Akácvirágzás – tájfestő tündöklés

A fürtök összeomlanak, berothadnak, a méhek nem tudnak a virágokba bújni. Nagyon nehéz kifogni egy jó akácos évet. Ha a szél erős, a méhek nem tudnak repülni, hordani, ha esik a fene megette az egészet – zsörtölődik a Zalaegerszeg Bazita környékére, az akácerdő szélére kitelepült méhész a gyülekező felhők láttán.

Most Zala virágzó akácerdőktől ékes! A táj szinte fehérben tündököl, amit zöldre festenek bükkösök, tölgyesek, fenyvesek. Ilyenkor látszik, hogy mennyire helyet foglalt magának az akác, amiből a 18. század előtt egy sem nőtt Magyarországon. A növényt, melynek őshazája Észak-Amerika keleti része és észak-Mexikó – 1601-ben honosította meg Európában Jean Robin francia kertész. Mára az akácfa a helyi erdők helyét veszi át, ezért a védett területeken a az akác irtásával védekeznek ellene.

A természet rendje szerint május végén, június elején nyíló akácvirágok kiválóak a méhek számára, most viszont már május elején, ha nagy esők jönnek be is fejeződik a virágzása. 2014-ben az akácmézet hungarikummá nyilvánította az Európai Unió, így nem vonatkozik ránk az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló rendelete. Bár ennek szövegéből kiderül, hogy a fehér akác nem került volna a kiirtandó fajok közé, mivel a döntés meghozatalánál költség-haszon elemzést alkalmaztak, és az akác kiirtása rendkívül költséges, emellett a fa gazdasági haszna nagyon jelentős az okozott károkhoz képest.

Ettől függetlenül sok település, így Zalaegerszeg is hozott rendeletet a szőlőskertek akáctól való megvédésére, mert ha beengedik a zártkertekbe, a szőlőt termelő gazdák erőfeszítéseit teszik tönkre.

Most még virágzik az akác, nézzük szépséges, tájfestő tündöklését, s érezzük csodálatos illatát.