Zaklatás

2017.10.29. 07:00

Beszélni kell róla – a szexuális zaklatások lélektani hátteréről

Nőnek és férfinak is traumatikus, ha akarata ellenére történik vele valami. Főként, ha az a legintimebb szférával, a nemiséggel kapcsolatos.

Keszey Ágnes

.: A traumatikus élmény feldolgozásában a pszichológusok segítenek - mondja Fa Ágnes Fotó: A szerző

Szexuális zaklatás – a fogalom szubjektív megítélése nem egyértelmű. Van akinek kétértelmű, pajzán megjegyzés, egy bizalmas(kodó) érintés, ölelés annak számít, van, aki azt is eltűri, ha a mellette elhaladó ismerős a fenekére paskol, van, akikhez rámenősen, erőszakosan közeledik valaki, de sikerül szabadulnia a helyzetből és van, aki nemi erőszak áldozata lesz.

Az amerikai színésznő, Alyssa Milano írta ki először: me too (én is), arról vallva, hogy Harvey Weinstein producer zaklatta őt. Arra buzdította az áldozattá vált nőket, hogy álljanak elő minél többen. Hazánkban is voltak, vannak követői – ismert és ismeretlen emberek teszik közzé a közösségi oldalon.

– Aki az elszenvedő, ő passzív alany, az aktív szereplő pedig az elkövető. A passzivitás meghatározó, akár nőről, akár férfiről van szó, mert mindkét nem lehet áldozat. A két fél között nincsen konszenzus, mert ha konszenzus van, nem beszélünk zaklatásról, nemi erőszakról. Hogy valaki évekig miért hordozza magában? Azért, mert ez az emberek megítélésében szégyenként jelenik meg és önmaga előtt is szégyelli, hogy vele olyan történt, ami nem szokványos és nem akaratával egyező cselekmény – fejtette ki Fa Ágnes pszichológus, igazságügyi szakértől Arról is fontos beszélni – hangsúlyozta a szakember – hogy nem csak felnőttek élhetnek át ilyen traumát, hanem fiatalkorúak is. Ők még inkább elhallgatják, főleg családjuk elől, nagy többségük barátnak, barátnőnek, vagy az ő szüleiknek mondják el.

– Ha gyerekekkel kapcsolatos a történés, félrevonul, nem beszél senkivel, magába burkolózik, nem lehet megközelíteni. Azt feltételezik ilyenkor a szülők, hogy valamiért depresszióba csúszott a gyerek, egyébként is kamaszodik, ezért nem jön ki naphosszat a szobájából, Feltűnhet hirtelen teljesítményromlás de nagy teljesítményemelkedés is. Az elszenvedett trauma rombolhat, de kompenzáció is történhet: úgy érzi, ha értéktelenné vált egyik területen, értékes akar lenni egy másikon. Ha félrevonulnak a serdülők, én azt szoktam mondani, ne zavarjuk őt, de kopogjunk be: hogy minden rendben van-e, szüksége van-e valamire, akar-e valamiről beszélni. De sok esetben jobb, ha szakemberrel beszél, nem a szülővel. Könnyebb idegen személynek elmondani, mint közvetlen hozzátartozónak, mert ő érzelmileg olyan felfokozott állapotba kerül a tények ismerete után, hogy az indulatával nehéz mit kezdeni. Hogy egy felnőtt miért hordozza magában? Esetleg ki van szolgáltatva: például egy munkáltatónak, aki visszaél a pozíciójával. Ilyen esetben nehéz lehet bizonyítani pro vagy kontra, hogy megtörtént vagy meg nem történt – szólt a lélektani mozgatórugókról a szakember. Az soha nem tudható előre, hogy ki, minek a hatására beszél arról, amit átélt.

.: A traumatikus élmény feldolgozásában a pszichológusok segítenek – mondja Fa Ágnes Fotó: A szerző

– Ahhoz, hogy valaki kiálljon, kell egy gyújtózsinór. Hogy valaki éppen adott pillanatban miért teszi, nyilván ő tudja megmondani, hogy mi hozta felszínre a sérelmeit, miért van éppen most, ebben a pillanatban elege. Lehet, hogy elég egy rossz nézés, egy rossz szó, lehet, hogy telítődik a sérelmekkel. Ez személyiségfüggő. Van, aki azonnal robban: éri egy sérülés, és adok-kapok reakció érvényesül. Van, aki – úgy mondjuk a pszichológiában – felduzzasztja az indulatait. Halmozza magában és amikor telítődik a feszültség, akkor robban. Hogy ez mikor következik be, nem tudhatjuk.

Aki zaklatást, bántalmazást élt át, annak fontos, hogy segítséget kérjen a történtek feldolgozásához. Sokakban ott a félelem, hogy újra át kell élni a traumatikus élményt, de a terapeuta segít újraírni az élményeket és megtalálni a továbblépés útját. Számos olyan szervezet is van, ahol sorstársakkal találkozhat, beszélgethet az ember. Az elmúlt napok „én is” jelzései is azt mutatják, hogy nem lehet szőnyeg alá söpörni ezt a kérdést, beszélni kell róla: részint, hogy merjen segítségért fordulni aki átélt ilyet, részint, hogy egyre kevesebben ilyen eset történjen.

– Hogy kinek hol van a határ és kinek hol van a toleranciája, az abszolút személyfüggő, de óva intek bárkit is a „tapogatástól”. Ha valaki erre nem kap egyértelmű jelzést, hogy az megengedett a másik részéről, akkor ezt ne tegye hangsúlyozta a pszichológus.

De meg lehet-e előzni, hogy valaki áldozattá váljon? Erre nem lehet egyértelmű választ, tanácsot adni.

– Ha beszélünk arról, hogy mik következhetnek be az életben, az segít, hogy védetté váljunk. De minden ellen nem lehet védekezni és nem lehet olyan paranoiás módon élni, hogy állandóan mindenkiben a rosszat, a potenciális ellenséget lássa egy gyerek vagy egy nő. A bizalmat meg kell adni, de a bizalmaskodást nem lehet megengedni. Ezek kemény határok és meg kell érezni, kit mennyire engedünk be azon az érzelmi kis kapun.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!