A háztartások életszínvonala a statisztika tükrében

2014-ben a magyar háztartások jövedelmi helyzete összességében javult - állapítja meg a KSH dokumentuma. Az egy főre jutó éves nettó jövedelem átlagosan 1 millió 100 ezer forint volt, ami 4,8 százalékkal haladta meg az előző évit. Mindez - a 2014. évi 0,2 százalékos fogyasztóiár-csökkenést figyelembe véve - egy főre vetítve átlagosan 5,0 százalékos reáljövedelem-növekedést jelentett. A háztartások összes jövedelmének kicsivel több, mint kétharmada (68,2 százaléka) származott munkajövedelemből. 2013-hoz képest minimálisan (0,4 százalékponttal) csökkent a társadalmi jövedelmek részaránya, és az összes jövedelem 29,8 százalékát tette ki. A fennmaradó 2,0 százalékos hányadot pedig az egyéb jövedelmek adták.

A legjobban (6 százalék körül) a középső jövedelmi tizedekben nőttek a jövedelmek, a legszegényebbeké (legalsó decilis) az átlaggal megegyező mértékben, a legfelső tizedben pedig attól elmaradva, 3,2 százalékkal emelkedtek.

A gyermekes háztartások jövedelmi színvonala az elmúlt években javuló tendenciát mutatott, 2014-ben az egy főre jutó nettó jövedelmük átlagosan 4,8 százalékkal nőtt. A gyermektelen háztartásoké ennél lassabb, 4,2 százalékos növekedést mutatott 2013-hoz képest.

2014-ben az átlagos megélhetéshez a magyar háztartások havi nettó 114 ezer forint fejenkénti összeget tartottak szükségesnek, míg a nagyon jó szinthez havi 210 ezer forintot jelöltek meg. A tényleges jövedelmi helyzet jelentősen befolyásolta az elvárásokat. A nagyon jó megélhetéshez a lakosság leggazdagabb 10 százaléka 2,3-szor annyi egy főre jutó jövedelmet tartott szükségesnek (havi nettó 325 ezer forintot), mint a legszegényebbek.

2014-ben Magyarországon a teljes lakosság 28,2 százalékát, azaz 2 millió 738 ezer embert érintett a relatív jövedelmi szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, ami 3,6 százalékponttal, 359 ezer fővel csökkent 2013-hoz képest. A legveszélyeztetettebb társadalmi csoportok a gyermekek és fiatalkorúak, az egyszülős családok, a munkanélküliek és a roma származásúak.

2014-ben az éves szegénységi küszöb 844 ezer forint volt, a teljes népesség 14,9 százaléka, azaz 1 millió 450 ezer ember élt ennél kevesebb jövedelemből éves szinten. Ez 2013-hoz képest minimális, 0,1 százalékpontos csökkenés, azaz megállt a korábbi évek növekedési trendje.

A jövedelmi szegénység mellett a szegénység vagy kirekesztődés másik fontos megjelenési formája az anyagi nélkülözés. 2014-ben a népesség 19,4 százalékát, 1 millió 880 ezer embert érintett a súlyos anyagi depriváció, amely 4,6 százalékpontos csökkenést jelentett az előző évhez képest.

A harmadik tényező a munkaerő-piaci kirekesztődés, vagyis a munkaszegénység. 2014-ban a teljes népesség 7,1 százaléka, 690 ezer ember élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban, 2,6 százalékponttal kevesebben, mint 2013-ban.

2014-ben folytatódott a háztartások fogyasztásának bővülése, az egy főre jutó összes személyes célú kiadás reálértéken - csökkenő fogyasztói árak mellett - 4,4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Az elmúlt két év növekedése elég volt ahhoz, hogy a 2014-ben mért 908 ezer forintos egy főre jutó fogyasztási kiadás megközelítse a 2008-as válság kirobbanásakor mért szintet.

2014-ben a háztartások három legnagyobb kiadási tétele az élelmiszerek és alkoholmentes italok, amelyre éves szinten egy főre vetítve átlagosan 210 ezer forintot költöttek, a lakásfenntartás és háztartási energia, melyre fejenként átlagosan 209 ezer forintot fizettek ki, valamint a közlekedés és szállítás, amelyre fejenként átlagosan 114 ezer forintot fordítottak.

Az elmúlt időszakban többször jelentősen módosult a fogyasztás szerkezete. A lakásfenntartáson és háztartási energián kívül szinte minden fogyasztási csoportban bővült a lakossági fogyasztás, ami arra enged következtetni, hogy a lakosság az energiaköltségen megtakarítottakat eddig elhalasztott, egyéb szükségletei kielégítésére fordította. Leginkább - egy főre jutóan csaknem 10 ezer forinttal - a hírközlési kiadások nőttek. A rezsicsökkentés hatására a lakásfenntartásra és háztartási energiára fordított kiadások 1,6 százalékkal csökkentek.

Legmarkánsabban a jövedelemmel függ össze a fogyasztás, minél több egy háztartás jövedelme, annál többet költ. 2014-ben a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók 3,4-szer annyit fordítottak személyes célú fogyasztási kiadásra, mint a legalsó ötödben élők. Az előző évben ugyanez az érték 3,1-szeres volt, vagyis nőtt a kiadások egyenlőtlensége. 2013-hoz képest ugyanakkor minden jövedelmi réteg fogyasztási szerkezete javult, csökkent a létfenntartási kiadások (az élelmiszer és a lakásfenntartás) súlya az összes fogyasztáson belül.

A szubjektív jóllét vizsgálata arról szolgáltat információkat, hogy az emberek hogyan élik meg mindennapjaikat, hogyan érzik magukat. Az élettel való elégedettségre adott válaszok átlagértéke 2015-ben - egy 0-10-es skálán - a felnőtt lakosságra vonatkozóan 6,1 pont volt, ami lényegében megegyezik a 2013-ban mért értékkel. Az élettel való elégedettség a fiatal felnőttek körében a legmagasabb, ami a 45-54 éves korcsoportig, az életkor előrehaladtával jelentősen csökken. A településtípus szerinti eredményekben változás történt a 2013-as és a 2015-ös élettel való elégedettségi szintben. A nagyobb városokban, megyeszékhelyeken vagy megyei jogú városokban élők elégedettsége a 2013-ban is magas 6,3 pontos átlagértékről 6,4 pontra változott. A községekben élők esetén ugyanakkor a 2013-ban mért legalacsonyabb érték tovább csökkent, 2015-ben átlagosan 5,9 pontra.

Az iskolai végzettség meghatározóan befolyásolja az egyén tevékenységeinek tartalmasság érzetét, azok hasznosságának megítélését. Minél magasabb az egyén iskolai végzettsége, annál tartalmasabbnak érzi azokat a dolgokat, amikkel foglalkozik.

Az emberekbe vetett bizalom tekintetében a nagyvárosokban élőkhöz magasabb átlagérték tartozik. A Budapesten, a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban élőkre egyaránt az 5,1 pontos átlagérték jellemző, míg a kisvárosokban (4,9) és a községekben (5,0) élők esetében valamivel alacsonyabb.

A lakosság biztonságérzete a 2013-as eredményekhez képest nőtt Magyarországon. 2015-ban a válaszadók 74 százaléka számolt be arról, hogy biztonságban érzi magát sötétedés után az utcán, ami a két évvel korábbi értékhez képest közel 10 százalékpontos javulást mutat.