Megdézsmálta az akácot a hideg tavasz

– Egyre inkább úgy látszik, hogy szertefoszlanak a tavaszi reményeink. A fagyok után még megmaradt akác elkezdett virágozni, de közben megjöttek az esők, és maradt a hideg. A megye délebbi részein előbbre tart a virágzás, északon az elején. Sok reményt már nem fűzhetünk a bevétel szempontjából legnagyobb jelentőségű akácmézgyűjtéshez. A napokban vizsgáltunk a virágzás kezdetén levő akácfákat, és azt tapasztaltuk, hogy a virágok egy része még bimbós állapotban elkezdett lepotyogni, mert megfázott. Nincs akácillat, ami azt jelenti, hogy nincs a virágokban nektár. Ahol pedig ezt tapasztalni, ott nincs is gyűjtés. Tehát idén nem mézel megfelelően az akác. A méz szempontjából e legértékesebb növényünk nektártermelése akkor indul meg, amikor az éjszakai hőmérséklet nem megy tizenkét fok alá. Az az optimális, ha az éjszakák enyhék, napközben pedig viszonylag párás, 23-25 fokos meleg van. Ez sajnos elmaradt. A méhek mentek volna gyűjteni, de egyrészt nincs mit, ráadásul reggelenként 4-5-6 fok volt a hőmérséklet – mondja Hampuk Gábor, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület Zala megyei szaktanácsadója.

Tóthné Kiss Judit a méheket gondozza, korábban azt hitte, ilyenkor már akácmézet pörgethetnek
Fotó: Katona Tibor

A laikus számára meglepő, amit mondott, de a méhészek tudják, hogy a szemre még látványos akácvirágzás nem biztos, hogy nektárt, azaz hordási lehetőséget ad a méhek számára.

– A repcemézet már kipörgettük, kitisztítottuk a kaptárakat, hogy tiszta akácmézzel töltsék meg a méhek. Több méhésszel beszéltem, akik elmondták, hogy elvégezték ezt az úgynevezett tisztító pörgetést az akác előtt, de a repce-, illetve vegyes mézből is csak 1-2 kilót, máshol 8-9 kilót tudtak elvenni. Ezek nagyon kis mennyiségek. Átlagos évben a tavaszi vegyes virágokból, illetve a repcéből 15-20 kilót el lehet venni a méhektől családonként – hallottuk még Hampuk Gábortól.

Az év következő részében – tudtuk meg továbbá a méhészeti szaktanácsadótól – az úgynevezett facélia, más néven mézontó fű ad még lehetőséget Győr-Moson-Sopronban, később a hárs virágzása Somogyban és a Bakonyban, illetve júliusban a napraforgó virágzása adhat – jó idő esetén – lehetőséget nagyobb mennyiségű mézhordásra. Viszont ezek többségéért vándorolni kell, és vegyes méz lesz belőlük. Árbevétel szempontjából tehát a gyenge akácvirágzás már meghatározta az idei év eredményességét.

Pusztaszentlászlón a Kiss családnál, nyugodtan mondhatjuk, a megye egyik méhészdinasztiájánál jártunk, ahol az egész család a méhészetből él, s most már több generáció dolgozik, megosztva egymás közt a munkát és a méhes telepeket, amelyeken összesen 1200 méhcsaládot kell gondozni és felügyelni.

– Az biztos, hogy lent a faluban és a pusztamagyaródi domboldalon minden akác elfagyott. Itt a hegyen is vannak telepeink, itt nem fagyott meg, de hogy ad-e mézet, és mennyit ez az akác, azt majd csak a következő napokban tudjuk meg. Valami lesz azért, mert úgy még nem volt, hogy semmi se teremjen, de talán a negyede akácméz lesz, mint egy átlagos évben – mondta Kiss László útban a Pusztaszentlászló fölé magasodó Újhegyre.

Ő is azt mondta, előfordulhat, hogy a hideg miatt, ha nem is fagy el, de megfázik az akácvirág, és nem ad nektárt. Amikor felértünk a kaptárak közé, amelyekben hetven körüli méhcsalád él, lánya és felesége éppen a keretekben nyüzsgő rovarokkal foglalkozott. Mint mondják, május elejére számoltak az akácvirágzással, arra készítették fel a családokat. De a korai virágzás elmaradt, és a gyűjtés helyett a rajzási ösztön lépett fel. Két raj már ki is röpült, fenn vannak a környező magas akácokon, azokat már nem tudják befogni.

– Túlfejlődtek a családok, kénytelenek vagyunk ezt korlátozni, ezért lenyomkodjuk az anyabölcsőket. Viszont vannak olyan méhészek, akik a korai akácvirágzásra számítva már korábban lekorlátozták a családokat. Kipörgették a repcét, méz nem maradt a kaptárakban, csak az üres keretek, és az akác is késik – mondta Tóthné Kiss Judit munka közben.

Ennél mélyebben aztán nem is mertünk belebonyolódni a méhek titkos életébe. Kiss László letépett egy lecsüngő akácvirág fürtöt. Mutatta, a fehér szirmok még mindig össze voltak záródva. Míg ki nem nyílnak, a rovar nem tud a kehelybe hatolni, ott a nektár, ha van. De talál-e? Felbontottunk, meg is ettünk egy-két virágot. Enyhe édesség érződött.

– Amelyik édes, abban van nektár, abból lesz valami – jegyezte meg reménykedve az idős méhész.

Ennek reményében köszöntünk el.