Ki volt ő?

2018.09.06. 14:00

150 éve halt meg Szendrey Júlia, „Magyarország legregényesebb asszonya”

Ki volt ez a rövid életű, törékeny alkatú nő? Petőfi emlékének meggyalázója? Extravagáns múzsa? Tiszta lelkű és tiszta életű asszony, akinél többet senki sem szenvedett, s akinél büszkébb némasággal senki sem tűrte a megpróbáltatásokat? Vagy csak egyszerűen, ahogy önmagát jellemezte: „…nem vagyok rossz, csak nagyon-nagyon szerencsétlen…”?

Dr. Gyimesi Endre

Szendrey Júlia halála, 1868. szeptember 6-a után komor tanácskozásra ült össze három férfi. Tóth József (végakaratának végrehajtója), Horváth Árpád (az elhagyott férj) és Gyulai Pál költőfejedelem (az elhunyt sógora). Júlia ugyanis Tóth Józsefnek ajándékozta levelesládáját, naplójával és minden írásának kiadói jogával együtt, mivel attól félt, hogy emlékét halála után sem fogják kímélni, és naplóját, amelyben megvédte magát, el fogják égetni. A résztvevők megállapodtak abban, hogy Tóth József egyelőre nem teszi közzé Júlia naplóját, cserébe a férj nem folytatja felesége támadását, lejáratását, indokolatlan gyanúsításait. Gyulai Pál pedig azt fogja mondani: a naplót és a kéziratokat Júlia kívánságára beletette a koporsóba. A nagy titkot mindhárman magukkal vitték a sírba. Csak a levelesláda ereklyéi maradtak meg, elveszettnek hitt Arany- és Petőfi-levelekkel, s Szendrey Júlia naplóival, kézirataival és levelezésével, amelyből kibontakozik szerzőjének valós élettörténete. De minderről csak több mint 60 évvel Júlia halála után, 1930-ban értesülhetett a közvélemény – s addig szabadon terjedtek a pletykák, a féligazságok, a ferdítések.

Családi fotó 1862-ből: Szendrey Júlia Horvát Attilával, Árpáddal és Ilonával

Ma már korszerű, tudományos elemzések szolgáltatnak igazságot a „feleségek feleségének”. A dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy Júlia Petőfi iránti szerelme a sírig tartott, s a rendkívüli sorscsapások és nehézségek ellenére tiszteletre méltó, s az irodalomtörténet szempontjából is teljes értékű életet élt.

Keszthelyen született

Szendrey Júlia Keszthelyen született 1828. december 28-án, az Újmajorban. Nagyboldog­asszony templomában keresztelték 1829. január 1-jén. Apja Aszalóról került Keszthelyre 1824-ben, a Georgikonnak volt hallgatója. Végzés után a tehetséges fiatalembert a Festeticsek megtartották, s a keszthelyi uradalom gazdatisztjeként alkalmazták. Itt kötött házasságot a horvát-örmény származású Gálovics Annával. Három gyerekük született. Közülük Júlia volt a legidősebb, őt Gyula, majd Mária követte. Mária 10 évvel volt fiatalabb nővérénél, ő már Nagyszénáson született, Szendrey Ignác gazdatiszt új állomáshelyén, a Károlyi-birtokon. Júlia egész életében anyai szeretettel segítette húgát.

Mivel a család a Károlyi grófok hívására Békés megyébe költözött, Júlia kapcsolata kisgyermekkorában megszakadt szülőföldjével. (Két évtized múltán egyszer látogatott vissza Keszthelyre édesapjával, 1856. augusztus 24-én. Így írt erről: „Itten a fejér papoknál vagyunk szállva, kiknek zárdája azon templomhoz van építve, hol engem kereszteltek. Legalábbis István korából való ez a templom, s egykor a Johannitáké volt. Képzelheted, milyen érdekessé teszi ez előttünk. – De amilyen szép a táj, ép oly prózaiak az emberek. Nem csoda, hisz Magyarország legregényesebb asszonya itt született; a prózaiság e fészkéből származik.” Szülőföldjéhez való vonzódását mutatja, hogy második házasságából született gyermekei e szavakkal köszöntötték az általuk szerkesztett „újságban” születésnapján édesanyjukat: „Akárhány magyar mágnás sem olvasott ennyit, mint ő. Született Keszthelyen, Zala megyében. Ha nőket is választanának követnek, ő lenne ott követ, az bizonyos.”

Szendrey Júlia három esztendőt töltött Békés megyében. 1838 és 1840 között Mezőberényben, a Wenckheim-kastélyban működő leánynevelő iskola tanulója volt. Amikor apja Erdődre került jószágigazgatónak, kivette lányát az iskolából s átíratta Pestre, a jó nevű Tánczer-Lejtei-féle leánynevelő intézetbe. Itt a középosztálybeli családok leányai sajátították el a kor kívánalmainak megfelelő ismereteket. Német és francia nyelvet, zenét, táncot, kézimunkát és illedelmes viselkedést tanultak. Júlia kiválóan tanult, jól zongorázott és hegedült, de barátnői szerint már ekkor kitűnt excentrikus (különc) viselkedésével. Chopint játszott, Heinét és Georges Sa­n­d-t olvasott. Irodalmi műveltsége messze az átlag feletti volt. Nem volt feltűnő szépség, de vékony termete, sűrű fekete haja, piros arca, magas homloka, megnyerő tekintete és főként szellemes társalgása népszerűvé tette a férfiak körében, s irigyelt lett a barátnői között. A Szendrey szülők joggal reméltek jó partit leányuk számára. Annál nagyobb volt a csalódásuk, amikor rájöttek, hogy az 1846. szeptember 8-i nagykárolyi megyei bál alkalmával történt első találkozás végzetesnek bizonyult a két fiatal, Júlia és Petőfi Sándor számára.

Szerelme Petőfivel

A romantikus regénybe illő nagy szerelem egyes állomásai nyomon követhetők Júlia naplóiban, s Petőfi ekkor írt szerelmes verseiben. A fiatalok a szülői tiltás ellenére a találkozás első évfordulóján Erdődőn összeházasodtak. Júlia a biztos családi háttér helyett a már híres, de biztos jövedelem nélküli költőt, s vele együtt az akkor még szokatlan értelmiségi életformát választotta.

A 18 éves Szendrey Júlia kéziratos feljegyzése 1846-ból

Nem egészen két év boldogság adatott meg nekik. A költő ekkor érkezett pályája csúcsára, verseit az egész ország ismerte, s az 1848. március 15-i forradalom vezéralakja lett. Júlia szellemi téren méltó társa volt a költőnek. Íráskészségét férje és Jókai Mór is felfedezte, s akkor írt naplóit megjelentette a korabeli lapokban. Petőfiné különc viselkedése miatt is ismert lett, hiszen rövidre nyíratta haját, nadrágban járt, és – mint a férfiak – szivarozott és kávézott. Felrúgva a szokásokat kitörni kívánt a hagyományos női szerepekből. Sokan gyűlölték, mások imádták ezért. A forradalomban részt vett, viszont áldott állapota miatt a szabadságharcba már nem követhette férjét. December 15-én született Petőfi Zoltán, aki alig félesztendősen vesztette el apját.

Júlia 1849. július 20-án Tordán találkozott utoljára férjével, majd miután ellentmondó híreket kapott, keresésére indult. Sokáig Kolozsváron várta a Petőfiről szóló híreket egyre növekvő kétségbeeséssel. (Közben értesült a családjában történt egyéb halálesetekről is. Anyósa és apósa után édesanyját is elvesztette.) Naplója tanúsága szerint gyakran fontolgatta az öngyilkosságot. Csupán gyermekére nézve rettent vissza ettől. Bánatában előbb a pohár után nyúlt, majd úgy döntött, maga keresi meg férjét. Férfiruhába öltözve járta be Erdélyt, hogy információkat szerezzen Petőfiről. Fél év telt el a kereséssel, míg végül édesapja vitte haza Zoltánnal Erdődre, mert értesítették, hogy lánya még mindig félőrülten bolyong a csatatereken.

Barabás Miklós: Petőfi Sándorné Szendrey Júlia képmása, 1848

De Júliának Erdődőn sem volt maradása. Elhatározta, hogy Törökországba utazik, hátha Bem mellett találja férjét. Pestre ment, hogy útlevelet kapjon. Petőfi legnagyobb ellenségei megtagadták kérését, sőt zaklatásokat kellett elszenvednie. Más tolakodók is igyekeztek megkörnyékezni. Nem volt senkije, akihez segélyért vagy tanácsért fordulhatott volna. A városból való kiutasítás várt rá. Ráadásul pénze sem volt, hiszen Petőfi korábban értékesítette minden művének kiadási jogát. Kétségbeesésében megírta végrendeletét a 21 éves özvegy.

Megözvegyülése után

Ekkor ajánlkozott megmentőül Horvát Árpád egyetemi tanár. „Menhely – vagy öngyilkosság? E kettő közt kelle választanom. S mert Sándor fia miatt élni, ha lehetséges kötelességemnek tartám, s nevéhez méltóbbnak tetszé a férjhez menetel, mint ha az elutasított tolakodók jó hírnevemtől megfosszanak” – emlékezett később. Szerelemről természetesen szó sem volt.

Júlia több szempontból is hibázott. Házasságával lerombolta azt a képet, amelyet a közvélemény a Petőfi-özvegyről elképzelt és elvárt. Ráadásul a gyászév letelte előtt pár nappal kötötte a kétségbeesett frigyet. A barátok elfordultak tőle, a női pletykáknak pedig céltáblája lett. A világ féltékeny lett rá az elhunyt férj nevében. Neki nem bocsátották meg azt, ami más özvegyek esetében természetes jog. Pedig – a bevezetőben említett – későbbi iratai is bizonyítják, Petőfi emléke egész életében szent volt neki.

A másik hiba, hogy nem ismerte eléggé Horvát Árpádot. Megmentőt látott benne, és igyekezett jó feleség lenni. Négy gyermeket szült neki (Attila, Árpád, Viola, Ilona), s Zoltánnal együtt az öt gyermeknek gondos, jó anyja volt. Gyermekei kedvéért meséket írt, s ő volt a híres dán meseíró, Andersen első magyarországi fordítója. Elbeszéléseket, esszéket és verseket publikált a kor legrangosabb irodalmi lapjaiban. A 19. század jelentős női írói közé emelkedett.

Házassága azonban minden igyekezete ellenére hamarosan megromlott. Bebizonyosodott, hogy mennyire különböző értékrenddel és elvárásokkal éltek egymás mellett. Júlia nem verte nagydobra boldogtalanságát, csupán verseiben utalt rá. (Ne higyj nekem, ha mosolygok/Álarc ez csak arcomon/Mit felöltök, ha a valót/Eltakarni akarom.) Szenvedéseiről kendőzetlenül csak évtizedekkel a halála után nyilvánosságra került naplóiból, s apjához írt utolsó leveléből értesülhetett a közvélemény. „Életemnek ama legszerencsétlenebb szakában, midőn szavai után ítélve benne megmentőmre véltem találni, s nem másra, csak egy kéjenc állatra találtam.” Horvát nem vetette meg a fizetett szerelmet, és egyéb viszonyai is voltak. S amikor Júlia egyre rosszabbul lett, s az orvosok méhrák miatt eltiltották a szexuális élettől, férje pornográf fotógyűjtemény mutogatásával kívánta feleségét rávenni vágyai kielégítésére.

A világ csak annyit látott, hogy az excentrikus Júlia legkisebb gyermekével utolsó éveiben külön költözött férjétől. Hátha még azt is sejtették volna, hogy a válás érdekében fontolgatta, hogy áttér a református vallásra, s hozzámegy gondos ápolójához.

Petőfi iránti szerelmét azonban soha nem tagadta meg. Írásait Szendrey Júlia és Petőfi Sándorné néven jegyezte, s naplója is tanúsítja: nem tudta feledni a költőt. „Az óriás rám sütötte bélyegét, és én nem Szendrey Júlia voltam többé, hanem Petőfi hitvese, akárki nevét viseltem is. Hozzája mértem mindenki mást és senki sem ütötte meg a mértéket.” Verseiben is gyakran emlegette. („Azon pillanatban,/Melyben felednélek,/Utánad repülve/Hagyna el a lélek.”) Fiáról – kinek gyámapjának nem férjét, hanem Petőfi Istvánt kérte fel – így írt híressé vált versében, a Három rózsabimbóban: „…Szerelmem virága,/Kihalt boldogságom/Egyetlen zöld ága./ Az eltépett múltnak/Élő bizonysága,/A lehullott csillag/Fennmaradt sugára.” Halálos ágyán ezt írta apjának: „Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon, s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk.”

39 éves korában, 1868. szeptember 6-án halt meg a hűséges ápoló, Tóth József karjai között. Édesapja temettette el. Férjét Júlia végakarata szerint nem hívták el a temetésre: „akarom: ne háborgassa meg ott álmomat az, ki életemben nem tudott és nem is akart volna mást tekinteni bennem, mint csak buja, állati szenvedélye köteles megosztóját.” A fejfára csupán a Szendrey Júlia név került. Magányos sírban nyugodott 1908. október 24-ig. Ekkor a Petőfi Társaság a költő családtagjait közös sírba temettette. Prohászka Ottokár szentelte be Júlia és első gyermeke, Petőfi Zoltán közös koporsóját ezekkel a szavakkal: „Petőfi mindkettőt szerette, s e szeretettől boldog volt és énekelt. …s e szeretettől élni fog az asszony s a fiú emléke is, míg magyar lesz a földön.” Sírjára ez a felirat került: Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet.

Szülővárosában emléktábla, utca, intézmény őrzi nevét. Itt készült első köztéri szobra. Az Újmajor Szendrey Júlia nevét viseli, s feltételezett szülőházában emlékszobát létesítettek az utódok, tisztelve a kiváló irodalmárt, Petőfi múzsáját s a sok méltatlan bántást elszenvedett „Magyarország legregényesebb asszonyát”.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában