Az orosz cári családok rezidenciája

A várostól 26 kilométerre lévő Pavlovszk Pavelről, II. Katalin fiáról, a későbbi I. Pál cárról kapta nevét. Az orosz Versailles, Petrodvorec pedig I. Péter nevét viseli. Előbbi a Puskinról elnevezett településen található.

Előfordul, hogy a legnagyobb elszántság mellett is fárad az utazó, főleg, ha lelkiismeretes idegenvezető segít az eligazodásban. A rengeteg információnak időnként útját állja az érzés: „nem bírok többet befogadni”. E sorok írója is így járt, aztán csodálkozott, amikor kétfelől sípoltak rá, mert a terelőkordon felett átnyúlva sikerült fotózni. Nem hallottuk meg, hogy ezt nem szabad, annyira lenyűgözött a XIX. századi, az ételt a vendég előtt is melegen tartó ötlet. Katalin cárnő egyik palotájában a német porcelánt dupla tányérokkal terítették: a leveses alatti mélyebb, ugyanolyan díszesen festett alkalmatosságba ugyanis forró vizet öntöttek, ez tartotta megfelelő hőmérsékleten a felső tányérba belemert levest. A találékonyság egyik korban sem lebecsülendő, s noha tudjuk, az uralkodói anyagi lehetőségek nem csekély mértékben járulnak hozzá az ötletek megvalósításához, valahonnan értesülni is kellett az új vívmányokról.

Az egyik legnagyobb korabeli probléma az épületek fűtése és a fény biztosítása volt. Ezért számít szintén kreatív megoldásnak, hogy egész falrészleteket borítottak be a falsíkból kiemelkedő – persze aranyozott, növényi ornamentikát utánzó – tartókarokra szerelt gyertyákkal, a fényt és a teret pedig velencei tükrökkel terelték, növelték. Arra is ügyeltek, hogy a hatalmas tükörtáblákat aranyozott fa keretekkel osszák meg, így valóban ablaknak, ajtónak tűnnek, megsokszorozva önmagukat. A csillogást plusz fényforrásnak használták, a csillárok metszett üvegdíszítményei szétszórták a gyertyák fényeit. Ma már égők kerültek a nyílt láng helyére, amik gyakori tűzeseteket okoztak. A pavlovszki palota egyik termében a minden elismerést megérdemlő renoválás után is meghagyták egy ilyen eset mementóját: egymásra merőleges falak sarkában festett díszítmények néznek egymásra, az egyiken megújított a relief, a másik örökre magán viseli a tűz nyomát.

A jó pár évtizede múzeumként látogatható, de magas rangú állami küldöttségek fogadására és nemzeti rendezvények bonyolítására is használt orosz paloták külleme, felszereltsége természetesen a XVIII–XIX. század európai építőmestereinek, tervezőinek, belsőépítészeinek fantáziáját, tudását dicséri. Számos olasz, francia, német építész dolgozott az 1700-as évek elejéről Szentpétervárott és környékén. Nem véletlenül láthatjuk Puskinban az európai barokk építészet elképesztő alkotását, a Katalin-palotát. A XXI. század spórol: a jellegzetes zöld-fehér színű külső falain elhelyezett emberalakok a korábbi aranyozás helyett szerényebb, terrakotta színben mutatkoznak.