Gyimesi Endre korszakai

Dr. Gyimesi Endre történész, irodalomtörténész, könyvtár- és levéltár-igazgató, polgármester és országgyűlési képviselő, államtitkár- helyettesi rangú miniszteri biztos augusztus 20. alkalmából a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta Áder János köztársasági elnöktől példaértékű városvezetői tevékenysége, valamint a levéltári szakterület fejlesztéséhez hozzájáruló munkája elismeréseként. Ez adott apropót a beszélgetéshez.

– Korábban a városi és megyei díszpolgári címet is elnyerte. Miként érte most a magas állami kitüntetés, milyen gondolatok fogalmazódtak meg az elismerés kapcsán?

– Meglepődtem, azt hittem, már feledésbe merültem. Utoljára a nagylengyeli gázkitörés és az akvaparki fejlesztés befejezése után kaptam elismerést, a mostani arról győzött meg, hogy talán hasznára váltam a megyének és az országnak.

– Az átvétel élményeit megosztaná?

– Amióta nem vagyok aktív politikus, csak akkor megyek Budapestre, ha nagyon muszáj, ez ilyen alkalom volt. Örülök, hogy Áder János aláírása szerepel a kitüntetésen, akit a kilencvenes évek óta ismerek, számomra az emberi kapcsolatok fontosak, jó nexust ápolhatok a köztársasági elnökkel.

– A politikai és a kutatótörténészi- irodalomtörténészi korszak keretet képez az életében. Mit mondana, ha a kettő fontossági arányairól érdeklődnék?

– Világéletemben botcsinálta politikusnak gondoltam magam, a rendszerváltás azonban olyan különleges korszak volt, amely kötelezett a feladat vállalására. Úgy éreztem, épp a történészi tapasztalatok alapján módom lesz segíteni ott, ahol számítanak rám. A levéltárból kerültem a városi önkormányzat vezetésébe, mondtam is a kollégáimnak, hagyjanak meg nekem egy csendes kis sarkot, majd jövök. Így is lett, de nem gondoltam, hogy húsz évig tart a kitérő. Az időleges pályamódosítás talán nem volt hiábavaló. A szakmai és a politikai feladatok az utolsó négy évben összekapcsolódtak, amikor a levéltárak miniszteri biztosa lettem. Dr. Gyimesi Endre 1991-ben került be Zalaegerszeg önkormányzati közgyűlésébe, négy cikluson át töltötte be a polgármesteri tisztet, 2002–2014 között országgyűlési képviselő, végül 2010–2014 közt, miniszteri biztosi ideje alatt készült el a székesfehérvári, a nógrádi és a somogyi levéltár. Idehaza végzett közéleti munkájából kiemeli az ipari parkok kialakítását, a lakásépítés beindítását, a közlekedésfejlesztést, a termálvíz- hasznosítást. A kultúra, az egészségügy és az oktatás területén ekkor indult el a főiskolai karok kiszélesítése, az egy orvos–egy rendelő program. Gyimesi Endre a hagyományteremtés polgármestere volt (Egerszeg Fesztivál, polgáravató, az akvaparki jótékonysági főzőakció, kvártélyházi esték, újévi tűzijáték, szüretköszöntő fesztivál), örül annak, hogy a jelenlegi városvezetés tovább élteti a zalaegerszegiek által megkedvelt eseményeket. A szakmai ügyek is számíthattak rá, a levéltár új raktárat kaphatott, városi anyagi támogatással tetszhalott állapotából újra életre kelt a Zalai Gyűjtemény tanulmánykötet-sorozat, kiegészülve az Egerszegi Füzetekkel, mindkettő feltételezte a múzeum, a könyvtár és a levéltár akkori ifjú szakembereinek kiváló együttműködését. – Mindezt érdemes volt menedzselni, hiszen azóta többszörösen bebizonyosodott, a konferenciák, a kiadványok, a helytörténeti kutatások eredménye tekintetében Zala megye színvonalasan teljesít. Sajnálom, hogy a múzeum szakmai munkája a felújítás miatt most nem látszik annyira, remélem, mihamarabb elkészülnek, és ismét láthatja a Zalaegerszegre látogató az értékes kiállításokat. Frissen kitüntetett beszélgetőtársam ma immár újra a kollégákat erősíti, visszatérése óta már öt kötet szerzője, szerkesztője volt az elmúlt két évben, jelenleg pedig három tanulmányon dolgozik.

– Miben tudja segíteni a város vezetését ma? A közéleti munka során kialakult profizmus, a kapcsolatok hogyan fordíthatók a köz javára?

– Valóban, elmondhatom, hogy az elmúlt harminc évben ellenzékben és kormánypárti képviselőként egyaránt sokszínű kapcsolatrendszerre tettem szert. Nem szeretnék tolakodni, de ha a fiatal döntéshozók kérik és a lakossági igényeket közvetítik felém, szívesen hadrendbe állok. Egyebek közt abban is, hogy a szabadságharc zalai vértanújának, Csány Lászlónak legyen budapesti emlékhelye, Balaicz Zoltán polgármesterrel együtt jelentkeztünk ezzel, s úgy tűnik, sikerrel járunk.

– Amikor visszatért a „kaptafához”, írt kutatói programot? Min dolgozik éppen?

– Nem terveztem annyi mindent, mint amit épp végzek. Mondhatni, saját dugámba dőltem, a korábbi eredményeket most tovább kell vinni. Ami kellemes teher természetesen. Részt veszek az Egerszegi Füzetek menedzselésében, közben elkészült a kereskedelmi és iparkamara történetét feldolgozó kötet, az egerszegi protestáns felekezeteket áttekintő kiadvány és a polgármesterek, városbírók könyve. Örömünkre Seres Péter fotóival elkészült a nagyszabású várostörténeti képeskönyv, amelynek szerkesztője és szerzője is voltam két fejezet erejéig. Egyelőre úgy gondolom, nem írok memoárt, irataim egy részét átadtam a levéltárnak.

– Ma is számos egyesület, testület tagjának, vezetőjének tudhatja. Milyen elfoglaltságot, sikerélményt jelentenek?

– Jelenleg öt szervezetben töltök be társadalmi megbízatást: az általam is alapított Millecentenáriumi Közalapítványból kinőtt Kulturális Közalapítvány, a Keresztury Emlékbizottság, a Zalaegerszeg–Marosvásárhely Baráti Társaság, a Pannon Írók Társasága és a ZTE Kosárlabda Klub elnökeként számítanak rám. Számtalan sikerélményt és persze elég sok munkát is adnak. Szerencsére mindegyikhez fűznek személyes szálak, eredmények is. Csak egy példa, Keresztury Dezsőt személyesen ismerhettem, jó barátságban voltunk, s örömmel mondhatom el, a tervek szerint átadhatjuk a róla elnevezett Keresztury-díjat jövőre a magyar kultúra napján.

– Szakmai, írói munkája kezdete óta elkötelezett kutatója a zalai irodalomnak, most pedig vezetője a Pannon Írók Társaságának. Úgy tűnik, a nyugalmas összefogásért ezen a területen néha meg kell küzdeni. Integratív, békítő személyisége segít-e ebben, meddig megy el a konfliktusok felvállalásában, kezelésében?

– A pozíció elfogadásával meg kellett tapasztalnom, hogy az író emberek nagyon érzékeny lelkek. Rám szakadt néhány megoldandó konfliktus, de azt hiszem, ma már túl vagyunk rajtuk, s közösen dolgozhatunk azon, hogy a nagyon értékes zalai irodalom elismert legyen, kitűnő kortárs íróink támogatásunkkal megtalálják az olvasóközönségüket. Mindenki előtt nyitva áll a Pannon Írók Társaságának ajtaja, legyen az idősebb vagy a fiatalabb alkotógeneráció tagja.

– A kulturális események, a kötetbemutatók mindig számíthatnak önre, ha könyvet mutat be, mindig kiderül, milyen alapos olvasó. Milyen az időbeosztása?

– Ez a levéltári kis szoba, ahol most is beszélgetünk, adja a teret a feladataimhoz, társadalmi kötelezettségeimhez, a levéltár gálánsan biztosítja az infrastruktúrát. Aztán meg későn fekvő éjjeli bagoly vagyok, olyankor olvasok, írok.

– Mit tart a legfontosabbnak Zalaegerszeg és Zala megye közeljövőbeni kulturális és egyéb fejlesztési tervei közül?

– A közlekedés fejlesztése kulcskérdés, a gyorsforgalmi út készül, de a város kinőtte a belső úthálózatát és a parkolási kapacitását is. Talán több mélygarázsra lenne szükség. A vízelvezetés korszerűsítése sem várhat, a logisztikai park kiterjesztése is indokolt. Bízom benne, hogy a kulturális intézmények felújítása tartható ütemben zajlik. Jó lenne Keresztury Dezső-, Gábor Miklós- és Ruszt József-emlékszobával gazdagodni, Keresztury belvárosi szülőháza alkalmas is lenne erre, ahol képzőművészeti fiesztákat is tarthatnánk. A színházi előadások színvonalának emelését is szükségesnek tartanám, talán egy művészeti vezető garancia lenne rá.

– Mire intené az ifjabb politikusokat, illetve a kulturális életben dolgozókat? Mik azok a tapasztalatok, amelyek megspórolnák számukra a felesleges köröket?

– Az ifjú politikusoknak azt ajánlom, legyen civil képzettségük, foglalkozásuk, ez a záloga a kiszolgáltatottság elkerülésének. A hatalom időleges és komoly közszolgálat legyen, ne életpálya. Az eredményes helyi politizálás speciális igényű, a közösségi együttműködésen alapszik. A kultúrában dolgozókat a közízlés kontroll nélküli szolgai kiszolgálásától óvnám.

– Szabadidő, család, feltöltődés, kikapcsolódás, olvasás, utazás, sport?

– A terhelés némileg csökkent mostanra, több idő jut az utazásra, idén kétszer eljutottunk Erdélybe, s még tervezünk egy tengerparti kirándulást. Egyértelműen az olvasás a szellemi karbantartó.

– Az élet néha megpróbálja az embert. Amíg gyógyult, addig is maximális aktivitással tette a dolgát. Hogyan élte meg a „megtorpanást”, a betegséget?

– Megdöbbentett. Ötéves koromban voltam utoljára kórházban. Egy kontrollvizsgálat adott jelzést, a szűrővizsgálat figyelmeztetett, tünetek nem voltak. Úgy döntöttem, nem váltok életformát, teszem tovább a dolgomat, s hála az egerszegi és a kaposvári kórházban zajlott kezeléseknek, úgy tűnik, túl vagyok rajta, nem is viselt meg túlzottan, már csak ellenőrzéseken kell megjelennem. Ezúton is üzenem mindenkinek, a szűrővizsgálat sokat segít az embernek.