Gazdaság

2008.06.24. 02:27

A szőlővel együtt élnek...

Sormás-Homokkomárom - Lapunk sormási falujárása során látogattunk el a homokkomáromi szőlőhegy közép-hegyi részére, amely részben Homokkomárom és Sormás közigazgatási területéhez tartozik, s az itt birtokot vásárolt gaz- dák javarészt sormásiak.

zaol.hu

A hegyhátra vezető út jól járható, s a minket jóféle borral, pogácsával és lilahagymás zsíros kenyérrel vendégül látó gazdák, Csordás József, Kelemen László és Palkó János a lelkünkre is kötötték: véletlenül se hagyjuk ki a cikkből, hogy ez a sormási polgármesternek, Póczai Zoltánnak köszönhető, aki törmelékkel töltette fel a rossz állapotú utat. Korábban - kis túlzással - nyakig ért a sár, általában szekérrel vagy kerékpárral mehettek fel a pincékhez a gazdák vagy a hegy levére szomjas turisták. Most már - szerencsére - autóval is eljutnak úti céljukig.

A csodaszép környezettel megáldott hegyen Csordás József vendégei voltunk, akinek pincéje igazi kuriózumot, egy évszázados szőlőprést rejteget.

- A pincénk családi örökség, az egyik fele talán az 1800-as években készült, a másik részt 1929-ben építették hozzá - mondta Csordás József. - A hozzá tartozó terület eredetileg egy katasztrális holdnál több, de az alját nem művelem, ott van egy kis gyümölcsös, a többit odaadtam a tsz-nek. A szőlő így csak 860 négyszögöl.

Csordás József - természetesen - a helyi klímát és talajviszonyokat kedvelő, már bevált fajtákat telepített, így Vértes csillagát, cserszegi fűszerest, ezerfürtűt, rizlingszilvánit és Irsai Olivért. Borversenyek rendszeres résztvevője, amelyeken az esetek többségében sikerrel szerepel - olyannyira, hogy párja már letiltotta a pince falát, amely kis túlzással szinte már roskadozik az arany, ezüst és bronz minősítésű oklevelek, elismerések alatt.

- A borkészítést édesapámtól és nagyapámtól tanultam. De jöjjenek, nézzék meg a földpincémet is, mert ez igazi műemlék - invitált beljebb, pontosabban lejjebb a szűk lépcsőkön a gazda. Útban a pince mélyébe egy hatalmas öreg prést is tanulmányozhattunk, amely letűnt korok tanújaként talán már kétszáz év termését is maga alá gyűrte, s mind a mai napig működik. Az egy szinttel lejjebb lévő földpincében házigazdánk szerint hűvösebb a bor, mintha a hűtőládában tartaná. Akik már megfordultak itt, barátok, ismerősök, azt mondják, az egész hegyben nincs még egy ilyen földpince, amely nyáron hidegen, télen pedig kellemes hőmérsékleten tartja a bort. Nem is engedi lebetonozni az aljáta műemlékvédelem - mondta a gazda, aki habár 77 éves, semmi pénzért nem hagy-ná ott a szőlőt, pedig mostanában egyre-másra szaporodnak a parlagon maradt birtokok.

Így látja ezt egy másik gazda, a 73. évét taposó Kelemen László is.

- Nézze, az az igazság, hogy sajnos, mi már kiöregszünk, a fiataloknak pedig, úgy látom, sem idejük, sem kedvük nincs a szőlőhöz - legyintett szomorúan a gazda, aki 20 éve dolgozik a családi birtokon, amit az apóstól örököltek. - Az is lehet, hogy jövőre már mi se használjuka birtokot, ki tudja előre?! A hegyünkön hiányoznak a közművek, úgy tudom, most tervezik a villamosítást, azt mondták, a szüretre talán meglesz. Nagy kérdés nekünk, öregeknek, hogy vajon érdemes-e még sok pénzt fektetnünk ebbe, hiszen nem tudjuk, hogy mennyi időt szabtak ki nekünk odafenn. Az is biztos, hogy ha lenne villany, akkor még több időt tölthetnénk fenn, mert lehetne tévézni és a sötétedés sem jelentene gondot...

Kelemen László azt mondja: kollégájával ellentétben egyáltalán nem szokott versenyekre járni, csak a család szükségletére termel, a bor elfogy a rokonok, meg a barátok közt. A falujárás csapatát vendégül látó harmadik gazda, Palkó János egyetlen mondatban foglalja össze a homokkomáromi hegy legfőbb értékét: itt jó bor terem.

- Fehér- és vörösborszőlőm egyaránt van, de egyszerűen nem tudok olyat mondani, amelyikből rossz bor készült volna valamikor is - mondta a viszonylag kis területen, 300 négyszögölön, azaz durván 1000 négyzetméteren gazdálkodó gazda. - Itt csak jó bort lehet készíteni, páratlan adottságai vannak ennek a térségnek. A fehérszőlő fajtaválaszték vegyes, van ezerfürtű, királyleányka, zalagyöngye, saszla, a vörös meg javarészt zweigelt.

Palkó János hozzátette azt is: a tévhittel ellentétben a szőlővel való foglalatoskodás nemcsak vért és verítéket jelent, hiszen kapálás közben lehet gyönyörködni a hegyről nyíló páratlan kilátásban is: ellátni egészen Kanizsáig, tiszta időben jól kivehető a Förhénci-hegy is. S hogy miért az erős ragaszkodás a szőlőhöz ebben a korban is?

- Ebbe bele kell nőni, mi már gyerekkorunkban is kint dolgoztunk a birtokon, ami így aztán az életünk egy darabjává vált - fogalmazott. - A szőlővel együtt kell élni, lélegezni, ezt 30 évesen már nem lehet megtanulni...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!