A kulcsszó: minőség

Györgykovács Imre a Móricz Zsigmond Művelődési Ház és a Nagykanizsai Hegyközség által közösen szervezett, Parasztegyetem címet viselő előadás-sorozat vendégeként a kisbirtok és a versenyképesség összefüggéseiről beszélt a közelmúltban. Nejével, Gyöngyivel műveli egy hektárnyi területét, melyen furmintot, juhfarkot, traminit, hárslevelűt és olaszrizlinget termelnek.

- Csak a szüret idején szoktunk segítséget hívni, egyébként minden munkaműveletet mi magunk végzünk - mondta. - A szüreti segítők már évek óta ugyanabból a körből kerülnek ki, ami bevált, azt nem érdemes lecserélni alapon. Első alkalommal, amikor jöttek munkára, azt kértem mindegyiktől: felejtsék el, másnál hogyan szüreteltek. Én ugyanis fontosnak tartom, hogy a fürtöket ne szorítsuk meg közben, finoman válasszuk el a tőkétől, aztán pedig ne dobjuk, lassan, kíméletesen bánjunk velük.

A gazda, aki már számos magas rangú kitüntetést is átvehetett tevékenysége elismeréseként, azt is elmondta: csak a szőlőből élnek, ám, hogy ez így lehessen, annak alapvető feltétele, hogy kiváló minőségű bor kerüljön ki a pincéjükből, olyan, amilyent a csúcsgasztronómia is szívesen lát.

Györgykovácsék amúgy nagyon lentről indultak: a Budapest Borfesztiválon kézzel palackozott borokkal jelentek meg anno (akkor még hihetetlennek tűnő áron, 3 forintért szerezték be az üvegeket), ma pedig már az ország legnívósabb borászatai közt emlegetik pincészetüket.

- A versenyképesség kulcsa a minőség. Ahol a boraink megjelentek, mindenhol azt éreztem, hogy nagy sikerük van - mondta. - A minőségi termelésre való törekvést javaslom a szakmába most belépő fiataloknak is, meg azt, hogy bízzanak magukban, mert nagyon sok munkával jár, míg idáig eljutnak, mint én. Véleményem szerint manapság az a nehéz kérdés: a kezdő hogyan tud kilépni a piacra, hogyan tudja megmutatni a borait? Ehhez már nem elég a rátermettség, szerencse is kell.