Kulturális pedáltúra Toszkánában

A bátorság persze nem elég, szükségünk lesz erőnlétre is, a toszkán táj lényegét adó dombok ugyanis korántsem oly szelídek, mint azt nyeregben ülve reméltük. A Pisa, Lucca, Montecatini, Pistoia, Firenze, Pisa 6 napos kerékpáros körtúra szervezői maguk is a vasutat ajánlják egyes szakaszok leküzdéséhez. (Ha éppen nincs vágányzár vagy sztrájk, amire feltétlenül érdemes odafigyelni.) Az emelkedőkkel folytatott küzdelemben megoldás lehet még az elektromos bicikli, amely egy hétre kb. 190 euró fejében bérelhető a csomagjaink napi fuvarozásáról szintén gondoskodó szervezőktől.

Mint az útvonalból látható, a körtúra olyan helyszíneket érint, amelyek igencsak vaskos fejezeteket hasítanak ki a művészettörténetből. A kiindulópont Pisa, ahol a Csodák terén látható ferde tornyot nincs ember, ki ne ismerné. A megérkezés napján csak futó vizitre jut idő, de arra elég egyetlen másodperc is, hogy az ember szédülten nyúljon kapaszkodó után: atyaég, ez tényleg ennyire ferde? A fotók nem túloznak, sőt, vissza sem adják a valóságos élményt. Az persze kissé komikus, hogy a turisták zöme egyformán pózol a kötelező képhez, keresik a megfelelő szöget, ahonnan „megtámaszthatják” az építményt.

A fehér márvány harangtorony építését 1173-ban kezdték meg, s a harmadik emelet elkészülte után vált nyilvánvalóvá, hogy a laza talajon és gyenge alapokon emelt építmény fittyet hány a függőleges irányra. A munkát száz évre felfüggesztették, majd további négy emeletet úgy építettek meg, hogy próbálták kiegyensúlyozni elhajló természetét. Az utolsó szintet csak 1372-ben fejezték be, ekkor költözött be hét harangja is. Az idők során több alkalommal próbálták fékezni a dőlést, ám a beavatkozások csak rontottak a helyzeten. Végül 1990 és 2001 között zajlott le az a nagyszabású rekonstrukció, amelynek eredményeként a kábelekkel lehorgonyzott torony ismét stabillá vált, s az ígéretek szerint további 300 évig még az is marad. A torony teteje ma 3,9 méterrel tér el a függőlegestől, a rekonstrukció előtt 4,7 méter volt ez az adat. Aki szeretne felmászni a harangok magasába, jól teszi, ha kiutazás előtt időben foglal magának időpontot (online).

Az első biciklizős nap úti célja Lucca, Puccini szülővárosa. A település szívében hangulatos épületekkel övezett ovális tér jelzi egy római amfiteátrum szabályos alaprajzát. A jó luccai polgárok eszerint nem mentek messzire építőanyagért… A káprázatos homlokzatú St. Michael templom (és társai) mellett további érdekesség a Guinigi torony, amelynek tetején fák zöldellnek. Másnap Montecatini, a neves termálfürdőhely felé gurul a kerék. Útközben kastélyok csábítanak betérésre, no persze nem ingyen. Áthaladunk Pinocchio-falván, azaz Collodi városkáján, ahol gyerekkorát töltötte a hazudós fabábu kitalálója. Írói álnevét is e városka adta, ahol minden Pinocchio körül forog.

Sietek megjegyezni, hogy Olaszország ezen tartományában meglehetősen szabadon értelmezik a bicikliút fogalmát. Nagyjából úgy: ahol biciklik járnak… A Firenzébe bevezető széles promenád ritka kivétel, a kerékpáros jobbára vagy gyér forgalmú mellékutakon, vagy kátyúkkal gazdagon tűzdelt murvás ösvényeken halad. Arra is volt példa, hogy lelakatolt vaskapu keretén kellett átbújni a biciklivel, a kedvünkért megritkított rácsok között…

No de kit érdekelnek az ilyen apróságok, amikor a funicolare (siklóvasút) felviszi az embert Montecatini Altóba, a dombteteji óvárosba, ahonnan pazar látványt kínál a toszkán vidék. Másnap pedig húzós kitérőt tehetünk Vincibe, a községbe, amelynek közelében 1452-ben megszületett Leonardo. E tény persze nem marad kiaknázatlanul, tematikus múzeumok részletezik a géniusz sokoldalúságát, kávézók, butikok bujkálnak az ódon falak között.

A következő nap rákészülünk a nagy attrakcióra, hiszen Pistoia érintésével Firenzébe tartunk. Utunk temérdek kertészet között kanyarog, úgy tűnhet, egész Itália számára e térségben nevelgetik dézsában a mediterrán dísznövényeket. Persze a természet is bőven ontja az ernyőszerű píneákat, a nyújtózkodó ciprusokat és a hamvaszöld olajfákat. Azúrkék égre rajzolt sziluettjük ikonikus jellemzője a tájnak.

Firenze (jelentése virágzó) Toscana székhelye, s nem véletlenül emlegetik a reneszánsz bölcsőjeként. Giotto, Ghiberti, Brunelleschi, Donatello, Michelangelo, Cellini, Rafaello, Boticelli, Leonardo hagyta itt kézjegyét számos alkotáson. A látnivalók szinte kilátástalan bőségéhez a Dóm tér környékén hömpölygő tömeg társul. A dómba ingyenes a belépés, végeláthatatlan sor vár bebocsátásra. S hiába váltott valaki jegyet (előre, időre, online) a világhírű kupola megmászásához, magába a dómba csak a sor végére állva juthat be… Kisebb a tumultus a nyolcszögletű Szent János-keresztelőkápolna bronzkapuinál, pedig lélegzetelállító élmény vár a belépőre. Ne hagyjuk ki a közeli Dóm múzeumot sem, itt látható ugyanis számos felbecsülhetetlen értékű műkincs (egyebek közt a keresztelőkápolna keleti bejárata, a Ghiberti tíz pompás domborművével ékes Paradicsom kapuja) eredetije. Az Uffizi képtárnál sem kisebb a tömeg, sorba kell állni az előre megvett jegyek érvényesítéséhez is. Egy órácskát rá kell szánni a bejutásra, de ami aztán következik, az kárpótolja a művészetbarát turistát. A Pitti-palota királyi lakosztályai már tumultus nélkül élvezhetők, annál nagyobb azonban a forgatag a Palazzo Vecchio (öreg palota) előtt, ahol a szobrokkal ékes csarnokban szimfonikus koncert zajlik, Michelangelo Dávidja tekintetétől kísérve… Másnap, egy napot ellopva a biciklizéstől (vonattal tesszük meg a Firenze–Pisa-távot), belefér még a Santa Croce (Szent Kereszt-templom), a Mediciek régi és új sekrestyéje Michelangelo síremlékeivel, valamint a San­ta Maria Novella. Pazar valamennyi, s valahol közben a tömeget is sikerült lerázni.