Zalában járt

2018.07.07. 15:30

A vers az ember lelkébe harap – Interjú Szabó Erikával

Papíron közgazdász, de a közönség zöme a Barátok közt Tildájaként gondol rá. Pedig Szabó Erika azóta már diplomát szerzett a Színművészeti Egyetemen, és a Thália Színház társulatát erősíti.

Magyar Hajnalka

Szabó Erika: Egy időre beleszorultam a szép lány kategóriába Fotók: Thália Színház/Csatáry-Nagy Krisztina

Hiába van nyár, most is napi tíz órákat próbál. Sűrű napirendje közben is szakított azonban rá időt, hogy eleget tegyen a Buday Mihály festőművész által vezetett Zalaszentgyörgyi Nemzetközi Művésztelep meghívásának.

Szabó Erika: Egy időre beleszorultam a szép lány kategóriába Fotók: Thália Színház/Csatáry-Nagy Krisztina

Ittjártának több oka is volt. Egyfelől felavatta saját testdomborművét, amit jótékony célú árverésre készített el Zajácz Tamás bőrműves a színművésznő méretei alapján, másfelől kedvenc verseit is megosztotta a művésztelep közönségével.

– Nagyra értékelem a képzőművészetet, bárhol járok a világban módot találok rá, hogy az aktuális kiállításokat, nevesebb alkotásokat felkeressem. Fogyasztóként nagyon lelkes vagyok, bár nekem egy pálcikaemberke lerajzolása is gondot jelentene… – osztja meg velünk motivációit. – Kamaszkorom legtöbb nyarát jómagam is művészeti táborokban töltöttem, s emlékszem, mindig felvillanyozó volt egy vendég érkezése. Igaz, azok versmondó táborok voltak…

Merthogy Szabó Erika már kislányként vonzódott a színpadhoz és az irodalomhoz. Zalaszentgyörgyi fellépésére olyan verseket válogatott össze, amelyek valamely életszakaszában fontossá váltak számára.

– Radnóti, Szilágyi Domokos, Kosztolányi versei mellett egy nagyon személyes szál is gazdagítja a műsort. Pár napja hunyt el közlekedési balesetben Kapui Ágota sepsiszentgyörgyi származású költőnő, az ő verseiből is válogattam. Harminc éve települt át Magyarországra, s Dabason lett gimnáziumi tanár, ahol én is nevelkedtem. Afféle szellemi mentorként állt mellettem, ő vitt igazán közel a költészethez, az utóbbi években több kötete is megjelent. A sors tragikus fintora, hogy a halálát követő napon Kányádi Sándort is elveszítettük, aki nagy patrónusa volt Kapui Ágotának.

– Mi ragadta meg a költőnő verseiben?

– Talán a szabadságvágy, ami különösen a fiatalkori műveiből sugárzik. Érthető, hiszen kijutott neki a Ceausescu-érából. Bár alapvetően zárkózott személyiség volt, a verseiből mégis süt a szenvedély, a bénító keretek szétzúzásának vágya.

– És ez Szabó Erika számára is fontos?

– Igen, szerintem sokan vagyunk így. A közmegítélés szerint a nőkre nem annyira jellemző a forradalmi hevület, de mint ahogy a férfiakban is ott gyökeredzik az érzékenység, úgy egy nőben is sokféle érzés, indulat tombolhat. A bennem megébredőkkel mindenesetre nagyon jól összecsengenek Kapui Ágota gondolatai.

– A szerepek megformálásába is beépíti a versek „tanulságait”?

– Nem ez a cél, ha nem volnék színésznő, akkor is olvasnék verset. A költészet nagyon intim dolog. Egy jó vers az ember lelkének olyan zugaiban is rezgéseket kelt, amelyeket nem tesz ki a nagy nyilvánosság elé. Persze egy színészt minden hatás, érzelem formál, s ily módon a versek is. Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani című költeményét például a művésztelep vezetőjének kérésére tanultam meg erre az alkalomra, s nagyon megérintett. Nyilván ismertem a művet, de kimondva a benne foglalt szavakat még erősebb a hatás. Kosztolányi úgy ír, hogy az ember lelkébe harap. Én pedig szeretem ezt az érzést, hiszen ezért „fogyasztunk” művészetet.

Szabó Erika a Premierajándék című bohózatban, Vida Péter partnereként
Az Oscar című vígjátékban, Jacqueline szerepében, Szabó Győző (Philippe) oldalán

– A Thália Színház tagjaként milyen szerepek szólítják színpadra?

– Szép feladataim vannak, s aminek a legjobban örülök, sokfélék. Volt ugyanis az életemnek egy szakasza, amikor kicsit beleszorultam a szexi, szép lány kategóriába. Most, hogy már elértem egy bizonyos kort, ami még nem fájó, de már nem is csitri, kezdenek megtalálni az összetettebb karakterek. Ez szinkronban van a bennem zajló változásokkal, engem is más dolgok foglalkoztatnak ma, mint tizenöt éve, amikor eljátszottam a csinos-dögös csajszit a Barátok köztben. Akkor az kötött le, hogy megtaláljam, felépítsem magamban a nőt, de harminc fölött már árnyaltabban gondolkodik az ember. A Csoda korban élünk című darabban például Szabó Vera elvtársnő szerepét osztották rám, aki napszemüveg mögé bújva rejtegeti csúnyaságát. Izgalmas volt megkeresni magamban egy ilyen személyiség morzsáit.

– Kísérti-e pályáján Tilda szelleme? Utólag miként értékeli a szappanoperában való szereplést?

– A szakmai életemben ez ma már nem kerül szóba, csak ha újságíróval beszélgetek… 17 évesen, szinte véletlenül csöppentem bele a sorozatba. Épp egy versmondó versenyről tartottam haza Dabasra, de lekéstem a buszt. Volt másfél óra a következőig, s úgy döntöttem, ácsorgás helyett benézek a Barátok közt éppen akkor zajló válogatására. Leginkább az ambicionált, hogy szerezzek egy kis tapasztalatot a majdani színművészetis felvételimhez. Aztán egyszer csak ott álltam egy szerződéssel a kezemben… Magam sem voltam biztos benne, hogy kell-e ez nekem, sokak véleményét kikértem, de egyáltalán nem bánom, hogy végül belevágtam. Hat évig játszottam a sorozatban, úgy érzem, pont annyi előnyöm származott ebből, mint hátrányom. Nagy ismertségre tettem szert, ami enélkül nem jött volna ilyen könnyen. A Színművészeti Egyetem elvégzése után egy pillanatig sem kellett azon törni a fejemet, hogy miként „mutatkozzak be”. Viszont az, hogy honnan ismernek, sokféle rezonanciát keltett, s nem csak pozitívat. Az már az én felelősségem volt, hogy az ismertségemet a szakmai fejlődésem szempontjából előremutató utakon kamatoztassam. Szabó Erika a zalaszentgyörgyi est után Révfülöp felé vette az irányt, ahol a Balatoni nyár című televíziós magazin műsorvezetőjeként találkozhatunk vele.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában