Mintegy négyszáz órája van a gutorföldei Simon Józsefnek

A fent említett óra ott be is végezte pályafutását, ám azóta Simon József közel 400 darabosra duzzasztotta gyűjteményét.

– Mindig több óra volt a háznál, már gyerekként érdekelt a működésünk, ha megállt, nem indult el, igyekeztem megjavítani – mesélte Simon József, majd hozzátette: nem teljesen magától jött persze rá arra hogyan lehet egy órát megjavítani, sokat járt Zalaegerszegre az egyik óra-ékszer üzletbe, ahol elleste a fortélyokat az ott dolgozó órásmestertől.

– Órákon át nézelődtem, érdeklődtem, majd idővel a felhúzós órákat már be tudtam úgy állítani, hogy egy hét alatt talán 10 másodpercet késtek csak. A tengelytörést nem tudtam, ma sem tudom javítani, ahhoz szerszámom sincs, de ezen kívül apróbb javításokat elvégeztem amíg jól láttam. Ma már szemüveggel és nagyítóval is nehézkesen megy, jobbára csak elemet cserélek.

Az első órától a több száz darabos gyűjteményig

Az első órája egy felhúzós szovjet gyártmányú Poljot volt még az 1970-es években.

– A felhúzós órák két alaplapja között fogaskerekek vannak és a himba, a kerekeket csak jól lehet összerakni, mindennek megvan a helye – magyarázta.

Az elsőt számos másik követte, az évtizedek alatt több száz darab összegyűlt.

– Mikor megnősültem és Zalatárnokról Gutorföldére költöztem emlékszem, hogy számológépes órám volt, a környéken nem nagyon volt másnak – emlékezett vissza. – Abban az időben még nem számolt olyan sok darabot a gyűjtemény, egy dobozban is elfért, de aztán vásároltam és kaptam is. Sokféle összegyűlt, például kvarcórák az egyzenéstől a nyolczenésig. Ezeken be lehetett állítani, hogy milyen zenét játsszon. A mechanikusok közt akad régi orosz Vosztok, Poljot, mellettük van svájci Certina, és talán egy Fülöp-szigeteki is, legalábbis arra utal a jelzése.

Különlegesebb darab például egy német Ruhla, amit a II. világháború után gyártottak, de van háború előtti karóra is. A legrégibb egy francia zsebóra, egy 200 éves Superior, amit az 1700 évek végén vagy a 19. század első felében gyártottak. Akár magáé, Bonaparte Napóleoné is lehetett. Ezt a bolhapiacon sikerült megvásárolnom több társával együtt. Persze javíttatni kellett őket.

Legalább négyszáz órával rendelkezik jelenleg

A teljes készlet legalább 400 darabból áll. Nemcsak karórák és zsebórák díszítik a falat, akad köztük vekker és utazó órák is, valamint az elmúlt évtizedekből ismert hétköznapi darabok is.

– A kézifelhúzós zseb- és karórák után napjaink elemes óráit lelketlennek tartom – mondta Simon József. – Előbbieket azért kedvelem, mert ugyanúgy ketyeg bennük egy szerkezet, a himba, mint az emberi testben. Ez az óra szíve.

A gyűjtő véleménye az órák fejlődéséről

Arról is beszélt az óragyűjtő, hogy szerinte az automata szerkezetek megjelenésével vesztettek eszmei értékükből az órák.

– Most egy átlag automata órát néhány ezer forintért meg lehet vásárolni, ugyanennyiért kapható orosz gyártmányú mechanikus is. Persze vannak neves márkák és drága darabok, egyedi gyártásúak is, egy jó óra presztízs beruházás, státuszszimbólum a tulajdonosának, akárcsak egy autó.

A régi szovjet, vagy orosz órák többször is szóba kerültek a beszélgetés során.

– A svájci minőség kiemelkedő, nagyon kifinomult darabokat gyártanak, míg az oroszokéra azt tudnám mondani, hogy strapabírók – vélekedett Simon József. – Utóbbiak monstrumokat gyártottak minden területen, eszerint készültek az órák is.

Az unokák is kedvelik az órákat, néhány egyszerűbb darab áldozatul is esik időnként a gyermekek játékának. Talán bele is fér, hiszen Simon József tovább folytatja az órák gyűjtését.