Rázzák a szilvát, telnek a cserények

Amikor Becsvölgyén Fincza Endréékhez kopogtunk be, kiderült, hasonló a helyzet, de egy ismerősükkel aszalnak felesben. A 77 éves Endre bácsi azt mondja, feleségével ketten már nem bírnák ezt a munkát, ami egyáltalán nem könnyű.

- Pedig volt olyan időszak, amikor a saját termésből lett harminckét mázsa aszalt szilvánk. Úgy kell számítani, hogy száz kiló nyers szilvából körülbelül huszonkét kiló aszalt gyümölcs lesz. Van bőven szilvafa, csak már nem győzzük a szedést - mondja Endre bácsi a szépen gondozott, gyepes hátsóudvaron. Néhány gyümölcsfa között húzódik meg a kis gazdasági épület kamrával, ahol a szilvát tárolják, a másik oldalán pedig a téglából készült, saját építésű aszaló.

- Már gyermekkoromban megismertem az aszalást, a szüleim mellett. A férjemmel kettőnknek is mindig volt aszalónk, ez előtt egy kisebb, aztán ahogy ideköltöztünk, a férjem megépítette ezt a tizenöt cserényből állót - így a felesége, Elli néni.

A cserény Zalában, de főleg Göcsejben ismert kifejezés. Lapos, peremes, fiókszerű alkotmány, amin egy sorban felhalmozzák a szilvát és betolják a forró aszalóba. Az egyik sorban egymás alatt a szélesebb, mellette pedig a kisebb cserényeknek alakított ki nyílást a gazda, s a két oldal egyben is, külön is fűthető, attól függően, mekkora a szilvatermés. Többször rázzák a telek végében a fákat, s csak amelyik jó éretten potyog, azt gyűjtik aszalásra.

- Szerettük szedni a szilvát, ez az időszak mindig szép volt nekem. Miért? - kérdez vissza - Azért, mert itthon megkereshettük belőle a kis pénzünket, ebből tudtuk a gyerekeket segíteni. Jó ára volt valamikor az aszalt szilvának, és egyben el tudtuk adni. Most annyival rosszabb, magunknak kell a piacról gondoskodni - így Elli néni.

Persze most sincs rossz ára az aszalt szilvának, a boltban kimondottan drága portékának számít. Fincza Endréné egyetértve ezzel meséli, hogy tavalyelőtt például kilójáért kaptak 400 forintot, aztán a boltban viszontlátta 1200 forintért. - Most kevesebb jut, mert felezünk az aszalót működtető fiatalasszonnyal, így aztán inkább nekiállok kisebb csomagokat csinálni, úgy talán többet kapunk érte - fűzi hozzá az idős asszony.

A házaspár a falubeli Kocsis Zsuzsannával osztja meg felesben a termést, ő gyűjti a szilvát hátul a kertben, és használja az aszalót, ami rengeteg időt és energiát igényel, mint elmondja, ez 24 órás munka.

- Négyóránként kell a tűzre rakni, éjjel-nappal. Nappal a Fincza bácsi segít, ő fűt, éjszaka, hajnalban viszont jönni kell. Napközben a cserényeket ki kell venni, átválogatni, aztán megforgatva visszatenni, és így egy nap alatt aszalódik meg a szilva. A családban is elfogy az aszalt gyümölcs, és az értékesítésre is szükségünk van. A szilva egy részét, amikor még nincs kész, félig aszalva kimagozzuk, majd úgy fejezzük be az aszalást. Ez még munkaigényesebb, értékesebb, az osztrák vevők így kérik - mondja Kocsis Zsuzsanna, miközben itthon levő nagyfiával Attilával kiveszik, fordítják a cserényt.

A csemegéről elmondta, ő például a gyümölcssalátába is aprít belőle, s tervezi, hogy építtet magának is egy aszalót, kemencével kombinálva.

Kinn a gyümölcsösben segítőik rázzák a fákat, szedik a szilvát. Nagy a gyümölcsös, közel száz szilvafa termését kell folyamatosan szedni és behordani. Amikor megkérdeztük, hol tartanak, azt válaszolták, talán a felénél. Jó, ha október közepén végeznek. Addig még sokszor meg kell fogni a szilvát.