehér mellett így lett egy-egy szobafal mattbarna vagy vörös, netán királykék. Az elmúlt két évben a lakberendezés apostolai a pasztellszínek felé terelgetnek bennünket. Ez megnyugtató fejlemény, hiszen a visszafogott színvilág nyugodtabb órákat ígér, mint a harsány környezet. (Sokszor nem is tudjuk, valójában attól vagyunk feszültek, hogy évek óta nézünk egy bíbor falat.)

A pasztell is becsapós, hiszen nem mindegy, hogyan alkalmazzuk egymás mellett a sárgák, rózsaszínek, kékek, zöldek, barnák, szürkék árnyalatait. Ha fellapozzuk a lakáskultúrával foglalkozó oldalakat, látjuk, merészségre van szükségünk ahhoz, hogy a sötétszürkét púderszínnel kombináljuk, a türkizkék vagy zöld mellé mondjuk aranyat válasszunk. Az arányok sem mellékesek, a mai trend szerint – de a tágasságérzet szerint – sem lehet a teljes konyhafront sötétzöld vagy mélykék, főleg nem, ha kicsi a tér. A világosból több, a sötétből kevesebb, ez a főszabály, a kiegészítés pedig mindig fehér. Ha divatos pop art a faldísz – design betűk, ornamentika, márkalogók –, akkor a textilek inkább egyszínűek legyenek.