2018.05.23. 14:00
Séta a zalai és a vasi erdőkben, ízletes kincsek után kutatva
A csapadékos tavasznak, valamint a kellemesen simogató meleg időjárásnak köszönhetően az utóbbi évekhez mérten idén már hetekkel korábban elkezdődött a gombaszezon megyénkben.
Vass Zoltán, Füle Petra és Füle Tiborné Nova mellett kereste az erdők kincsét
Ennek okán az elmúlt napokban szinte minden ismert gombászó helyen autók álltak az erdőszéleken, s tucatnyian rótták a rengeteget, bízva a szerencséjükben vagy az ismereteikben.
Bak mellett
A zalaegerszegi Vízlendvai Imrével még a múlt hét elején találkoztunk Bak mellett, a férfi idén aznap látogatott ki először az erdőbe.
– Voltam az egerszegi piacon, és ott láttam az árusoknál, hogy mennyi gomba van már – mondja. – Vettem is magamnak, de úgy gondoltam, ha más talált, akkor bizonyára nekem is sikerül. Elég nagy területet bejártam már, de eddig nem sok szerencsével, mindössze egyetlenegy zöld kalapú kis galambica akadt az utamba. Most átmegyek az út másik oldalára, ott talán több is felbukkan majd.
A férfi azt is hozzáteszi, miközben az erdőt rótta, összetalálkozott egy házaspárral, nekik néhány vargánya volt a kosarukban. Véleménye szerint mindez azt jelzi, hogy valóban van gomba az erdőben, csak neki nem volt eddig szerencséje.
A Vas megyei Szatta mellett
– Aki ismeri a vargánya termőhelyeit, az most akár egy fél óra alatt össze tud szedni egy vacsoráravalót a családnak – jelenti ki magabiztosan Farkas János, akivel Szatta mellett, már Vas megyében futunk össze.
A középkorú férfi éppen akkor szállt ki az autójából, ő is munka után nézett ki az erdőbe.
– Ez évben sokkal korábban megjelent a gomba, már április végén sejteni lehetett, hogy az időjárás meghozza a maga gyümölcsét. A korábbi években május közepe előtt nem volt érdemes járni az erdőt, most azonban már a hónap elején rengeteg vargányát és galambicát találtam, de ismerősök frissen szedett korallgombát is mutattak. Ha lesz elég csapadék, akkor nagyon jó évnek nézünk elébe – jegyzi meg.
Szilvágy környékét sokan a megye egyik legjobb vargányalelőhelyének tartják, a petrikeresztúri Füle Tibornéval és lányával, Petrával, valamint utóbbi barátjával, a zalaegerszegi születésű, de szintén Petrikeresztúron élő Vass Zoltánnal is itt, a Nova és Hernyék közötti erdőségben találkozunk. Ők is kora délután járták a rengeteget, egyelőre üres kosarakkal, de azért bízva a szerencséjükben.
– Reggel kell az erdőbe jönnie annak, aki sok gombát akar szedni – mondja a fiatalember, kissé saját maguknak is címezve. – Ezekben a napokban nagyon sok a gombaszedő, mi is láttuk, hallottuk, hogy milyen sokan s mennyit találtak, ezért is jöttünk körülnézni. Tíz perce érkeztünk, és azt már látjuk, hogy az erdő szélén szinte mindent felszedtek előttünk.
– Az eső és a meleg levegő együtt dobja ki az erdő kincsét – folytatja Füle Tiborné, utalva a gombákra. – Az elmúlt hetekben, hónapokban bőven volt csapadék, most is nedves a talaj. Biztosan akad gomba, csak beljebb kell menni az erdőbe.
A petrikeresztúri asszony kérdésünkre azt is elmondja, elsősorban édesapjának köszönhetően ismeri a gombákat, tőle maradt rá ez a hobbi, s ő nevezte az erdő kincsének a vargányát és a galambicát. Ezt a két fajt kedvelik a legjobban, a vargányát vagy leszárítják, vagy rántva fogyasztják, a galambicából pedig tejfölös pörköltet készítenek, amely szerinte nokedlivel a legízletesebb. A novai erdőt azért is kedvelik, mert mindkét gombafajban bővelkedik.
Nova és Szilvágy között
Pár kilométerrel odébb, a Nova és Szilvágy közötti úton, a híres Olgamajor közelében Bedő Istvánt szólítjuk meg. Ő is vargányáért jött, de egyelőre csak galambicát talált.
– A hét végén jönnek hozzánk a lányomék, nekik akarok vargányát szedni – mondja. – Leszárítom, elteszem dunsztosüvegbe, s úgy adom nekik. A galambicát inkább mi szoktuk megenni a feleségemmel, frissen elkészítve, mert az csak úgy finom. Persze ha annyit találnék, abból is adnék a gyerekeknek.
A kerkabarabási Papp Ferenc már április végétől járja az erdőt, a község közelében van egy jól bejáratott helye, általában oda szokott kinézni, s többnyire nem is eredménytelenül.
– Volt olyan nap, amikor egymagam nyolc kilogramm vargányát szedtem – mutatja Papp Ferenc a teli edényt. – Ezt megszárítom és porrá töröm, így bármikor tudom vele ízesíteni az ételt. Egy másik nap kétkilónyi jött össze, azt pedig lefagyasztottam. Az idei év valóban nagyon jól alakult eddig, persze ahhoz, hogy ennyit találjon az ember, tényleg ismerni kell az erdőt – állapítja meg.