2018.01.27. 12:00
Egy keszthelyi lány, aki nem fél felfedezni a világot
Réder Brigitta még csak 23 éves, de már számos külföldi országba sikerült eljutnia.
A magasból is megcsodálhatta Hawaii szépségét, Fotós: Réder Brigitta
Brigi számára az utazás valódi szenvedély. Az elmúlt években rengeteg tapasztalatot gyűjtött be a nagyvilág különböző részein: többek között járt már Amerikában, Ausztráliában, de Cipruson és Dubaiban is.
Mint mondja, az a legfontosabb, hogy éljünk a kínálkozó lehetőségekkel, hiszen akár egyetlen út is megváltoztathatja a felfogásunkat, életszemléletünket.
- Kérlek, mesélj egy kicsit a tanulmányaidról, hogyan kapcsolódnak az utazás megszeretéséhez?
- Az egyetemen turizmus-vendéglátást tanultam Keszthelyen, most végeztem januárban. Az itteni lehetőségek, mint az Erasmus program, az ösztöndíjak, pályázatok, vagy akár csak az egyhetes diákcsere programok is elősegítették, hogy minél többet utazhassak. Előtte a Vajda János gimnáziumba jártam: ballagási ajándékként választhattam, hogy egy jogosítványt kérek vagy egy angliai-franciaországi iskolai kirándulást, én pedig az utóbbit választottam. Ekkor jöttem rá, hogy nekem utaznom kell még. 18 éves korom előtt nem nagyon voltam külföldön: a legmesszebb, ahova eljutottam, az Németország volt, itt cserediákként egy hetet töltöttem.
- Honnan ered a vágy, hogy világot láss? Miért fontos szerinted új helyeket megismerni, mit ad számodra?
- Ez mindig is bennem volt. Először a szüleimnek is újdonság volt ez az egész, de aztán megmutattam, hogy megtalálom a módját az álmaim megvalósításának. Hogy miért fontos? Egyrészt hogy az ember kizökkenjen a komfortzónájából, kommunikáljon az emberekkel nemcsak a saját nyelvén, hanem idegen nyelven is, ez sokkal több önbizalmat ad. Lássa meg, hogy más nemzetek hogyan élnek, viselkednek. A sok tapasztalatból saját magunk világába is beépíthetünk bizonyos dolgokat: például az amerikaiaktól a könnyedebb életfelfogást tanulhattam meg. Egy utazás segíthet abban is, hogy merj változtatni az addigi életeden.
- Mikor kezdtél el tudatosabban utazgatni? Mi volt az első alkalom?
- Az egyetem második évében a büfében az egyik barátnőm mesélt nekem egy háromhetes ciprusi Erasmus+ programról, amire jelentkeztem és ki is választottak. Kerestek még egy embert, ezért hát megérdeklődtem a diákok körében, ki szeretne még csatlakozni hozzám, így társult egy másik lány mellém. Érdekes véletlen, hogy végül ő lett a legjobb barátnőm, akivel azóta közösen utaztunk, sőt még egy ideig lakótársak is voltunk.
- Hol jártál már eddig, és milyen célból?
- A legtöbb időt Amerikában töltöttem, ennek fő célja ugyan munkavállalás volt, de jutott elég időm felfedezni a keleti partot, New Yorktól egészen le Miamiig. Egy újabb szezon után két hét alatt bejártam a nyugati partot: Kalifornia, Las Vegas, San Francisco, Grand Canyon, Los Angeles, Hollywood, Malibu. Eljutottam végül a harmadik nyár után Hawaii szigetekre is, itt szintén két hetet töltöttem. Európán belül Spanyolországban tettem egy nagy körutat: Madrid, Mallorca, Ibiza, Barcelona, Lanzarote, Tenerife – Lanzarote szigetén dolgoztam is három hónapot, egy hotelben gyerekanimátor voltam. Erasmus + program keretében jártam Cipruson, Szicíliában illetve Rómában, Varsóban és Isztambulban is. Ezek egy-egy hetet jelentettek.
- Tehát mondhatjuk, hogy leginkább a munka és az Erasmus révén jutottál el ezekre a helyekre?
- Az amerikai utak mind abból adódtak, hogy dolgoztam, onnan repültem Mexikóba is: öt napot töltöttem Cancúnban, majd pár napot Kanadában. Megnéztem a Niagara-vízesést, Torontót és onnan utaztam haza. Összesen eddig négy Erasmus+ programon vettem részt, most megyek az ötödikre Macedóniába. Ezekhez szintúgy kötelezettség is társul, hiszen részt kell vennem a szervezett beszélgetéseken, programokon, de persze mellette elég szabadidő jut a városnézésre is. Amikor pedig a Kanári-szigeteken, Lanzaroten kaptam munkát, a kezdés előtt tíz nappal elindultam és végig jártam azokat a városokat, amiket szerettem volna látogatni. Amikor lejárt a szerződésem, átrepültem Tenerifére egy hétre.
Volt olyan is, hogy nem dolgozni mentél?
- Az első „csak utazásom” 2017-ben valósítottam meg: Ausztrália és Új-Zéland, valamint Dubai volt a cél. Régi vágyam, hogy körbe utazzam a Földet: ezért egy térképen bejelöltem gombostűvel azokat a helyeket, amelyeket szeretnék majd érinteni, de ekkor még nem tudtam, hogy ezt miként viszem véghez. Végül novemberben került rá sor: összesen hat hetet voltam úton. Ausztráliában a Whitesundays szigeteknél három napra egy vitorlás hajóra szálltam, eszméletlen volt! De ekkor búvárkodtam életemben először, sőt, három napig túráztam a kontinens közepén, 40 fokos hőségben úgy, hogy a szabad ég alatt aludtunk. Új-Zélandon még egy bungee jumpinghoz hasonló ugrást is bevállaltam: előtte nagyon ideges voltam, de végül megcsináltam – akkor már Dubaiban túl voltam egy ejtőernyőzésen is. Azt az érzést, hogy igen, te megvalósítottad az álmodat, megmerted csinálni, lehetetlen szavakkal leírni.
- Hogyan spórolsz minderre?
- Az első lépésként itthon nyári munkát vállaltam, abból megkerestem a munkaközvetítői díjat, hogy majd abból kimehessek Amerikába egy gyerektáborba dolgozni, a fizetésemből pedig fedezni tudtam a nyaralásaimat. Ez is úgy működik, mint a ranglétra: kisebb lehetőséggel, kisebb pénzzel kezded és utána mész egyre följebb. A másik, hogy számomra a szállás nem elsődleges. Azért legyen tiszta, kényelmes, de az hogy hányan vagyunk egy szobában, hányadik emeleten vagyok vagy épp milyen a kilátás az ablakból, az nem olyan fontos.
- Van olyan hely, amely különösen a szívedhez nőtt?
- Igen, Ausztrália. Egyrészt kedveltem a sok napsütést és valahogy másak ott az emberek is. Az ausztrálok az arany középutat képviselik: kedvesek, van munkalehetőség is, összességében ott el tudnám képzelni az életemet. A szörfözés is tetszik, bár még nem próbáltam.
- Mi volt idáig a legemlékezetesebb élményed?
- Életre szóló élmény volt például a dubai ejtőernyős ugrás, valamint Hawaiion az egyórás helikopteres túra, ahol megcsodálhattam fentről a szigetet. Több filmet és sorozatot is forgattak itt, mint a Jurassic Park vagy épp a Lost, mert csodálatos esőerdők, hatalmas hegyek-völgyek találhatóak ezen a helyen. Az adrenalint fokozta, hogy a gépen nem voltak ajtók felszerelve, így teljesen szabadon kinyújthattam a kezem és fényképezhettem.
- Adódtak az utazásaid során nehézségek is?
- Persze. Benne van a rizikó, hogy ha új helyre megyünk, új emberekkel találkozunk akkor nem minden lesz tökéletes, de kellő elővigyázatossággal és tervezéssel, nagy eséllyel meg tudjuk előzni a problémákat. Vagy ha mégis bajba csöppennénk, akkor a higgadt gondolkodás és az azonnali cselekvés kézenfekvő lehet. Volt olyan, hogy gyakorlatilag lekéstem egy repülőgépet, mégis a reptéri személyzettel megvívott harcok után végül újra kinyitották a kaput és felengedtek a gépre az utolsó pillanatban. De többször megtörtént olyan eset is, amikor a szállást mondták vissza aznap estére, hol foglaltam egy másikat rögtön, hol az autóban töltöttük az éjszakát. A lényeg, hogy nem kell kétségbe esni.
- Van olyan hely, ahova még szívesen eljutnál a jövőben?
-Igen, rengeteg: köztük Latin-Amerika, Portugália, azon belül Madeira és az Azori-szigetek vonzanak, illetve Thaiföld, Japán, Kína, ezekre a területekre a jövőben mindenképp el szeretnék jutni. Bár biztos vagyok benne, hogy mindig találni fogok olyan helyet, ahova szívesen ellátogatnék, hiszen a világ túl nagy ahhoz, hogy teljesen megismerjük.