2013.12.21. 12:22
A kapitány magyar
Vagy tréfás kedvükben lehettek a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetői, vagy egyszerűen csak gondoltak egyet és mindent a feje tetejére állítottak: azzal ugyanis, hogy Pintér Attilát nevezte ki az MLSZ elnöksége a válogatott élére, minden korábbi nyilatkozattal szembe ment.
A megalázó, 8-1-es hollandiai sokk után a magyar futball újra (sokadszor...) „forradalmi hangulatba" került, előkerültek a reformerek, azok támogatói és persze az örök pesszimisták, na meg a „megmondók" – ahogy lenni szokott. Nincs benne semmi új, ennél többre - sajnos - nem jutott az elmúlt évtizedekben a honi labdarúgás. Egy valamiben viszont mindenki egyetértett, így a szövetség vezetői is az október 11. sokk után: külföldi kapitány kell! Valószínűleg azért, mert most éppen egy magyar szakember (Egervári Sándor) bukott el a soros vb-selejtezőben. Amúgy pedig amikor külföldi kapitánnyal (Lothar Matthaus, Erwin Koeman) esett meg ugyanez válogatottunkkal, naná, hogy magyar kapitányért kiáltott mindenki. Aki, ugyebár, ért a játékosok nyelvén. A két említett úriemberen kívül Jenei Imre irányította még csapatunkat, aki hivatalosan külföldinek számított, de nemzetközileg elismert, jó szakember volt és magyar. Aztán vele sem ment...
Az a tény, hogy lassan készülni kell a 30 éves kerek évfordulóra, amikor válogatottunk világversenyre jutott ki (1986, Mexikó) azt mutatja: nincs benne a magyar futballban a legjobb 24 vagy 32 mezőnye. Pintér Attila kinevezésével pedig egy újabb „kísérlet" következik. Olyan szakember kapott megbizatást, aki végigjárta a szamárlétrát. Nem túl idős, de kellően tapasztalt, hiszen az FTC-vel és a Győrrel is nyert bajnokságot. Hazai pályán tehát sikeres. És persze kellően karakteres edző, akinek a habitusa ugyan nem mindenkinek tetszik, de nem ezért kell majd szeretni a kapitányt, hanem az eredményeiért. Mondom, nincs semmi baj Pintér Attila kinevezésével, hiszen úgyis mindent az „alapanyag", vagyis a játékoskeret dönt majd el. Minden más (taktika, pszichológia, válogatási elvek, satöbbi...) valóban komoly tényező, de ha nincs minőség a játékosokban, nem lehet csodát várni. Pintér Attila első nyilatkozataiból pedig az derült ki, hogy hisz a sikerben, van benne elszántság és hit, ami jó. Az pedig kifejezetten tetszik benne, amit korábban és most sem felejtett el megemlíteni, pedig most a szakma csúcsára ért, hogy honnan indult el. Ez egy olyan vonás, amely egyfajta alázatot is takar a futballal szemben.
Úgyhogy kíváncsian várjuk, Attilával mire megyünk...
