György-napi hajtások: a rajzoló nem hibázhat

A férfi a számára kevéssé perspektivikus bérviszonyok miatt hagyta el a porcelánmanufaktúrát, manapság olajfestmények révén csillogtatja tehetségét. S nem mellesleg: precíz, lakóhelye iránt elkötelezett alkotóként közreműködik a különleges Szent György-vessző könyve készítésében. Évről évre előkerül az ecset, a vízfesték és a lehető legélethűebben rajzolja meg a vastag, ám mégis kellemes tapintású fehér lapokra az itt élők számára oly fontos növény, a szőlő tavaszi hajtásproduktumát.

- Régen április 24.-ét, Szent György napját tartották a tavasz kezdetének - magyarázta ifjabb Hege István. - Ilyenkor rendszerint ünnepi rendezvényre került sor, amit itt, helyben a Galamboki Hagyományőrző Közhasznú Alapítvány élesztett fel és bővített ki a szőlővesszők megszentelésével a bőséges termés, illetve Isten áldása reményében.

A Szent György-vessző könyvét pedig Varga Attiláné az alapítvány szülőanyja, biológia-rajz szakos pedagógus találta ki, akinek én is sokat köszönhetek szakmai fejlődésem szempontjából.

A fiatal festő elmondta még: a kezdeményezés célja, hogy népszerűsítsék a környező hegyek borait, szőlőit, a kulturált borfogyasztást. Minden évben 5 szőlővesszőt választanak valamelyik birtokról (általában többről), amiket a templomban megszentelnek, aztán pedig elhozzák őket a Hege-portára. A többi már ünnepélyes külsőségek nélkül zajlik, a hajtások megörökítéséhez átlagosan 2-3 napra van szüksége. A munka nehézségét az adja, hogy minden fajta vesszejét más és más színű héj borítja, az ízközök sem azonos távolságra állnak egymástól, a levelek alakjáról már nem is beszélve. És a rajzoló nem hibázhat, a számozott oldalak közül egy sem hiányozhat, azaz a rontott lapot kitépni nem lehet.  Miután elkészül művével, a megrajzolt oldalakat igazi szépírással volt osztályfőnöke, Varga Attiláné férje látja el a szükséges információkkal.