2018.01.30. 17:04
Köd utánam, fény előttem – balatoni mese
Szürreális világ fogad ezen a reggelen a tónál… Mint a mesében, amikor a délceg ifjú szépséges, de varázslattal átváltoztatott szerelme keresésére indul.
A nagy vízen túl semmi sem látszik
Reggel még mindent köd takar, aztán egyszer csak a Nap sugarai legyűrik a gomolygó fehér hideg leplet, megcsillannak a hegyek oldalán a hófehér házfalak, s a tó gyönyörű, kék tükre a partközelben…
A hegyek, a hegyek még párában kéklenek, de örülünk mindannak, amit fényfürdőben látunk. A mólónak, a tóparti üres padoknak, a vadkacsáknak is, amelyek egyike lehet, hogy éppen a szerelemünk, s csak azért nem úszik távolabbra, mert jelezni, üzenni akar: Itt vagyok te vaksi, értem jöttél nem?
Ezüsthíd tükröződik a vízen, kínálja, hogy induljunk el rajta, s megleljük a szerelmünket. Lehet, hogy a vízben hagyott vitorlás rejti kedvesünk, vagy talán a tóra dőlt fák egyike lehet ő?
Nem tudni, nem tudni!
Már az ingoványba nőtt öreg fenyők lábainál járunk, beljebb nem mehetünk, mert lehúznak a lidércek, vagy az orkok, s az is lehet, hogy éppen az öreg Jedi mester tanyája van erre. Itt lakhat Yoda, a valaha élt legnagyobb jedi mester, s ő talán útba igazíthat. Aztán áttörünk a lápon, s gyönyörű vízi tündérek tűznek hajunkba vízililiomot, s közöttük találunk rá elveszett szerelmünkre…
E csodálatos kaland rejtelmes pillanatait őrzik a képek!
Köd utánam, fény előttem – balatoni mese