Ölj meg, bömös!

Ugye, önök szerint is mindenki haljon meg az utakon, akinek kisautója van?

’Tisztelet a kivételnek’, vagy a ’kivétel erősíti a szabályt’ közhelyeket eldurrogtatva már az elején szögezzük le: nem vagyunk egyformák, és persze léteznek olyan nagyautó-tulajdonosok is, akik tudják, nem ők az utak királyai. Akikre nem igaz az a tény, ha terepjáróm van, úgyis rád villogok, hiába köd, hiába nincs hova előzni, mégis letollak- persze mindezt korom sötétben, kátyús főúton, borzasztó látási viszonyok között...

Hogyne! Igazad van bömös, ezt kell tenni, ez a helyes, vidd a másikat az árokba, a halálba, vagy egy életre megnyomorítva szerencsétlent, aki csak próbált hazaérni.

Miért van az, hogy e picike országunkban nem tudnak etikusan vezetni az úgynevezett Úrvezetők?!

Miért van az, hogy milliós metropolisokban sokkal előzékenyebbek az emberek, ott, a végtelen sztrádák tömegnyomorában? Saját tapasztalat, hogy 5 sávon többmillió autó, és mégis tudnak figyelni egymásra!

Persze nemcsak egymásra: történt néhány évvel ezelőtt a houstoni sztrádán- vagy ahogy ott nevezik, highway-en, mikor többsávos kocsisor egyszerre állt meg az autópályán átcsámpázó kacsa család előtt. Megható volt, és tudják, nagyon emberi. Ilyet itthon? Elképzelni sem tudnék, pedig nincs öt sáv, és az ottanihoz viszonyítva egy kertvárosi kisforgalom a miénk.

(a videó csak illusztráció, a cikkben említett esethez hasonló)

Nincs mit tenni, hazai szabály, nagy autód van- mehetsz, kisautód van- halj meg azonnal.

A megoldás? A konzumbunkókra talán az lehet, ha bevezetjük a KRESZ-be, hogy aki nagy autót vásárol, végezzen el egy ún. Hogyan viselkedjünk legkevésbé halálosan az utakon etikett tanfolyamot, ha már az alapvető szabályokat úgysem tartja majd be...

Kisautó tulajdonosoknak pedig azt javaslom, kössenek nagyösszegű életbiztosítást, hogy legalább az utódoknak legyen lehetősége nagy autót vásárolni...