A saját termésű kivi édesebb és finomabb

Ne aggódjanak! Ültessenek nyugodtan kivit, hiszen nem trópusi, de még csak nem is mediterrán gyümölcs, hanem kínai eredetű, így vidékünk klímája megfelelő a számára. A terméketlenség oka egyszerű – a gazdák nem vették figyelembe, vagy az értékesítők vették félvállról, hogy a kivi kétlaki növény, külön egyeden fejlődnek a porzós és egy másikon a nőivarú virágok. Az árudákban ajánlgatják az önporzós kivit is, ilyen fajta valóban létezik, de nagyon ritkán kapható és tegyük hozzá: gyéren terem. A bőtermő, szép és jóízű gyümölcshöz kivi-pár szükségeltetik: egy termő asszonyság és mellé egy beporzó pasi. Egy pórul járt amatőr gyümölcsész esküdözött, hogy hangsúlyozottan párban kérte a csemetéket, mégsem ehet saját termésű kivit, pedig minden tavasz reménykeltően indul: mindkét növényen a virágokból apró kis gyümölcskezdemények alakulnak ki, de hamarosan le is potyognak. Nem véletlenül, vágta rá a szakember, a beporzás hiányában ugyanis életképtelenek, ezért lehullnak. A vevőre úgy látszik két nőivarú kivit sóztak, de ne keseregjen, nincs más dolga, mint egy hímivarút is telepíteni a közelükbe – egyetlen porzós egyed 6-8 fős háremmel is elbír. Egyébként már a virágok is sokban különböznek egymástól, a legfontosabb, hogy a porzósban nincs bibe. Summa summarum, a kivit (is) kizárólag hozzáértő, megbízható szakemberektől szabad beszerezni, hiszen még a fajták párosítása sem mindegy, fontos az is, hogy azonos időben virágozzanak.

A kivit is ültethetjük késő ősszel de akár most tavasszal is. Addig még van időnk megfontolni, hogy kertünk melyik részén jelöljük ki a lakosztályukat. Gondoljunk arra, hogy kúszó növény lévén támrendszert kell majd építenünk a számukra, esetleg más módon is biztosíthatjuk a kapaszkodásukat – befuttatjuk vele például a melléképület falát. A hiedelmekkel ellentétben, a kivi nincs oda a szakadatlan napsütésért, inkább a félárnyékot szereti. Bár nem különösen válogatósak a talajban, a legjobb minőséget a jó vízelvezetésű, mélyrétegű földben képesek produkálni. Meghálálják a tápanyag-utánpótlást, viszont a kiskertekben kerüljük a túl-

adagolást, inkább szerves-, vagy növényi trágyalevekkel kényeztessük. Készüljünk rá fel, hogy aszályban muszáj lesz öntöznünk, a kivi ugyanis vízigényes, ha lehet, esővízzel vagy kútvízzel kínálgassuk, mert a klórt rosszul tűri.

A metszőolló csattogtatásával viszont ne hozzuk rájuk a frászt, sokan elkövetik azt a végzetes hibát, hogy – követve a szakirodalom magyar nyelvű fordításának tanácsait – „szőlőként” bánnak a kivivel. Pedig a kivi helyes metszése csupán ritkításból és hajtásválogatásból áll, csak a letermett ágakat kell lecserélni az egészséges (jó hosszú) éves vesszőkre – a rövid csapra történő metszéssel az összes termőrügyet levágják. Ültetés után első évben egy karó mellett hagyjuk kedvére cseperedni kivi-gyerekünket és majd jövőre 20-30 centi magasságban egy ígéretes, erőteljes rügy felett metsszük vissza és az ebből serkenő hajtásból neveljük majd a leendő törzset.

Akik eljutottak már az októberi kivi szüretig, állítják, a saját termés ezúttal is sokkal ízletesebb, édesebb. Leszedéskor még a házi kivi is éretlen, ám hűvös helyen tartva, majd melegen egy alma társaságában fokozatosan érlelve egészen tavaszig dúskálhatunk a friss, vitamindús gyümölcsben. Kutatók állítják, napi két kivivel biztosítani tudjuk az izmok egészséges működéséhez szükséges C-vitamin-mennyiséget, mások szerint tízszer több C-vitamin buzog benne, mint egy almában. Önállóan is kedvelt csemege, fontos alapanyaga a gyümölcssalátáknak, turmixként és italként is jóízű.