Tiszta udvar, rendes ház

2018.08.21. 17:00

Kulcsárék Balatoni úti portájáról sokan azt hiszik, hogy kertészet vagy virágudvar

Eltéveszteni sem lehet Zalaegerszegen azt a Balatoni úti portát, ahova tulajdonosa invitálására igyekszem: vonzza a tekintetet a virágözön a párkányokon, a nyitott kapu és az udvar rendezettsége.

Matyovszky Márta

Kulcsár István a kertjükben. Elillan a gond, amint kilép a zöldbe Fotó: Matyovszky Márta

– Remélem, hogy személyes példámmal fel tudom mások figyelmét is kelteni a környezet szépítésének szükségességére – mondta Kulcsár István autóvillamossági szerelő mester. – Arra gondolok, hogy ha a saját területét mindenki hasonló figyelemmel ápolja, rendezi, mint én, azzal Zalaegerszeg hírnevét is öregbítheti. Tudom jól, hogy a város országos szinten is előkelő helyen áll a parkosítottság, virágosság vonatkozásában, de ki-ki járuljon még hozzá a jó hírnévhez a saját portája rendezgetésével, szépítgetésével.

– Sokszor előfordul, hogy betérnek hozzánk – fűzi hozzá Marika, a feleség – azt gondolván, talán kertészet, virágudvar van itt. Semmi akadálya, nézzenek csak körül, szívesen adok bujtásokat is.

Kulcsár István a kertjükben. Elillan a gond, amint kilép a zöldbe Fotó: Matyovszky Márta

– Baktüttösön éltem 26 évig, majd a mai napig Zalaegerszegen. Több olyan táblám is van, amit az ötvenes-hatvanas években elnyerhettek, s a házszám mellé kitehettek azok a porták, melyek érdemesek voltak erre a megjelölésre: „Tiszta udvar, rendes ház!” Ez volt ráírva. Tisztaság, rend, becsület! Így indítottak el engem a szüleim az életbe, nekik, az ő rendszeretetüknek köszönhetően a mai napig is őrzök vagy öt ilyen táblát, egyet a házunkra is kitettem. A rend és a tisztaság nem pénzkérdés. Pár hete nem él már a magyar vizslánk, de vele a parkerdőt járva mindig nálam volt az a bot, ami alkalmas a szemét összegyűjtésére. Olyan, mint amilyen régen a parkőröknek is volt – hegyes végű. No én kutyasétáltatás közben össze szoktam szedni a szemetet. Van fényképem, ahol Gyutai polgármester úrral szedjük a szemetet, korszerűbb botot is kaptam tőle. Gondoltam arra is, hogy néha kicsit bemegyek a Dísz térre összeszedni a szemetet.

Elég rendes ám a tér – vetem közbe, de a házigazda már általánosságban a rend szükségességéről filozofál. Megkérdeztem tőle azt is, hogy mire büszke a szűkebb portáján.

Máig őriz több „Tiszta udvar, rendes ház” táblát, egyet ki is tett

– A leanderekre, muskátlikra – feleségemnek köszönhetően olyan szépek – de a műszaki feltételeket én biztosítottam, hogy az esővizet összegyűjthessük. Ezer liter víz nem csekélység. De teleltetni sem kis feladat, a pincébe behurcolni a dézsákat. Harminchét leanderem van, minden színű, dupla, cirmos. Horvátországból hoztam valamikor az első bujtásokat. Vannak magról neveltek is, lassan nőnek nagyon. De az első tavaszi virágokkal kezdve mindig van itt, ami virágzik. Az első dolgom reggel körbenézni. Napi másfél óra a gondozás, elsősorban az öntözés. Már elvirágzott a nagy, fehér virágú és a rózsaszín dupla szirmú klemátisz, azok mindenkit megállítanak virágzáskor. Nincs olyan nap, hogy dicsérő szavakat ne kapnánk.

Sétálgatunk, látom, van egy kis medence, hinta, hintaágy az unokák kedvére, fűszernövények, paprika a sok dísznövény között.

– Ötvennégy éve a gépjárműiparban dolgozom. Kijövök a műhelyből, néhány szippantás, és már el is múlik a fáradtság, a gond. Hátul, lehatárolva van egy kis titkos gyűjteményem, személyes emlékek, tárgyak, idegen szemektől óvva, ott nem szedem le a muskátliról sem, másról sem az elszáradt virágot, részt, legyen csak úgy, ahogy a természetben van. Naturálisan. Az első, inaskori csavarhúzóm is itt van a gyűjteményemben. A szüleim gazdálkodtak – tudták: a paraszt tavasszal ültet, vet, de nem biztos, hogy ősszel arat.

Támogatták, hogy érettségizzek, majd szakmát tanuljak. Az iparos pár óra múlva látja a munkája eredményét.

Beesteledett, vége a kellemes kis sétának Kulcsárék udvarán, kérem a házigazdát, foglalja össze a lényeget.

– Azt szeretném, hogy aki olvassa ezeket a sorokat, maga is alakítsa, szépítse a környezetét. Szeretném, hogy mindenki becsülje meg, és óvja a természetet. Ami tönkremegy, nehezen, vagy talán soha nem állítható helyre. Erre szeretnék figyelmeztetni ezzel az általunk kialakított és gondozott miliővel. Példát, és élhető környezetet kell adnunk a jövő nemzedékének.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!