Két embert tüntettek ki a Rákóczi Szövetség Esterházy-díjával

A Parlamentben kedden tartott ünnepségen Kövér László, az Országgyűlés elnöke hangsúlyozta: van, amikor jelképesen egyetlen sorsban sűrűsödik a milliókat ért igazságtalanság, amikor milliók sorsa egyetlen életútban, egyetlen személyben, egyetlen névben testesül meg.

A magyarok számára ilyen név Esterházy Jánosé. A gróf mélyen keresztény, tudatosan magyar és rendíthetetlen demokrata volt, olyan történelmi időkben, amelyekben ezen erények mindegyike halálos bűnnek számított – mondta Kövér László.

Hozzátette: sorsa nemcsak magyar, hanem lengyel és közép-európai sors is.

Mint cseppben a tenger, Esterházy sorsában mindazok értékei és áldozatai tükröződnek, akiknek egy keresztényellenes, nemzetellenes és demokráciaellenes, vagy másként fogalmazva: egy istentelen és embertelen hatalom a 20. században a testét ugyan megtörte, de lelkét legyőzni nem tudta – mondta a házelnök.

Úgy fogalmazott: „Számunkra, a 21. század veszélyei és esélyei közepette élő utókor számára Esterházy János mindazon hitvalló keresztényeknek is jelképe, akik akkor válnak a legerősebbekké, amikor térdre kényszerítik őket. Mindezért az ő hite a mi hitünk, az ő ereje a mi erőnk.”

Kiemelte: mi, magyarok, lengyelek és közép-európaiak ezt a hitet és ezt az erőt szegezzük szembe a napjainkban ismét „ránk fenekedő” keresztényellenes, nemzetellenes és demokráciaellenes erőkkel.

A történelem mindannyiunkat megtanított, hogy a bűnök nem akkor teljesednek be, amikor elkövetik őket, hanem akkor, amikor elfeledkezünk róluk – hangoztatta Kövér László.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke azt mondta, más testvérnépek közül elsőként a lengyelekkel vagyunk szövetségesek. Ennek oka, hogy közös céljaink vannak, amelyek eléréséért együtt harcolunk, ha kell.

A díjat ketten kapják: Paulisz Boldizsár, aki elhatározta, hogy emlékhelyet hoz létre Esterházy Jánosnak és Marek Jedraszewski, aki a gróf újratemetésének celebrálója, és reményeik szerint boldoggá avatásának is fontos szereplője – tette hozzá.

Esterházy János az elsők között emelt szót az igazság kiderítéséért Katynnal kapcsolatban – hangsúlyozta Németh Zsolt, hozzátéve: a nácizmusról és a kommunizmusról egyaránt ki kell mondani a valót.

A nyugat-oroszországi Szmolenszkhez közeli Katynban, valamint két másik helyen (Harkov mellett és Mednojében) a szovjet belügyesek csaknem 22 ezer lengyel tisztet, tartalékos tisztet, földbirtokost, tisztviselőt, a lengyel polgári elit sok képviselőjét ölték meg 1940-ben.

Németh Zsolt azt mondta: a visegrádi együttműködés országai szövetségesek abban, ne legyen olyan politikai rendszer, amely megfosztja az embereket a méltóságuktól, az identitásuktól, és szövetségesek egy erős és szabad Közép-Európáért is. A szlovák a testvérnemzetünk – tette hozzá, kiemelve: nem lehet mellőzni a kisebbségvédelmet.

Erdő Péter bíboros, esztergomi-budapesti érsek szerint lelki azonosságunkat, de mindennapi életünk kultúráját és családjaink történetét is csak úgy lehet reálisan bemutatni, ha az egész régióban gondolkodunk, rádöbbenünk a testvériség valóságára és értékére.

A lengyel kultúrának és egyháznak sajátos küldetése, lehetősége van, gazdag történelmi és lelki szálakkal kapcsolódik a magyar, a szlovák és a cseh nép történetéhez és hitéhez is – jelentette ki.

Molnár Imre történész Marek Jedraszewskit méltatva azt mondta: az érsek példaadó elszántsággal keresi a választ arra a kérdésre, miként lehet összekapcsolni a hit és az ész világát az igazságkeresésben.

Budai László, a Misszió Tours Utazási Iroda ügyvezető igazgatója Paulisz Boldizsárról szóló laudációjában úgy fogalmazott: jövőt fakasztó, nagyszerű, rendkívüli ember.

Paulisz Boldizsár megköszönte Esterházy János családjának, hogy lehetővé tette: a gróf szülőföldjére vigyék a hamvait.

Esterházy János (1901-1957) a volt Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa. A második világháború után a szlovák kormány kiadta a Szovjetuniónak, ahol koholt vádak alapján kényszermunkára ítélték és a Gulágra küldték.

Távollétében egy szlovák bíróság 1947-ben – a fasizmussal folytatott együttműködés hamis vádjával – halálra ítélte, majd 1949-ben a szovjetek kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott, amelyet később egy általános amnesztia során huszonöt éves börtönbüntetésre módosítottak.

Esterházy János 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg. Göncz Árpád magyar köztársasági elnök kérésére 1993-ban az orosz legfelsőbb bíróság semmisnek mondta ki az ítéletét és rehabilitálta, Csehországban és Szlovákiában ez a mai napig nem történt meg: hivatalosan továbbra is háborús bűnös.

Hamvait, végakaratát teljesítve, tavaly szeptemberben – halálának hatvanadik évfordulóján – vitték haza szülőföldjére, és helyezték el a felvidéki Alsóbodokon, az e célra épített kápolnában, amely az Esterházy János Zarándokközpont része.

A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János-emlékbizottság 1991 óta minden évben olyan embereknek és intézményeknek adományozza a díjat, akik és amelyek kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki a felvidéki magyar közösségek szolgálatában, illetve példamutató munkát végeztek Esterházy János szellemi örökségének megőrzéséért, megismertetéséért.

A rendezvényen részt vett Boross Péter korábbi miniszterelnök, valamint Esterházy János lánya, Esterházy-Malfatti Alice is.

Borítókép: A díjazottak, Marek Jedraszewski és Paulisz Boldizsár / MTI Fotó: Máthé Zoltán